Olvasási idő: 10 perc

Milyen példát mutathatnak a hírességek a szerfogyasztással összefüggésben?

Szerző
Raffai Gellért
Dátum
2021.03.18.

A pszichoaktív szerhasználat a társadalom valamennyi szintjén megjelenhet, ebből a szempontból a hírességek sem kivételek. Érdemes azonban tudatosítani, hogy a nemzetközi hírességek – akiknek drogfogyasztása napvilágot lát – sokak számára példaképek, így a rajongók az általuk képviselt viselkedési mintákat is utánozhatják. Pszichológiai szempontból megfontolandó, hogy a szerfogyasztó hírességek szokásai a modelltanulás elve mentén nagy hatással lehetnek az őket követőkre is egyaránt.

A pszichoaktív szerfogyasztás előfordulása hírességek körében

Napjainkban az egész világon előforduló jelenség, hogy a nagy rajongótáborokkal is rendelkező hírességek vagy önként vallanak drogproblémáikról (legyen az legálisan vagy illegálisan beszerzett hatóanyag) vagy valamely véletlen során kerülnek olyan helyzetbe, amikor a szerfogyasztás tagadhatatlanná válik. Az elmúlt fél évszázad során számos ismert ember (pl. zenész, színész, stb.) szerfogyasztása súlyos következményekkel is járt. Már-már modellezhető, hogy egy tehetség hirtelen jött felemelkedése hogyan alakulhat, ha a megváltozott életvitelben megjelenik a szerfogyasztás is, ami néhány nemzetközi példán keresztül jól ábrázolható. Marilyn Monroe halála a mai napig misztikusnak tűnik, annyi bizonyos, hogy a filmikon halála barbiturátszármazékoknak köszönhető. A mai napig vitatott, hogy öngyilkosság vagy szándékos emberölés okozta-e a mindössze 36 éves nő halálát. Az 1935-ben született Elvis Presley az ötvenes években olyan népszerűségre tett szert, ami nyilvánvalóan komoly terhet is jelentett a húszas éveiben járó zenész számára. Az utolsó 3-4 évében élete lejtőre került, számos egészségügyi problémája miatt utolsó turnéjára többféle legális és illegális fájdalomcsökkentő és antidepresszáns gyógyszerekkel indult. Ugyan a halál oka hivatalosan szívritmuszavar volt, a későbbi boncolás 14 hatóanyag jelenlétét mutatta ki a szervezetében, amik közül vélhetően a kodein túladagolása és depresszánsokkal való kombinálása okozta a mindössze 42 éves világsztár halálát. A halálozás életkora azonban ennél is korábbra tehető azoknál a művészeknél, akiket azóta a „27-es klub” tagjainak tartanak. Ennyi idősen hunyt el Janice Joplin énekesnő herointúladagolásban, ugyanebben az évben pedig Jimi Hendrix gitáros, akinek halálát alkohol és barbiturátszármazékok túladagolása okozta. Egy évvel később Jim Morrison, a Doors frontembere követte őket, akinek halálát szintén herointúladagolás okozta. Kurt Cobain, a Nirvana frontembere 1994-ben hunyt el szintén 27 évesen, az ő halála is herointúladagoláshoz köthető. A 28 évesen elhunyt Heath Ledger halála is ebbe a körbe sorolható, akiről saját nyilatkozataiból tudjuk, hogy Joker szerepének eljátszása komoly mentális megterhelést jelentett számára, amit legalább hatféle gyógyszer rendszeres használatával tudott csak tompítani, a szerek kölcsönhatása végzett vele. A „klub” sajnos folyamatosan bővül és számos más híresség is a tagja, legutóbb Amy Winehouse visszatérő heroinproblémákkal és elvonókkal tarkított élete ért véget 2011-ben. Az esetek összefüggéseinek keresésekor egyezésnek tűnhet, hogy valamennyiük nagyon fiatalon lett tehetsége révén kiemelkedően ismert, a szereplések azonban szélsőséges életmódváltással is jártak, amely alvásproblémákkal, depressziós tünetekkel és inadekvát öngyógyítási kísérletekkel (legális és illegális szerekkel való visszaéléssel) jártak. A jelenség tanulsága valószínűleg az, hogy a szerfogyasztás ismertségtől függetlenül járhat negatív következményekkel, így indokolt a társadalom felvilágosítása a szerek hatásairól, lehetőségeiről, de veszélyeiről is egyaránt (Lathan, 2009).

A rajongás és a szerfogyasztó magatartás összefüggései

A közismert személyek (pl. színész, zenész, televíziós személyiségek, stb.) tudatosan vagy nem tudatosan, de vitathatatlanul véleményformálók is, követőik számára referenciát jelenthet az életvitelük, így egészségvédő (protektív) és egészségkárosító (rizikó) magatartásformáik egyaránt. A drog kapcsán érintett közismert figurák viszonylag gyakran közvetítik magukról életüknek ezen részét vagy implicit módon életvitelükkel, vagy egészen explicit módon pl. dalszövegeken keresztül. Az őket követő fiatal rajongóik számára pedig közvetítő szerepet tölthet be a média, amely a drogfogyasztás kapcsán szállítja az információkat. Probléma lehet, hogy a sikeres alakok a droghasználat kapcsán a rövidtávú előnyök szempontjából torzítják a szerek hatásának megítélését, így a hosszabbtávon kialakuló potenciális ártalmasság bagatellizálódhat.

A rajongás és a potenciálisan önkárosító életforma másolása (különös tekintettel a drogfogyasztásra, hiszen a pszichoaktív szerfogyasztás is válhat olyan mértékben maladaptívvá, hogy önkárosításhoz vezet) óriási kutatási potenciált rejt magában, amit egy magyar kutatócsoport fel is tárt. A szerzők 1773 magyar felnőtt bevonásával online kérdőíves vizsgálatot végeztek. Eredményeik igazolták, hogy a rajongás magas szintje következetesen képes bejósolni a szándékos önsértést és önkárosítást mindkét nem esetében. Különbség a nemek között, hogy az illegális drogok használatát, alkoholproblémákat, nyugtatók vagy nyugtatók nem orvosi célú használatát férfiak körében általánosan bejósolta a rajongás, míg a nők körében csak az eltúlzott rajongással összefüggésben jelentkeztek ezek a rizikóviselkedések. A szerzők azt is megjegyzik, hogy a hírességek iránti rajongás önmagában alacsony magyarázóerővel bír a pszichoaktív szerek használata és az önkárosítás összefüggésében. Kijelenthető azonban, hogy a hírességek eltúlzott „imádata” a pszichoaktív szerhasználat szempontjából súlyos, potenciálisan életveszélyes mértékűvé is válhat, míg ennek hiánya jobb alkalmazkodáshoz vezethet (Zsila és mtsai, 2020).

A rajongók általi utánzás pszichológiai magyarázata

A személyiségfejlődés egyik kurrens megközelítése a kognitív-viselkedésterápiához köthető szociális tanulás vagy modelltanulás elmélete, aminek megalapozása Albert Bandura kutatásaihoz kapcsolódik. Bandura a korabeli Amerika televíziós műsoraiban megjelenő agresszió és erőszak gyerekekre gyakorolt hatására volt kíváncsi, amire roppant ötletes kísérletsorozatot dolgozott ki. Ebben az elrendezésben egy felnőtt úgy bánt agresszívan egy felfújható gumibabával („Bobo-baba”), hogy valamilyen eszközt is használt, aminek megfigyelője volt egy gyermek is. A megfigyelő gyerek pedig egészen hasonló módon kezdte bántalmazni a babát, ezközhasználata szinte teljesen megegyezett a felnőttével. Ez a típusú tanuláselmélet aztán több néven is ismertté vált: a szociális jelző a társas interakcióra utal, amely a megfigyelő és a megfigyelt között zajlik; a modelltanulás pedig azt hangsúlyozza, hogy a megfigyelt személy a megfigyelő számára modellt jelent; a harmadik elnevezés a megfigyeléses tanulás, hiszen a megfigyelés nyilvánvalóan fontos feltétele a jelenségnek (Bandura, 1999).

Noha Bandura (1999) kutatásai alapvetően a kisgyerekkori személyiségfejlődés magyarázataként szolgált, az abban rejlő megfigyelő és modellje közti interakció bizonyosan alkalmazható egy ismert modell és rajongója közti kapcsolatra is, amit azóta számos kutatás igazolt. Már a 90’-es években vizsgálat tárgya volt, hogy a rajongók hogyan nyilvánulnak meg rajongásuk tárgyai irányába, ami rajongói levelek elemzésén keresztül volt vizsgálható. Ez igazolta, hogy a rajongók leggyakrabban úgy kommunikálnak, mintha közeli ismerősei volnának a hírességnek, már-már kellemetlenül közvetlenek és sokszor utalnak a köztük lévő hasonlóságokra, életmódjuk közös vonásaira (Leets, De Becker & Giles, 1995).

A modern szociális média korában egyes kutatók már azt is megfogalmazzák, hogy a híresség egyfajta élő emberi márkává válik, tehát az általa közvetített életmódon túl a népszerűsített termékek is nagy valószínűséggel megjelennek a rajongóiknál is. Bár az életmód és a használt termékek ilyen típusú utánzása is nyilván a modelltanulással magyarázható, a megfigyelő szubjektív érzete alapján szinte kötődést alakítanak ki a modellek irányába, amihez autonómia és kompetencia érzése is társul. Ennek veszélye pedig abban áll, hogy a hitelesnek tűnő „emberi márkák” képviselői gyakorlatilag bármiben képesek hatással lenni követőikre, legyen az protektív vagy rizikóviselkedés (Thomson, 2006).

Érdekes jelenség a híresség és rajongója közti másolódás szempontjából, amikor valaki olyannyira azonosulni kíván példaképével, hogy önmaga által meg is jeleníti. Ez még akkor is előfordul, ha az adott híresség már évtizedekkel ezelőtt elhunyt, jó példa erre a korábban is említett Elvis Presley iránt érzett rajongás. A világszerte előforduló Elvis-imitátorokkal készület mélyinterjúk elemzéséből tudjuk, hogy a rajongók a népesség valamennyi demográfiai csoportjában előfordulhatnak. Az imitátorok természetesen rajongók is, akik a megszemélyesítés következtében erős azonosulást alakítanak ki vele azáltal, hogy tudatosan megváltoztatják saját értékrendjüket és életmódjukat, hogy utánozzák őt. Az életmód másolásának azonban komoly következményei is lehetnek, hiszen a 42 évesen elhunyt Elvis életét számos rizikóviselkedés jellemezte, ami így rajongóit is veszélyeztetheti (Fraser & Brown, 2002).

Az utóbbi időben a hírességek és a rajongóik közötti hasonlóságot egyre többet formálja az a tudatosság, amely a modell részéről jelenik meg. A közösségi média felületein megnyilvánuló hírességek közül többen is egyre gyakrabban fogalmaznak meg olyan üzeneteket, amelyek közönségük számára irányelv lehet értékrendjük (akár politikai) vagy életmódjuk szempontjából. Az életmód közvetítésében pedig beleférhet az egészségtudatos protektív viselkedés, ugyanakkor a kockázatos rizikóviselkedés közvetítése is. Gyakorlatilag az is elmondható, hogy a hírességek egy része már-már közösségként éli meg a rajongókat, akik hajlamosak az általa megfogalmazott üzenetek szerint alakítani életüket (Click, Lee & Holladay, 2015). Az utóbbi időben a közönségüknek megfelelni igyekvő hírességek és követőik közötti kapcsolatot a paraszociális interakcióknak tartják, amelyek valósnak hatnak és tényleges hatással lehetnek a követők életükkel való elégedettségére és jóllétére. Ezzel kapcsolatban szerencsére egyelőre alapvetően pozitív hatásokat sikerült azonosítani (Kim & Kim, 2020).

Irodalomjegyzék

Bandura, A. (1999): Social cognitive theory: An agentic perspective. Asian Journal of Social Psychology, 2, 21-41.

Click, M. A., Lee, H., Holladay, H. W. (2015): ‘You’re born to be brave’: Lady Gaga’s use of social media to inspire fans’ political awareness. nternational Journal of Cultural Studies, 20, 6, 603-619.

Fraser, B. P., Brown, W. J. (2002): Media, Celebrities and Social Influence: Identification With Elvis Presley. Mass Communication and Society, 5, 2, 183-206.

Kim, M., Kim, J. (2020): How does a celebrity make fans happy? Interaction between celebrities and fans in the social media context. Computers in Human Behavior, 111, 106419.

Lathan, R. S. (2009): Celebrities and Substance Abuse, Baylor UniversityMedical Center Proceedings, 22, 4, 339-341,

Leets, L., De Becker, G., Giles, H. (1995): Fans: Exploring Expressed Motivations for Contacting Celebrities. Nutt, D., King, L. A., Saulsbury, W., Blakemore, C. (2007): Development of a rational scale to assess the harm of drugs of potential misuse. Lancet, 369, 1047-1053.

Thomson, M. (2006): Human Brands: InvestigatingAntecedents to Consumers’ StrongAttachments to Celebrities. Journal of Marketing, 70, 3, 104-119.

Zsila, Á., Orosz, G., McCutheon, E. L., Demetrovics, Zs. (2020): A lethal imitation game? Exploring links among psychoactive substance use, self-harming behaviors and celebrity worship. Addictive Behaviors Reports, 12, 100319.