Néhány hete hozta le a Zsaru Magazin, hogy Mini, az ország egyik legismertebb kábítószer-kereső kutyája nyugdíjba ment. Eddig a pillanatig nagy valószínűséggel csak a dílerek tudták ki is ez a nem mindennapi belga juhászkutya, viszont ők nem csak tudták, de a szemükben felért a legjobb vallatóval, mert amint meghallották, hogy a helyszínre érkezett a társával, és ma már gazdájával, Komádi István rendőr főtörzsőrmesterrel, minden anyagot előadtak, ami náluk volt. Azóta viszont mindenki megismerte a kedves szukakutyát, aki ma már csupán bemutatókat tart. De utóda, a szintén belga juhász Breya pontosan tudja, milyen elődhöz kell felnőnie, ezért hiába van még csak nyolc hónapja a főtörzsőrmesternél, már most hibátlanul keres, és engedelmeskedik a parancsszavaknak. S mivel a román határon a mai napig rendszeres az illegális migráció, Komádi István kiképző-kutyavezető, 2020 óta egy járőr és nyomkövető képzettséggel rendelkező kan kutyát is magáénak tudhat, a most 5 éves Fitost, akiről kompromisszumot nem tűrő hangon csupán csak ennyit mondott, amikor a kapcsolatukról kérdeztem: „Bátran belevágnék vele bármilyen helyzetbe, mert tudom, hogy megvédene, bármi is történne.” De most elsősorban Miniről kérdeztük a rendőr főtörzsőrmestert, a kábítószer-kereső kutyák képzéséről és arról, milyen mély munkakapcsolat tud létrejönni ember és kutya között.
Hogy kezdődött a kapcsolata Minivel?
Miután elvégeztem a rendészeti szakközépiskolát, felszereltem rendőrként, majd 4-5 év után megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék valami speciális irányba váltani, mert már ekkor nagyon érdekelt a kutyás szolgálat. Nem kellett sokat várnom, hogy megüresedjen egy státusz, és ekkor beiskoláztak a vezetőim a Dunakeszin lévő kiképző központba. Itt találkoztam Minivel, aki akkor már 2 éves volt. Ebből a véletlen találkozásból alakult ki a közös munkánk.
Szerelem volt első látásra?
Nem mondanám. Nagyon sokat kellett küzdenem, hogy összecsiszolódjunk. Mininek nagyon sok szocializációs problémája volt – már ami az otthontartást illeti – a kimagasló tehetsége mellett, ami már a „felvételi vizsgáján” is felkeltette a vizsgabizottság figyelmét. Ő előtte tenyész kutya volt, és nem tudni, milyen körülmények között élt, de feltételezem, keveset foglalkoztak a viselkedésével, ugyanis volt olyan, hogy hazavittem, és teljesen átrendezte az udvart. El kellett vele fogadtatnom, hogy én vagyok a vezető, és csak ezután tudtam megtanítani viselkedni. Elképesztően öntörvényű volt. De hónapról hónapra, évről évre egyre jobban egymáshoz csiszolódtunk, és egyre jobban megtalálta a helyét a családomban is. Neki a heti képzések kevesek voltak, rá sokkal több időt kellet fordítani. És ahogy a mi kapcsolatunk stabilizálódott, úgy a közös munkánk is egyre jobb lett.
Mi volt a fordulópont?
Inkább úgy mondanám, az idő és a közös munka volt az, ami meghozta a bizalmat részéről. Ha én jövök dolgozni, a kutyák is jönnek velem. Ha otthon vagyok, ők is otthon vannak. Ha a családdal a teraszon vagyunk, ők is ott vannak velünk. És egy év után azért csak megérezte, hogy a családunk tagja, rájött, hogyan kell viselkedni egy családban, és megtanulta ő is kezelni az én természetemet.
Említette Mini „felvételi vizsgáját”. Hogy kerülnek be a kutyák a kiképző központ, illetve a rendvédelmi szervezet rendszerébe?
A rendőrség időközönként szokott tartani úgynevezett kutyavásárt, ahova azok a tulajdonosok hozzák el a kutyusaikat, akik szeretnék, ha rendvédelmi szolgálatnál dolgoznának a kutyáik szolgálati céllal, azaz eladják őket nekünk. A kutyának nem kell fajtatisztának lennie, de érvényes oltással, oltási könyvvel és chippel, valamint tulajdonossal kell rendelkeznie, mert csak tisztázott körülmények között tudjuk megvenni őket. A „felvételi vizsgán” a zsákmányszerző ösztön megléte, és az ép idegrendszer, valamint megfelelő egészségügyi állapot a legfontosabb, ezért egy elég komoly megmérettetés elé állítjuk őket, hogy a legjobbakat tudjuk kiválasztani. Első lépésként az oltási könyvek, chipek, illetve tulajdonjog tisztázásán esünk át, ami után az idegrendszert nézzük. Többször a levegőbe lő egy kolléga, a kutyának pedig nem szabad félelmet mutatnia. Annak ellenére, hogy ezekre a vásárokra már többé-kevésbé a tesztekre felkészített kutyák érkeznek, nagyon sokan esnek ki, főleg ennél a gyakorlatnál. Majd megnézzük, hogyan közlekednek különböző épületekben. Ha „épületes a kutya”, nem mer fel -, vagy lemenni a lépcsőn, tériszonya van, sajnos az a kutya is alkalmatlanná válik. Ezután következik a zsákmányszerző ösztön megvizsgálása. Egy olyan környéken dobálunk labdát nekik, ami idegen kutyák szagával szennyezett. Ez azért fontos, hogy megnézzük, a kutyának elterelődik-e a figyelme a zsákmányról, azaz szétkapcsol-e keresés közben. Mert nekünk mindennél fontosabb, hogy a kutya ne legyen eltéríthető, neki a zsákmánya legyen a legfontosabb. Ha ez elsőre nem sikerül, és tovább szaglászik a sok szag-inger között, akkor még kaphat egy lehetőséget a következő vásáron, és ha akkor sikerrel jár, felvételt nyerhet. De ez ritkán szokott másodszorra sikerülni. Végül a fogáskészséget nézzük. Ezt lehet sokszor filmekben és bemutatókon is látni, amikor a segéd egy nagy védőkart vesz fel, és kvázi nekitámad a kutya. Már maga az egész felvételi teszt folyamat végrehajtása is nagyon komoly megmérettetés az állatnak, ezért nem is lehet idősebb 4 évesnél. De jellemzően 1-2 éveseket vásárol a rendőrség, mert ebben a korban a legtanulékonyabbak.
Adva vannak a kiválasztott kutyák. Hogy történik a szakosodás?
A szakosodás attól függ, az adott vármegyei rendőrfőkapitányságnak milyen, ill. hány kutyára van szüksége. Ha ők azt mondják, 2025-ben kell 4 kábítószer-kereső kutya, mert 4 embert szeretnének beiskolázni, akkor 4 kutyát kábítószer-keresőnek kezdünk el kiképezni. Mi tehát már az elején tudjuk, milyen szakirányokra akarunk kutyát felvenni. A kutyának pedig mindegy, mivé képezzük ki. Ha nagyon-nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a szakosodás a kutyának egy játék. Mert az ő szemében a labda bármire helyettesíthető. Kábítószerre, robbanóanyagra, emberre, bármire. Ezért fontos a zsákmányszerző ösztön rendkívüli erőssége. Nyilván vannak jellegek, amelyekre figyelünk a kutyáknál egy-egy szakosításnál. Pl. a robbanóanyag-kereső kutya keresési stílusának nyugodtabbnak kell lennie, mert nekik nem túl előnyös, ha mindent felborítanak keresés közben – gondolom, ez egyértelmű, hogy miért -. Vagy pl. egy járőr kutyánál sem biztos, hogy előnyös a kis termet és a 20 kg testtömeg, viszont egy kábítószerkereső kutyánál még akár jól is jöhetnek ezek az adottságok.
Milyen képzésen megy át egy kutya, mire kábítószer-kereső kutya lesz?
A nullkilométeres kutyákkal az első 2-3 hétben nem történik más, minthogy a keresési stílusát alakítjuk ki, illetve a keresési kedvét fokozzuk. Különböző helyeken, terepeken labdát dobálunk nekik, hogy menjenek utána, aztán elrejtjük különböző épületekben, eleinte kevésbé bútorozott kisebb helyiségekbe, majd egyre több bútorral ellátott, nagyobb helyiségekben, ahol több a rejtési hely és nehezebb a közlekedés is, vagy szabad téren felakasztjuk egy fára. Rendkívül fontos a fokozatosság elvének betartása a kiképzés során. Ezekkel a gyakorlatokkal erősítjük a zsákmányszerző ösztönüket. A labdának van egy szaga, és ennek alapján keresi meg magának mindenáron. A következő lépésben a labda mellé helyezünk kábítószert, és így rejtjük el. Ekkor a kutya már két szagot érez. És miután kellően megszokta a kábítószer szagát is, elvesszük a labdát, és különböző tárgyakba helyezzük a kábítószert, hogy utána már az legyen számára a „zsákmány-szag”. Az elején minden kutya ösztönösen kapar, amikor megtalálja a zsákmányt. A kábítószer-kereső kutyákat rövid idő után leszoktatjuk erről, és passzív jelzésű kutyákat képzünk tovább, azaz, amikor megtalálja a kábítószert, nem kaparhat, nem haraphat, hanem a lehető legközelebb kell tennie az orrát a kábítószerhez, és mozdulatlan pozíciót kell felvennie.
Hányfajta kábítószert ismernek fel ezek a kutyák?
A legkönnyebben felismerhető számukra a marihuána, mert ennek van a legerősebb szaga, majd a hasis, heroin, kokain, amfetamin, pentakristály és végül a 4-MEC. A tanítási sorrend is ugyanez. A kutya számára legkönnyebb anyagtól megyünk a legnehezebb felé. Egyelőre az elsődleges célunk, hogy a kutyák „tisztán” találják meg ezeket a szereket. Volt rá példa, hogy olyan esetben is megtalálta a kábítószert a kutya, amikor prekurzorok voltak a kutya számára ismert anyagok más összetevők mellett, tehát csak alkotóelemek, de ez nem túl gyakori. Napjainkban a dizájner drogok annyira gyorsan változnak, hogy nehéz lekövetni őket. Mire egy kutya megtanulja az adott dizájner drog felismerését, az már nagy valószínűséggel nem lesz piacon. Bár Mini híres volt arról, hogy minden drogot kiszagolt, és ezt a dílerek is tudták, így amikor megjelent, volt, hogy inkább elő is adták az anyagot. A dizájner drogokkal más a helyzet, ezeket sok esetben a kutya nem ismeri fel. Talál valamit, ezt mutatja a viselkedése, de határozott jelzéseket nem igazán mutat ezekre az anyagokra, nem tudja beazonosítani, mi az. Én bízom annyira a kutyáimban, hogyha találunk valamit, amit nem ismer fel, én bátran ki merem jelenteni, hogy új pszichoaktív szert, vagy dizájner drogot találtunk. De ez biztosra csak később, a laboratóriumi vizsgálatoknál derül ki, hogy mit is találtunk valójában.
Mennyire van veszélyben ilyenkor a kutya?
Hatalmas veszélyben van, több szempontból is. Gondoljon csak bele. Egy ilyen lakásban bármi lehet. Összetört üveg a padlón, kiömlött vegyszer, bármi. Bármikor történhetnek olyan események, amitől megsérülhet a kutya, és nekem az a dolgom, hogy igyekezzek a lehető legnagyobb biztonságot adni a munkájához. Bennünket minden esetben a rendőrök hívnak ki a helyszínre, akik valamilyen bejelentés miatt ekkor már egy ideje ott vannak. Ha ők kutatnak és nem találnak semmit, a mi segítségünkre számítanak, de van olyan is, hogy párhuzamosan kutatunk mi is a helyszínen lévő kollégákkal. Amikor megérkezünk, minden esetben én megyek előre. A helyszínen kinyitom az ablakokat, kb. 10 percig szellőztetek, hogy a kutyának könnyebb legyen lepontosítani a kábítószer helyét, és csak ezután néhány perccel engedem be. Ez a 10 perces szellőztetés nekem arra elég, hogy a kutya munkáját nehezítő tényezőket elhárítsam előle. Ha pl. törött üveget találok a padlón, nem engedem be a kutyát, mert elvághatja a lábát vagy az orrát. Mert ne felejtsük el, a kutyákat bár passzív jelzésre tanítjuk, de a kaparás, a ráharapás vagy bármiféle kontaminálás az anyaggal sosem kizárt. Mini például sokkal hamarabb kapar, mivel aktív jelzésre lett képezve és erősen szaglászik. Azért a kutya valamennyire ösztönlény marad, hiszen részben emiatt is dolgoznak a kutyák ebben a szakmában.
A kokain alapvetően egy olyan kábítószer, amelyet az emberek felszívnak az orrukba. Szokták időközönként kábítószerre vizsgálni a kutyákat?
Arra valójában nem. Rendszeresen vizsgáltatva vannak ezek a kutyák. Ha a legkisebb eltérést is felfedezzük a viselkedésükben, a munkájukban, a mozgásukban mondjuk egy kutatás után, azonnal vizsgálatra visszük őket, így kiderülne, ha esetleg valamilyen módon kokaint szívott volna be egy kutya, de a mi esetünkben ilyen még nem fordult elő. Amikor egy kutyával munkába állunk, már nagyon jól ismerjük egymást. Így, ha elmegyünk egy kutatásra, ahol mondjuk találunk is anyagot, és a kutya kb. 20 perc múlva furcsán kezd viselkedni, azonnal össze kell, hogy álljon a fejemben, mi lehet vele. És ha arra jutok, hogy valamit nagy valószínűséggel felszippantott, akkor, ha kell, munka közben leállunk, és azonnal indulunk az orvoshoz, hogy megkapja azt az ellenanyagot, amitől kitisztul a szervezete.
Mennyivel nehezebb egy kutyával együtt dolgozni, mint egy emberrel?
Nyilván a beszéd tud hiányozni, de az állatok kommunikálnak folyamatosan. Minden kutya egyedi jellegekkel rendelkezik, ezért egyedi módon is kommunikál. Az embernek ismernie kell annyira a kutyáját, hogy tudja, melyik viselkedésmintával mit akar közölni.
Mikor van kész egy kutya?
Igazából soha. Minden szituáció más és más, ezért minden alkalommal tudunk valami újat tanulni mi és a kutya is. Épp ezért, amikor elvégezzük közösen az alaptanfolyamot, utána még 1 évig kőkemény munkát viszek bele az alapozásába. Azaz, ugyanolyan szorgalmasan és napi szinten dolgozunk, mint a kiképző központban a tanfolyamon. Ez nem folyamatos éles kábítószer-keresés, hanem gyakorlás. És én csak az 1 év leteltével merem kijelenteni, hogy meg van alapozva a kutya. De a bizottság is évente felülvizsgálja a fejlődési szintjüket. Mini esetében elképesztően magas volt a fejlődési arány évről évre, ami persze a rengeteg közös munka mellett az egyed jellegének is köszönhető. A legnehezebb azt felismerni, ha a kutyának valami baja van. A kutyavezetőnek észre kell tudnia venni, és el kell tudnia fogadni, ha a kutyájával valamilyen gond, probléma merül fel. Ez lehet egészségügyi, vagy bármi más, ami miatt rosszabb teljesítményt nyújt a kutya, hiszen ők is élőlények. Ettől függetlenül a kutyavezetőnek a lehetőségeihez mérten mindig a legjobb szinten kell tartani a kutyáját. Az én esetemben ugyanis, ha pl. hajnalban csörög a telefon, hogy Fitost bevetésre kell vinni a határra illegális migráció miatt, akkor neki hajnalban is a legjobb formáját kell hoznia, mert csak így tudja megvédeni a rendőrt, és ekkor tud kiválóan nyomot követni a határon lévő füves-fás részeken.
Itt vagyunk a román határ szélén, ami még nem schengeni rész, így folyamatosan ellenőrizniük kell, mert nagyon erős az illegális migrációs nyomás. Mennyire jellemző az illegális migránsoknál vagy embercsempésznél a kábítószer jelenléte?
Mondhatom, hogy a kábítószer-kereskedelmet vagy fogyasztást illegális migránsok tekintetében még nem tapasztaltam, de az embercsempészeknél sem, hiszen ők legtöbb esetben a határ előtti részig jönnek. Általában gépkocsival próbálják tovább vinni az embereket, de amennyiben kiszúrjuk őket, minden esetben elfogásra kerülnek. Az illegális migránsok pedig akik gyalogosan szelik át az államhatárt, könnyen szembe találhatják magukat a járőrökkel vagy Fitossal.
Az ország más területein, a schengeni határrészeken viszont ez a probléma egyre erősebben fennáll. Ahogy Ön is tudja, Németországban április elsején legalizálták a marihuánát. Így, ha valaki Németországban beül az autójába 25 gr marihuánával, meg tud érkezni egy itthoni fesztiválra úgy, hogy le sem veszi a lábát a gázról. Van rá mód, hogy ezeket a személyeket a kollégái valahogy kiszúrják?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Vannak felderítő munkák, különböző elemző-felderítő-profilalkotó feladataink minden határátkelőhelyen. Mi is követjük az eseményeket, így mi is nagyobb figyelmet fordítunk az ezekből az országból érkezőkre. Vannak fokozott ellenőrzéseink, amelyeket a fesztiválok idején is el szoktak rendelni a vezetők. Ilyenkor a járműveket és az ott talált csomagokat kábítószer-kereső kutyákkal is át kell vizsgálni. De nehéz így olyan embert találni, akiből utána profilt lehetne alkotni, azon túl, hogy mondjuk német az autó rendszáma, fiatalok az utasok, és fesztiválozni jönnek hozzánk.
Elképesztő összehangolt munka kell, hogy legyen ember és kábítószer-kereső kutya között. Ahogy elmondta, sok múlik a kutyán is. Mennyit ad hozzá ehhez a közös munkához a hazai kiképző központ programja?
Rengeteget. Tudni kell, a Dunakeszin található kiképző központba rendszeresen járnak külföldről is kollégák különböző tanfolyamokra, képzésekre, előadásokra, ugyanis nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő képzési programunk van éppúgy a kábítószer-keresés tekintetében, mint ahogy más szakirányoknál. Ne feledjük, ha valahol a világban komolyabb földrengés történik, oda is a magyar egységeket hívják elsők között. És azok a kutyák is itthon képződnek. Leginkább Közép-Európa más országaiból jöttek eddig kollégák tanulni, de az utóbbi időben már voltak kontaktjaink az USA-val is. A kiképző központban dolgozóknak hatalmas ismeretanyaguk van arról, milyen helyzetekkel találkozhatunk bevetéskor, és ezt a tudást maximálisan próbálják átadni embernek és kutyának egyaránt.
