Drognapló sorozatunkban olyan személyekkel készítünk interjút, akik valamilyen módon érintettek a szerhasználattal kapcsolatban. Következő írásunkban, egy olyan szerhasználó történetét olvashatjátok, aki a neve titokban tartását kérte, de nevezzük Dávidnak. A kiskamasz kora óta kábítószert fogyasztó Dávid harcának megrendítő története következik az ő Góliátjával, a heroinnal.

Olvastam az e-mailedet, amit a Drogkutatónak írtál, már akkor megfogott a történeted. Kérlek elmesélnéd az olvasóknak is, hogyan kerültél kapcsolatba a szerekkel?

Az egész 12-13 éves koromban kezdődött, hetedikes vagy nyolcadikos lehettem. Óbudán laktunk, a srácok elkezdtek csavarlazítót szívni. Szipuztak. Erről kiskoromban hallottam dolgokat már, hogy ez a szipuzás, kábítószerezés milyen, hogy rossz dolog. Én vonakodtam is tőle sokáig, aztán egyszer úgy adódott, hogy én is beleszívtam a zacskóba, és onnantól kezdve nem volt megállás, én is mentem velük mindig szipuzni.

Egyre jobban tetszett a dolog. Tetszett az, hogy együtt vagyunk, hogy olyan misztikusnak tűnt az egész rituálé. Ez ment is egy darabig, aztán a csavarlazítót betiltották. Mármint azt az anyagot benne, ami káros volt, kivonták belőle. Akkor áthajtottunk Palmatexre és azt szívtuk. Közben már volt olyan, hogy piázgattunk is, berúgtunk hétvégente, ilyesmi. Aztán hozott egy-két ismerősöm vagy barátom gyógyszert és kipróbáltuk, hogy milyen arra inni.

Ekkor hány éves voltál?

Tizennégy-tizenöt éves lehettem. Akkor még mindig szipu is volt, de a haverok mindig hoztak újabb szereket. Aztán jött a fű, a hasis és azt is elszívogattuk. Mindig megadtuk egyébként a módját. Fölmentünk az erdőbe, ott Óbudán gyönyörű helyek vannak a Schmidt-kastélynál. Mindig rituálé-szerűen oda fölmentünk, vagy az amfiteátrumban elbújtunk, este például, akkor nagyon más volt, misztikusnak tűnt az egész. Aztán így ment ez egészen 18 éves koromig, és ’95-ben az egyik legjobb barátom azt mondta karácsonykor, hogy ismer valakit, és hogy vett tőle heroint, és hogy „hú”, azt mondtam neki, hogy „Úristen, ne, hát ne csináld”. Megpróbáltam róla lebeszélni, de nem sikerült. Áthívott magához. Mondom, jó, kipróbálom én is, és fóliáról szívtuk. Eleinte nem tetszett, mert hánytam tőle, ugye a szervezetemnek sok volt az a mennyiség, gondolom, és így tiltakozott ellene. De azért jó érzés volt, mert kellemes nyugodtság áradt szét bennem, kis bódulat, kellemes melegség öntött el, jól éreztem magam végül is tőle. Csak ez a hányás, meg ez a másnap, amíg nem ürült ki a szervezetből… Nagyon rossz volt a gyomrom is, nem tudtam enni stb.

Nagyon ritkán heroinoztunk eleinte, és közben volt, hogy bélyeget szereztünk, LSD-t, és közösen elmentünk hallucinálni Margit-szigetre vagy az erdőbe. Diszkóba speed-et vettünk, de volt, hogy csak úgy speed-eztünk. Akkor még egyelőre nem szúrtam. De aztán a heroint egyszer beadta a barátom nekem, mert mondtam, hogy ki akarom próbálni, hogy milyen szúrva. Először nem akarta, de végül azt mondta, hogy jó, akkor megcsinálom neked. „Jobb, hogyha én adom be az elsőt, meg vigyázunk” – mondta. Beadta, és mondom, csak ennyi az egész? Hát ezt én is meg tudom csinálni, aztán meg is tanultam. Onnantól én szúrtam magamat állandóan mindennel, amivel csak lehetett. Még a bélyeget is kiáztattuk és beszúrtuk. Tehát mindent, amit csak lehetett, onnantól kezdve intravénásan használtam. Egyébként nem múltam sokkal 18 éves, egy fél évvel talán, és már intravénásan használtam mindent.

A karodban szúrtad csak?

Akkor még a karomba, mert akkor még sportoltam is. A környéken ráadásul elég sok barátom gyúrt. Nagy divat volt akkor a ’90-es évek közepén. 18-20 évesek voltunk, és több fajta szteroidot is vettünk injekcióba, azt is mi adtuk be magunknak. Tehát akkor már egyáltalán nem féltünk semmitől, a szúrásoktól, mert tudtuk, hogy mivel jár, egy pillanat az egész, de utána jön az, amit végül is az ember vár. Tele voltam szteroiddal, akkoriban jártunk edzeni, plusz nyomtam a heroint, mellette nyomtuk hétvégente a speed-et. Tehát tulajdonképpen toxikománná lettünk, mert akármi volt, mindent megettünk, meg beszúrtunk. 20-22 éves lehettem, mire ode eljutottam, hogy tényleg rászoktam a heroinra, tehát már kellett, mert elvonásom volt, ha nem szúrtam be magam. Eleinte lopni jártam a barátokkal együtt, hogy meglegyen a pénz rá, aztán rájöttem, hogy inkább elkezdem árulni, és találtam egy olyan ismerőst, aki által tudtam.

Rehabilitáción voltál eközben?

Akkor még nyitva volt a Lipót, szóval oda jártam. Csernus doktornál nem voltam egyébként, de T. G. doktornál voltam először, aztán voltam R. doktornál, J. doktornál, mindegy, nagyon sok orvosnál voltam, nagyon sok osztályon, pszichiátriai, addiktológiai osztályon, de ezek kéthetes kezelések voltak körülbelül, és nem igazán használtak nekem. Ahogy hazajöttem, sőt már a kórházban is azon gondolkoztam, hogy hogyan fogok szúrni, meg mikor. Sőt, már a kórházban is volt, hogy látogatóval behozattam a cuccot, például heroint. Mivel ezeket látta a család, hogy a kórházi dolgok nem működnek nálam édesanyám felvette a kapcsolatot Erdős Eszterékkel (a ráckeresztúri MRE KIMM Drogterápiás Otthon vezetője – a szerk.). Ez ’99-ben volt, akkor történt, hogy nagyon beálltam, mert megettem egy vagy két levél Noxyront.

Ittam rá mákteát, plusz szúrtam rá még heroint is. Emlékszem, itt laktam a Baranyai utcában a nagymamámmal, és könyörgött, hogy ne menj kisfiam. Ja, és megettem majdnem 80 szem Rivotrilt állítólag, mert aznap váltottam ki a száz szemes Rivotrilt, és az üvegben maradt huszonvalahány szem. Meg ugye a Noxyron, és elindultam. Nem emlékszem, hogy mi történt, csak másnap arra, hogy a kórházban fekszek, a Péterfyben és húzzák a lábamat. Eltört a lábam, combnyaktörésem volt, és nem emlékeztem semmire. Anyámék kerestek mindenhol, nem vittek be rendőrségre, és a mentőknél megtalálták a nyomomat, és ők mondták nekik, hogy a Péterfybe szállítottak be. Na és akkor ott voltam, hogy most cucc nélkül vagyok. Most mi lesz, hogy lesz? Ráadásul a mobiltelefonomat is elvette anyám, mindent elvettek, hogy na most végre le fogok állni. Meg is kellett műteni a lábamat és nem tudtam lábra állni két hónapig. A kórházban voltam egy hónapig, utána még anyáméknál lábadoztam. Mankóval kellett járnom, nem tudtam menni sehova. Egy-két haverommal megtudtam oldani, hogy hoztak fóliacsöveket, amikbe leragadt a heroin, és azokat ott hagyták, és amikor mentem fürödni, elszívtam. Ezt anyámék sose tudták meg. Anyám már meghalt 2002-ben. Tehát ezeket szívtam még a rehab előtt, mert akkor már D. D., ő volt a mentorom, jött fel hozzám Pestre, mert nekem kellett volna mennem a Csaba utcába interjúra, de nem tudtam menni, és ő jött ki hozzám a lakásra interjúvolni engem. Meg interjúvolt kétszer, és akkor mondták, hogy jó, mehetek Ráckeresztúrra. December 14-én levittek Ráckeresztúrra, és ott voltam egészen nyolc hónapig az Eszterékkel. De még akkor a régi házban voltam, nem az új nagy palotában.

Hogy telt ez a 8 hónap Ráckeresztúron?

Ott mindenkinek volt feladata és ott én voltam a kertész. Nagyon szép volt a kert, gyönyörűen rendbe raktam. Voltunk körülbelül tizenegyen és lett egy nagyon jó barátom ott, egy idősebb srác, aki állandóan azzal nyüstölt engem, hogy jaj, csak egy füves cigit úgy elszívna. Amúgy én is úgy gondoltam, hogy itt csak a heroin a probléma. Még akkor. Igazából nagyon sokan úgy gondoltuk, nyolcan a tizenegy emberből. És ez a nyolc ember állandóan kijárt piálni, mert az se gond, szóval rosszalkodtunk. Volt nálam egyetlen egy darab kannabisz mag. Egy nagyon jó fűnek a magját elraktam, és csak nyüstölt és nyüstölt, hogy „Te vagy a kertész, ültesd már el!”. Nem volt a szomszédnak kerítése, csak kukoricás volt mellettünk. Kitépkedtem egy pár kukoricát és elültettem a magot. Kinőtt és gyönyörűen felneveltem, és egy gyönyörű szép növényke lett belőle. Lánynövény lett, nem fiú. Hát abból szívogattunk két hónapig folyamatosan. De ez egyszer kiderült, és onnan el kellett menjek, mert elküldtek. Nyolc hónap után már én voltam ott a legidősebb. Nem mindenkit küldtek el, csak engem, mert én voltam a legidősebb. Ráadásul mindenféle feladatokat rám raktak, hogy én vagyok a legidősebb ott bent lakó, és hogy segítsem a fiatalabbakat. Nagyon nem éreztem úgy, hogy én vezető egyéniség lennék. Már csak azért sem, mert tudtam, hogy beleviszem a rosszba a többieket. Hát hazakerültem. Hazakerült utána az a srác is, akinek voltak kapcsolatai, hogy árulni tudjak.

Hogyan árultátok a heroint?

Tudott szerezni az albánoktól barna heroint, és elkezdtem árulni. Egész jól ment. Az én napi 3 grammom is megvolt, nem kellett venni sem, meg pénz is volt, minden. Árultam neki körülbelül egy évig. Aztán megint jött egy kattanásom, hogy le kéne állni, ez így nem mehet. Akkor befeküdtem a tétényibe (Szent Imre Kórház – a szerk.). Szóltam a srácnak, hogy kiszálltam és befeküdtem a tétényibe megint, hogy leállok, és utána elkapták ezt a srácot. Miután én kiszálltam, utána elkapták. Akkora szerencsém volt, hogy nem igaz, szóval nekem semmilyen rendőrségi ügyem nem volt kábítószerrel, pedig én mindent csináltam. Jártunk mákot metszeni is például, abból heroint csináltunk, de volt, hogy a nyers ópiumot szúrtuk be. Utána meg kiszárítottuk a mákot, aztán vagy lefőztük ópiumnak, vagy megittuk a mákteát. Szóval sokféleképpen megtanultam, hogy a mákból mi hogyan készül. Meg tudom csinálni a kompótot, a heroint, mindent.

Mi történt miután kikerültél a kórházból?

Megint hazajöttem, és jött az, hogy menjek le rehabra a szüleimmel, hogy ez a kórház ez nem segít, meg nem működött Ráckeresztúr. Szóval elmentem Deszkre, de onnan hazaküldtek, mert hát nem voltam hiteles két hónap után. Az meg egy teljesen másfajta terápia volt. Hazajöttem onnan, és megint elkezdtem árulni, megint csináltam, folyamatosan visszaesegettem, és akkor jött Cs. doktor.

Ezt elfelejtettem mondani. Mikor elkezdtem szipuzni tizenhárom évesen, anyám ide a Karolina útra vitt a Cs. doktorhoz, hogy mit csináljon velem, de anno ő nem tudott a szipuval semmit csinálni. Amikor már jöttek a nagyobb problémák, akkor Cs. doktor végül is felvett a Jász utcába, a metadon programra. Eleinte még Depridolt kaptam, annak ugyanaz a hatóanyaga, de mellette heroint is fogyasztottam. Aztán idővel, ahogy megtanultam, hogy hogyan kell a tablettából folyadékot készíteni, tehát, hogy be lehessen szúrni a metadont, a Depridolt, az annyira jó volt úgy, hogy utána teljesen elfeledkeztem már a heroinról, teljesen átálltam a metadonnak a szúrására.

Dolgoztál valahol?

Persze, mellette én folyamatosan jártam munkába dolgozni, a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt.-nél voltam úszómester. ’97-ben raktam le ott a vizsgát, és kisebb-nagyobb szünetekkel ott voltam úszómester, ott dolgoztam. Hol a Széchenyi fürdőben négy évet, hol a Rudasban. Tehát mindig dolgoztam, de úgy, hogy közben cuccoztam. Aztán mondták a szüleim is, hogy ez így nem mehet tovább, és elmentem a rehabra leállni, de betegállományban. A munkahelyemmel kapcsolatban az bennem volt, hogy arra mindig szükség van, mert az egy havi biztos pénz. Igaz, hogy ezt mindig egy nap alatt elanyagoztam, vagy két nap alatt, vagy mit tudom én hány nap alatt, de az mindig biztos pénz volt.

2006-ban voltam megint Ráckeresztúron össz-vissz két hetet csak, mert akkor már metadonról kellett lejönnöm. Viszont a metadonnak meg olyan hosszú elvonása van, hogy egyszerűen csak minden nap rosszabb lett. Nem az, hogy jobban lettem, hanem rosszabb lett. Két hét nem alvás után annyira nem bírtam, hogy fájt a szemem, minden bajom volt. Tudtam, hogy megküldik a táppénzt 10-én a kártyámra, akkor fogtam magam, aztán hazajöttem. Aztán vettem heroint a régi barátomtól, akivel még Ráckeresztúron megismerkedtem és akivel árultam. Ő akkor is árult még folyamatosan.

Mi történt Ráckeresztúr után?

Komlóra lementem rehabra. Azt nagyon komolyan gondoltam. Itt nem lesz tényleg se fű, se semmi. Ezt most meg kell csinálni. Tényleg komolyan gondoltam, és nagyon ment is a terápia. Egyébként lent volt még mellettem négy közeli barátom Komlón, és megcsinálhattuk volna, hogy megint klikkesedünk, de nem. Azt mondták, hogy hogy meg vagy változva, szóval tényleg komolyan gondoltam. Lejárt hozzám nagyanyám, és barátomnak az anyjáék, ők is ismertek már ezer éve. Ők hozták le a szegény nagyit kocsival. A pszichológusom, Sz. Z. is lejárt és mindig fölhívhattam őt. A János Kórházban volt a pszichiátrián. Oda mindig fölvett engem, és szinte már barátok lettünk. A mai napig, bármikor felhívhatom és elmondhatom neki, ha valami lelki bajom van. Már nem hívogatom, de akkoriban fölhívhattam mindig őt és mindig segített. Ha szóba került, hogy le akarok állni, mert nagyon elszaladt velem a ló, meg nagyon kész vagyok, akkor mindig mondta, hogy jó, gyere, fölveszlek az osztályra, és föl is vett mindig a János Kórházba. Csak aztán ő onnan elment, és utána már nem tudtam odamenni. A lényeg viszont, hogy vele még mindig tartom a kapcsolatot néha, mindig segít, ha valami gond van.

2002-ben meghalt édesanyám. Komlón voltam akkor és mondtam, hogy én fölmegyek anyám temetésére, de azt mondták, hogy „akkor anyagozni fogsz, jobb lenne, ha nem mennél”, én meg felkaptam a vizet. Mi az, hogy ne menjek? Hát az anyámat az utolsó útján ne kísérjem el? Hát miről beszéltek? Hát dehogynem! Mondom, „akármit csináltok, el fogok menni”. Azt mondták, hogy „jó, akkor tudod mit, menjél”. Aztán később megértettem ezt, de hát akkor 25 éves voltam, még fiatal fejjel nem értettem meg. Még forrófejű is voltam valamennyire, mert akkor kezdett benőni a fejem lágya. Pedig mindenki azt mondja, még a mai napig is a legjobb barátom is, aki ott volt, hogy „igen, az pedig ment volna neked, a Komló”. Hát sajnos így alakult. Eljöttem, aztán megint visszaestem.

Mi történt ez után?

2006-ban, megint Ráckeresztúr, de akkor már voltam Horvátországban egy keresztény rehabilitációs, drogosokat foglalkoztató központban. Olyan, mint Ráckeresztúr, csak több országban vannak. Én Horvátországba kerültem. Körülbelül négy napot voltam ott. Elvonásban dolgoztattak, téglát kellett törnöm, majd megfagytam. Amíg be nem fogadott a közösség, addig szállodában laktam, és mindig visszavittek a szállodába. Egyik barátomnak az anyja vitt oda, és addig ott volt velem, amikor pedig befogadott volna a közösség, hazament volna. Nem volt se fűtés a rehabon, se meleg víz, merthogy ott nem terem meg így a bacilus. De elvonásban majd megfagysz és a meleget akarod. A szállodában rohantam bele a jó meleg kád vízbe. Ja, cigizni se lehetett, és hát ugye legalább a cigi… Onnan is eljöttem, visszaestem. Megint csak a heroin. De a végén csak a metadon volt az, amire költöttem. Nagyon sok, napi 120 milligramm metadont kaptam a Jász utcában. Utána Soroksárra jártam, és a kapott adag metadon mellé még háromszor annyit megvettem, mert más meg eladta a metadont, és heroint vett belőle. Más ezt csinálta, én meg metadont vettem, mert nekem az jött be. Nagyon sok pénzem elment a metadonra. A fekete piaci ára egy szem húsz milligrammnak ezer forint volt. Nekem egy nyomásra kellett hat szem. Tehát egy nyomás nekem hatezer forintba került. Utána már a metadont próbáltam lerakni. De nem sikerült azt se. Most ott tartok tulajdonképpen, hogy szedem a metadont a mai napig. Napi 100 milligrammot kapok úgy, hogy kikapom egy hétre, és azt minden nap beszedem rendesen.

Tablettaként?

Nem, már nem tabletta, mert úgy be lehetett szúrni, meg hogy a feketepiacon ne lehessen árulni, hanem most átváltottak folyadékra. Na de árulják most is ugyanúgy.

A barátaiddal mi történt? Volt, akit elveszítettél a heroin miatt?

Közben haltak meg barátok, szóval nagyon sok barát kihullott mellőlem, meghaltak, túladagolás, nagyon beálltak, túlnyomták magukat. Azt mondják, a saját hányásukban fulladtak meg, de ez szerintem hülyeség. Szóval lehet, hogy hányt, de nem vett levegőt és nem megfulladt, ilyen nincs, hogy megfullad a hányásában valaki. Szerintem legalábbis. Mellettem volt, hogy túlnyomták magukat. Olyan is volt, hogy az egyik barátom nyomta magát túl az egyik haveromnál. Levittük, és letettük a kuka mellé szerencsétlent és kihívtuk a mentőket.

Ilyenkor nem nagyon tudtok mást csinálni.

Nem, mert hiába próbáltuk, nem tért magához. Sóoldatot is próbáltam benyomni neki. De az se segített.

Vele mi lett?

Ő meghalt.

A kórházban?

Nem. Állítólag már akkor ott velünk. Nem is tudtak vele már mit csinálni.

Hány barátodat veszítetted el így?

Nagyon sokat. Több, mint tízet. Legelőször, mikor elkezdődött ez a heroinőrület ’94-ben Óbudán. Akkor volt egy nagyon jó barátom, ő kick-boxozott, idősebb volt nálam pár évvel. Ő mindig odafigyelt, és mindig csak hétvégente heroinozott. Nem is szúrt ráadásul, de állítólag, amikor meghalt, akkor szúrt. Ugyanazt az adagot nyomta be, de lehet, hogy erősebb cuccot kapott.

Úgy halt meg az egyik barátom szintén, akivel Ráckeresztúron voltam, hogy hazajöttem és rá két hónapra hazajött ő is, és mondta, hogy szerezzek neki heroint. Akkor vissza voltam esve. Szereztem, és fóliázott, aztán elkezdett újra szúrni. Utána bedőlt az én vonalam, és az ő vonalán keresztül szereztünk heroint, és mondtam neki, hogy te, mondom, ez nagyon cukros ez a cucc. „Dehogyis!”, mondta, megőrült. De, mondom, tiszta. Ha megkóstolod oké, hogy keserű, de érzed rajta, hogy édeskés. Túlnyomta magát. Felütött cuccból nyomott addig nem tudom mennyit, és ugyanazt nyomta be a tisztából, és úgy halt meg.

Honnan lehet tudni, hogy tiszta a heroin?

A színén látszik meg hogy hogyan folyik, amikor megfőzöd. Eleve, hogy már oldódik-e a tiszta vízben. Ha már vízben szinte feloldódik, az már nagyon tiszta. Szóval a jeleket általában nem veszik figyelembe, és ugyanazt benyomják.

Ha szabad így mondani, akkor neked talán ez volt az, ami miatt nem végződött tragédiával az életed, hogy ezt te tudtad és észrevetted a heroinon.

Én ezekre odafigyelek. Ők valószínűleg nem. Meg amikor tudtam, hogy tiszta vagyok, le vagyok állva, akkor eleinte sosem mertem egyből szúrni, hanem mindig fóliáztam. Amikor már éreztem, hogy a fólia már nem úgy jön be megint, ahogy kellene, hanem csak az elvonást viszi el, és azon túl semmi, akkor elkezdtem megint szúrni. Mindig csak először egy kevesebbel. Nem egy fél grammot kezdtem egyből benyomni, hanem mindig csak előbb egy ilyen kis nulla-egyet, akkor éreztem, hogy ez mennyi, és innen már tudtam, hogy mennyit tehetek bele. Meg hát ugye vannak gyógyszerek, a Rivotril, a Tardyl, a Noxyron, ezek mind felerősítik a heroin hatását.

Ezeket is a feketepiacról szerezted be?

Volt, hogy felírattam, de nem nagyon örült neki a körzeti orvosom, amikor Tardylt írattam. Akkor mindig úgy írt föl, hogy mondjuk egy hónapra, de hát két nap alatt elfogyott a havi adag. Tehát azt egy hónapban egyszer el tudtam játszani, hogy felírjon két dobozzal.

Itt Magyarországon már nem lehet azt megcsinálni, hogy akkor elmész egy másik háziorvoshoz.

Tudom, meglehetett, de már nem. Most meg már főleg nem. Azt is megcsinálták eleinte, hogy metadonért két helyre jártak. De hát nem lehet már.

A metadonkezelésed még meddig fog tartani?

Hát azt nem tudom, mert mikor beveszem, annyira megdob, olyankor olyan életenergiát ad, hogy próbáltam abbahagyni, de mikor abbahagyom, olyankor üresség van. Szürke, fekete minden. Semmilyen. Így meg működik. Tudom, hogy tisztán kéne, de nem tudom azt az időt kivárni, hogy elmúljon az elvonás, nagyon hosszú idő. Főleg olyankor nem is telik az idő. Akkor egy nap egy egész örökkévalóság. Azt meg lehetne csinálni, hogy csökkenti az ember, de a csökkentés is olyan, hogy egy bizonyos mennyiség után olyan, mintha nem szedne semmit. Tehát nem tudsz egy bizonyos mennyiség alá menni.

Ezek szerint csökkentetted már, vagy kérted, hogy csökkentsék?

Nem kértem, mert akkor lecsökkentenék nekem a metadon adagomat. Nem, dehogy kértem, csak én magamnak próbáltam. Mert aztán könyörögni kell, hogy visszaemeljék, szóval dehogyis. Én ezt is megtanultam már, hogy nem szabad szólni, hogy csökkentsék. Az egyik barátom szintén ilyen nagyon nagy mennyiségen volt rajta. Voltak rendőrségi ügyei, és bekerült a sittre, iszonyú elvonása volt és egy szem Rivotrilt kapott egész napra. Hát az semmi. Ha te most bevennél egy szemet, neked semmi bajod nem lenne. Mondjuk lehet kicsit elálmosodnál és ennyi lenne, szerintem legalábbis. Ő meg egy szemet kapott elvonásra. Nem tudom megérteni. Azt mondja, hogy nyolc hónapig tartott neki, mire újra tudott örülni valaminek, mire visszatért teljesen az életkedve. Szóval egy fél évet kéne várni, hogy elmúljon az elvonás, biztos vagyok benne. Én vártam egyszer 6 hetet, míg nem szedtem, és nem múlt el egyszerűen 6 hét után. Szóval nem lettem jobban. Hát akkor ez az én sorsom.

Akkor ez marad valószínűleg az életedben, úgy érzed?

Hát nem kéne. Tudom, hogy abba kéne hagyni. Csak az a baj, hogy így nem tudok elmenni külföldre se, sehova, mert ide vagyok kötve. Jó, külföldön is van metadon program, csak akkor mindent a metadonhoz kéne igazítanom, ez a baj. Szóval nem vagyok így szabad.

Vágynál különben külföldre?

Persze, ezt az országot már rég elhagytam volna.

Hova mennél?

Hollandia, vagy Luxemburg, ahol lehet füvezni, oda.

Akkor a füvet még mindig nem érzed annyira komoly kábítószernek.

Már ott tartok, hogy szerintem a fűvel abba tudnám hagyni a metadont. De még mindig itt van azért bennem az, hogy nem biztos. Nem véletlenül szedik ezeket a gyógyszereket az emberek, mint az Oxikodon. Ezek orvosi tisztaságú szerek, és nem véletlenül szoknak rá az emberek. Főleg az olyan emberek, akiknek vannak problémái, gondjai. Énnekem már senkim nincs, nagyanyám meghalt, mindenki. Albérletben élek, és tartanom kell magam, hogy ne kerüljek utcára hajléktalanként. Tulajdonképpen az vagyok, ha azt nézzük, de mivel dolgozom, így fenn tudom magam tartani. De hogyha nem szedném a metadont, hogyha le kéne állnom, akkor nem tudnám megtartani a munkahelyemet szerintem fél évig. Olyan is volt, hogy a munkahelyemen elmondtam. Volt, ahol megértették, de utána már más szemmel néztek rám. Állandóan úgy nézték a szemeimet. Igaz, utána visszaestem, meg anyagozgattam, vagy füveztem, akkor már láttak rajtam valamit, de mondjuk nem heroin volt. Akkor már mondták, hogy valami van benned, meg nem vagy tiszta. Szóval ezt így már megszokták az emberek, a metadontól tisztának néznek. Nem úgy nézek ki, tisztának, vagy úgy nézek ki, mint aki szed valamit?

Nem.

Más is ezt mondta, és hát ez az! Pedig bennem van több száz, mármint száz milligramm metadon.

Egyben? Reggelente?

Igen. De mondjuk van, hogy több is azért.

Nem mindig tart ki estig a hatása?

De, kitart. Végül is szoktam mellé venni még pluszba. Most is azért van bennem kétszáz milligram. De metadonon kívül nem szedek mást, mert nem kell. Megtaláltam azt a szert, amitől az életem megy és halad, és tudok dolgozni. Igaz, lehet, könnyebb lenne, ha elhagynám. Biztos vagyok benne.

Mindig dolgoztál valamit? Tehát sose volt az, hogy csak a szer árulása volt a bevételed, hanem mindig volt valami munkád.

Igen, persze.

Honnan jött az úszómesterkedés?

Az úgy jött, hogy az egyik haverom szólt, hogy van egy ismerőse a Hajós Alfréd uszodában egy úszómester, és ő mondta, hogy indítanak tanfolyamot és nagyon jó munka, csak ülni kell, nem kell csinálni semmit. Persze, milyen egy drogos, milyen munkára vágyik, hát persze, hogy olyanra, ahol semmit nem kell csinálni, és megkapja a lóvét. Elmentünk a tanfolyamra, igaz, ott is állandóan be voltam állva, végig átaludtam az egész tanfolyamot, de le tudtam tenni a vizsgát. Tíz év eltelte után egyébként megint leraktam, akkor már tisztán. Szóval elkezdtünk úszómesterként dolgozni. A mai napig kollégák vagyunk amúgy. Egyébként ő is belekóstolt a heroinba, de neki nem tetszett ez a hányás része és ott abba is hagyta. Vagyis nem várta ki, hogy elmúljon, mert ha már nem hánysz tőle, akkor már az azt jelenti, hogy hozzászoktál. Úgyhogy ő hála Istennek nem szokott hozzá, és egy normális anyagmentes életet él, jó néha füvezik, ennyi. Gyereke van, családja.

Neked most van párod?

Most nincsen. Mondjuk már jó rég nincsen. Az a baj, hogy mennek tönkre a fogaim. Pedig egy öt éve semmi baja nem volt. Most kezdtek el a fogaim kihullani. Biztos vagyok benne, hogy a szer amúgy.

Meséltél édesanyádról és nagymamádról. Ők alkották akkor neked a családot, vagy esetleg van testvéred?

Van két féltestvérem. Egy éves voltam, mikor elváltak apámék, anyám és apám. Vannak emlékképeim még, hogy verekednek. Szóval el is váltak, de utána még együtt éltek sokáig. Anyám családja volt az, aki mindig babusgatott, törődött velem, megkaptam mindent. Még, amikor itt laktam nagyanyámmal a nagynéném, a nagyanyám testvére például mindent megvett nekem. Robogót akartam, megvette, új cipő, 40 ezer forintos, megvette nekem. Annyira szeretett, és ugyanúgy nagyanyám is. Bár ő spórolt, ő is rakosgatta a pénzt. De tőle is mindent megkaptam. Az volt a baj, hogy amikor ők meghaltak, és örököltem, azt hittem, hogy majd folytatódik tovább, majd apám is biztos segít, ha gáz lesz. Vettem egy lakást. Fölvettem kölcsönt, aztán persze nem fizettem a részleteket, se rezsit, meg akkor már loptam az áramot, azzal hál’ Istennek nem buktam le. Egy évben volt 20 ezer forintos villanyszámlám, de fűtöttem ezerrel a lakást télen. Régi villanyóra volt, és bent volt a lakásban, és meg tudtam állítani egy pöcökkel. Aztán mikor eladtam a lakást, kifizettem a tartozásokat, maradt 3 millió forintom. Azt odaadtam apámnak, hogy legyen nála, mert én biztos elköltöm. De neki meg kétnaponta írogattam, hogy küldjél ötvenezret, küldjél harmincezret, küldjél megint ötvenet. Kétnaponta vettem ötven szem metadont. És elment a hárommillió forint másfél hónap alatt.

De édesapád is tudta különben, hogy mire ment el?

Tudta hát. Akkor is elmentem Balassagyarmatra, ott is voltam vagy négyszer leállni. De ott is ittam közben, meg füveztem. Akkor már bejött a biofű is, azt kezdtem szívni. Szóval akkor meg azért rúgtak ki. Most ott tartok, hogy tényleg semmi nem kell, csak a metadon. Ez most már egy jó öt-hat éve van így. Sőt, talán már régebb óta is. Van egy olyan barátom, aki szintén metát szed, tőle szoktam venni a metadont, meg ő is ott dolgozik, ahol én. Tőle úgy veszem a metadont, hogy mindig odaadja hitelbe, és fizukor meg kifizetem egyben neki. Szóval ő is metázik, de csak nagyon keveset, tíz millit iszik, tehát nem százat. Viszont neki nincs olyan nap, hogy ne szívjon. Van, mikor beleszívok én is, amikor ő spanglizik. De úgy igazából nem szeretem azt se, mert leüt, és csak ülök, bambulok, elalszom. Nem, igazán nem jön be nekem.

Akkor azért mondtad, hogy nem biztos, hogy segítene a fű, csak feltételezed, hogy lehet.

Azért segítene maximum, hogy így kiüssem magam. Ne érezzem azt az elvonásos állapotot.

Tehát úgy érzed, hogy legalábbis az orvosi marihuánát, vagy akár a marihuánát úgy általában legalizálni kéne Magyarországon.

Igen! Igen! Nem kéne megbüntetni azt, aki például füvezik, mert mennyivel jobb például az utcán egy alkoholizáló ember, aki összehúgyozza magát, vagy például mennyivel szebb egy részeg ember, mint egy olyan, aki be van szívva. Hát most meg kell nézni a két ember közti különbséget. Ennyi. Szóval igen, szerintem kéne legalizálni, de hát úgy se lesz legalizálva. Pedig rengeteg pénzt tudna csinálni ebből az állam. Természetesen meg lenne gondolom adóztatva úgy, mint a cigi.

Hát majd kiderül, ez amúgy is egy többlépcsős folyamat általában. Először az orvosi marihuána van porondon.

Igen.

A gyermekkori barátaid közül különben tartod a kapcsolatot valakivel?

Ó, igen. Három gyerekkori barátommal tartom a kapcsolatot, akik közel állnak hozzám.

Ők már lejöttek erről?

Hát az egyikőjük hol lejön, meg van térve, és akkor hirdeti az igét, aztán visszaesik, anyagozik, de aztán megint tiszta, megint anyagozik, szóval visszaeseget. Akkor van egy másik barátom, ő például Suboxone-t szed, ez egy olyan gyógyszer, amiben van naloxon, és nem jön be rá a heroin. Azt nem tudom egyébként, hogy hogyan hat ez a gyógyszer, mert van benne buprenorfin, ami szintén egy morfin származék, az meg megdobja az embert egy kicsit.

Én is szedtem egyébként több mint egy évig a Suboxone-t, mikor bejött Magyarországra, én voltam az egyik első ember a négyből, aki kapta. Szedtem egy évig, jó volt, és utána valahogy mindig elkezdtem kihagyni napokat. Először megnéztem, hogy bejön-e rá a metadon. Nem jött be rá tényleg. Benyomtam, és mintha vizet ittam volna, semmi. Utána kihagytam pár napot, és akkor tényleg bejött rá a metadon. Na és ugyanígy van a heroinnal is, meg más ópiátokkal. Szóval ez egy olyan gyógyszer, amit ha minden nap szed az ember, akkor jól is érzi magát tőle, megdobja egy kicsit, plusz védi a túlnyomástól, hogyha nyomna heroint, vagy valamit, akkor a naloxon ugye megvédi attól. Vagy ugye nem is nyom az ember, mert tudja, hogy benne van és úgyse jönne be. Úgyhogy ezt szedi a másik barátom. De ő is eleinte úgy szedte, hogy kihagyott napokat, és akkor nyomott. Akkor utána megint bevette a gyógyszert, akkor megint kihagyott, megint nyomott, megint gyógyszer. Hogyha most bevenném ezt a gyógyszert, úgy kilökné az összes ópiátot belőlem, hogy összehánynám magam, folyna belőlem, mindenemből. Kilökné az ópiátot belőlem. Úgyhogy én amikor ezt másodjára elkezdtem szedni, nagyon óvatosan négy napot kihagytam. Csak egy negyedet vettem be először, és vártam, hogy mi van. Nem történt semmi egy óra múlva, akkor bevettem megint egy negyedet. Az ember azt érzi először, hogy többször kell pisilni. Megy ki belőle a méreganyag. Aztán jön ki belőle minden. Csak azt nem értem, hogy három hétig szedtem. Minden héten Soroksáron megteszteltek, és metadont találtak a szervezetemben. Esküszöm neked és bárkinek, mondtam nekik is, hogy nem metadonoztam. Szedem a Suboxone-t. Nem is metadonozhatnék, ha szedem, és tényleg szedtem, és állandóan kimutatta bennem a metadont a vizelet teszt. Nem értettem, hogy hogyan. Aztán utána gondolkoztam, hogy lehet, hogy olyan sok metadont nyomtam, hogy valószínű lerakódott annyira bennem, hogy még három hét után is kimutatható a vizeletemből, amikor olyan gyógyszert szedek, ami üríti ki belőlem.

Mik a jövőbeni terveid? Van valami, amit meg szeretnél valósítani. Akár ebben is, hogy segíteni a függőknek.

Ja, hát tulajdonképpen azért is jelentkeztem. Én nagyon szeretnék segíteni. Levágom egy emberen egyből, ha azt mondja, nem anyagozott, és egyből megmondom, hogyha igen. Tehát engem nem tudna becsapni ezzel senki. De van egy bökkenője a dolognak. Az, hogy azért nem mehetek el egy ilyen helyre dolgozni, mert ugye se az iskolám nincs meg, sem pedig nem vagyok teljesen tiszta. Tehát itt már bukik a dolog, de tulajdonképpen megvan hozzá a tudásom, úgymond. A legjobb munkatársak egy ilyen helyen a volt drogosokból lesznek.

Tehát a metadon miatt nem lehetsz mentor?

Igen, mert ők megkövetelik a teljes tisztaságot. Tehát még gyógyszer se. Xanaxot is szedek, egy millit. Abból is nagyon sokat szedtem, rengeteget, marékszámra, de le tudtam csökkenteni egy millire, de annál lejjebb azt sem tudom. Mert hiába van bennem metadon, azt érzem, hogy hiányzik. Tehát elvonása van a Xanaxnak is. És nem tudom elhagyni még úgy se, hogy megpróbáltam, hogy fél milligrammonként szedem, de nem. Egy millinél lejjebb nem tudom.

Van valami más terved még a jövőre nézve?

Hát ez lenne, hogy jó lenne segíteni, de ez lenne az elvárás. Talán egy olyan helyet kéne találjak, vagy egy olyan kórházat. Bár nem tudom, ha a kórházba bekerülnék, ott meg viszont a gyógyszer miatt elgyengülnék és lehet, hogy lenyúlnám a gyógyszereket. Mert ugye azokat is ismerem, tudom, hogy melyik a jobb fajta gyógyszer, hogy melyik mi. De ha mégse, akkor maradok úszómesternek, gépésznek, aztán túlélni ezt az életet. Megöregedni majd, de nem akarok megöregedni sem. Most már igazság szerint azt várom, hogy mikor lesz vége. Amikor örököltem, és akkor nagyon belehúztam, amikor apámtól mindig kértem vissza a pénzt. Akkor arra gondoltam, hogy na most biztos vége, meg fogok halni, és ezért is költöttem el az utolsó fillérig hárommillió forintot. Nincs is látszata. Semmit nem vettem.

Hát kívánom azért, hogy megtaláld az örömöt az életben.

De szerintem megtaláltam, mert a metadont megtaláltam, hogyha így nézzük.

Meg hogy megtaláld a helyed, ahol tudsz segíteni, és hogyha esetleg van valami, amiben tudnál nekünk segíteni, mindenképpen fogunk téged keresni.

Igen.

Köszönöm az interjút és köszönöm, hogy eljöttél.

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik