A pszichoaktív szerhasználat a társadalom valamennyi szintjén megjelenhet, ebből a szempontból a hírességek sem kivételek. Érdemes azonban tudatosítani, hogy a nemzetközi hírességek – akiknek drogfogyasztása napvilágot lát – sokak számára példaképek, így a rajongók az általuk képviselt viselkedési mintákat is utánozhatják. Pszichológiai szempontból megfontolandó, hogy a szerfogyasztó hírességek szokásai a modelltanulás elve mentén nagy hatással lehetnek az őket követőkre is egyaránt.
A pszichoaktív szerfogyasztás előfordulása hírességek körében
Napjainkban az egész világon előforduló jelenség, hogy a nagy rajongótáborokkal is rendelkező hírességek vagy önként vallanak drogproblémáikról (legyen az legálisan vagy illegálisan beszerzett hatóanyag) vagy valamely véletlen során kerülnek olyan helyzetbe, amikor a szerfogyasztás tagadhatatlanná válik. Az elmúlt fél évszázad során számos ismert ember (pl. zenész, színész, stb.) szerfogyasztása súlyos következményekkel is járt. Már-már modellezhető, hogy egy tehetség hirtelen jött felemelkedése hogyan alakulhat, ha a megváltozott életvitelben megjelenik a szerfogyasztás is, ami néhány nemzetközi példán keresztül jól ábrázolható. Marilyn Monroe halála a mai napig misztikusnak tűnik, annyi bizonyos, hogy a filmikon halála barbiturátszármazékoknak köszönhető. A mai napig vitatott, hogy öngyilkosság vagy szándékos emberölés okozta-e a mindössze 36 éves nő halálát. Az 1935-ben született Elvis Presley az ötvenes években olyan népszerűségre tett szert, ami nyilvánvalóan komoly terhet is jelentett a húszas éveiben járó zenész számára. Az utolsó 3-4 évében élete lejtőre került, számos egészségügyi problémája miatt utolsó turnéjára többféle legális és illegális fájdalomcsökkentő és antidepresszáns gyógyszerekkel indult. Ugyan a halál oka hivatalosan szívritmuszavar volt, a későbbi boncolás 14 hatóanyag jelenlétét mutatta ki a szervezetében, amik közül vélhetően a kodein túladagolása és depresszánsokkal való kombinálása okozta a mindössze 42 éves világsztár halálát. A halálozás életkora azonban ennél is korábbra tehető azoknál a művészeknél, akiket azóta a „27-es klub” tagjainak tartanak. Ennyi idősen hunyt el Janice Joplin énekesnő herointúladagolásban, ugyanebben az évben pedig Jimi Hendrix gitáros, akinek halálát alkohol és barbiturátszármazékok túladagolása okozta. Egy évvel később Jim Morrison, a Doors frontembere követte őket, akinek halálát szintén herointúladagolás okozta. Kurt Cobain, a Nirvana frontembere 1994-ben hunyt el szintén 27 évesen, az ő halála is herointúladagoláshoz köthető. A 28 évesen elhunyt Heath Ledger halála is ebbe a körbe sorolható, akiről saját nyilatkozataiból tudjuk, hogy Joker szerepének eljátszása komoly mentális megterhelést jelentett számára, amit legalább hatféle gyógyszer rendszeres használatával tudott csak tompítani, a szerek kölcsönhatása végzett vele. A „klub” sajnos folyamatosan bővül és számos más híresség is a tagja, legutóbb Amy Winehouse visszatérő heroinproblémákkal és elvonókkal tarkított élete ért véget 2011-ben. Az esetek összefüggéseinek keresésekor egyezésnek tűnhet, hogy valamennyiük nagyon fiatalon lett tehetsége révén kiemelkedően ismert, a szereplések azonban szélsőséges életmódváltással is jártak, amely alvásproblémákkal, depressziós tünetekkel és inadekvát öngyógyítási kísérletekkel (legális és illegális szerekkel való visszaéléssel) jártak. A jelenség tanulsága valószínűleg az, hogy a szerfogyasztás ismertségtől függetlenül járhat negatív következményekkel, így indokolt a társadalom felvilágosítása a szerek hatásairól, lehetőségeiről, de veszélyeiről is egyaránt (Lathan, 2009).
