A spontán, impulzív erőszak és a szerhasználat kapcsolatáról beszélni nem morális pánikkeltés, hanem közbiztonsági szükségszerűség. Több friss pszichológiai és addiktológiai kutatás is rámutat arra, hogy a pszichoaktív szerek nem csupán függőséget alakítanak ki, hanem befolyásolják az önkontrollt, a kockázatészlelést és az érzelemszabályozást is. Amikor ezek a tényezők konfliktushelyzetben találkoznak, az impulzív agresszió kockázata megnő. A pszichometria ebben a kontextusban nem stigmatizál, hanem mér, számszerűen. Ugyanakkor nem felment, hanem feltár. Ebből szükségszerűen nem az a fontos kérdés, hogy „ki milyen ember”, hanem, hogy milyen mérhető kockázati mintázatok kapcsolódnak az addiktológiai zavarokhoz.

Az első fontos tisztázandó állítás, hogy a pszichometria nem relativizálja a felelősséget, de nem is morális bélyeget oszt. Objektív eszközökkel azonosít különböző szerhasználattal kapcsolatos működésmintákat. A szakirodalom szerint: „Az addiktológiai betegek pszichodiagnosztikájának kettős célja van, először is a szerhasználat súlyosságának felmérése, másodszor pedig az ehhez kapcsolódó személyiség- és pszichopatológiai tényezők értékelése.” (25. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez a kettős cél egyértelművé teszi, hogy a szerhasználat nem pusztán viselkedési aktus, hanem személyiségdinamikai összefüggésekbe ágyazott jelenség is. A pszichometria képes elkülöníteni a konkrét magatartási döntést és a mögöttes strukturális mintázatot. Ez azért kulcsfontosságú, mert a zéró tolerancia nem érzelmi, hanem evidenciákon alapuló álláspont. A mérés ebben a tekintetben nem ítéletet, hanem csupán adatot jelent.

Az MMPI-2 addikciós skálái kifejezetten a szerhasználati zavarok kockázati mintázatainak feltárására szolgálnak. Amint egy vizsgált tanulmány hangsúlyozza: „Az MMPI-2 addikció skálái (MAC-R, AAS, APS)… segítik az addikció súlyosságának felmérését.” (24. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez azt jelenti, hogy nem csupán a jelenlegi használat mérhető, hanem a kockázati prediszpozíciók is. A pszichometria tehát nem utólagos magyarázatot adhat, hanem előrejelző értékű információkkal is szolgálhat. Mindez azt jelenti, hogy a kockázat nem láthatatlan. Mérhető, számszerűsíthető és értelmezhető. A felelősség kérdése így nem homályos, hanem objektív adatokkal is körülírható, a kortárs pszichiátriai kutatások alapján. De mit is jelent ez a gyakorlatban?

A MAC-R skála például különösen fontos az impulzív viselkedés megértésében. A szerzők szerint: „A magas pontszámot elérő személy impulzív, ingerkereső, alacsony a frusztrációtűrése.” (30. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez nem morális deficit, hanem alulkontrollált viselkedési rendszerre utal. Az ilyen személy hajlamos gyors, következményeket nem mérlegelő döntésekre, különösen feszültséggel teli helyzetekben. A kutatás azt is rögzíti, hogy „A magas pontszámot elérő személy hajlamos az alkohollal és/vagy drogokkal való visszaélésre.” (30. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez nem aktuális használatot jelez, hanem kockázati előrejelzést. Ami ebből a számunkra fontos, hogy az impulzivitás és a szerhasználat között strukturális kapcsolat állhat fenn. A spontán agresszió esélye így nem véletlenszerű, hanem mintázathoz köthető.

Az Addikció Elismerése Skála (AAS) különösen jelentős a felelősség dimenziójában. A tanulmány szerint: „Az AAS pontszámai arra utalnak, hogy a kitöltő tisztában van-e, és hajlandó-e elismerni az addikciós probléma/zavar meglétét.” (29. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez azt jelenti, hogy a pszichometria a belátás mértékét is képes mérni. Ez egy alapvető distinkciót segít megvalósítani, a probléma felismerése és elutasítása ugyanis nyilvánvalóan nem azonos. Aki tisztában van a kockázattal, de nem változtat, annak felelőssége más megítélés alá esik, mint annak, aki belátás hiányában cselekszik. A mérhetőség így nem enyhítő, hanem pontosító tulajdonságot takar.

Ez azért is fontos, mert a szerhasználat gyakran nem izolált, hanem externalizáló működésmintába ágyazódó jelenség. A kutatások szerint: „Az Antiszociális viselkedés (RC4) skálát emeli ki a legtöbb tanulmány a szerhasználattal kapcsolatban.” (33. o., Girasek és mtsai., 2025). Továbbá: „Az RC4 skála emelkedett értéke összefüggésbe hozható az alkohollal, kokainnal, marihuánával, ópiátokkal és hallucinogénekkel való visszaéléssel.” (33. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez strukturális kockázati profilt jelent: normarendszerrel való konfliktus, impulzuskontroll-probléma, vagy agresszív tendencia is következhet belőle Az externalizáló működése így növeli annak esélyét, hogy a szerhasználat konfliktushelyzetben agresszióvá alakuljon.

A Tartalmi skálák közül különösen releváns az Externalizáló vagy agresszív tendenciák csoport. A tanulmány rögzíti: „A szerhasználattal elsősorban az Externalizáló vagy agresszív tendenciák csoport Tartalmi skálái mutatnak szignifikáns kapcsolatot.” (35. o., Girasek és mtsai., 2025). A Düh (ANG) skála kapcsán: „A magas pontszámot elérő személy… alacsony a frusztrációs toleranciája, viselkedése alulszabályozott.” (35. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez közvetlen kapcsolatot mutat az impulzív erőszak lehetőségével. A szerhasználat ilyenkor nem puszta élvezeti aktust, hanem diszfunkcionális feszültségkezelési stratégiát jelent, ami könnyen belátható, mennyire kockázatos kombináció.

Fontos kiegészítés, hogy a pszichometriai szakirodalom nem beszél egységes addiktív személyiségről. A szerzők kimondják: „Nem jelenthető ki, hogy ezekben az esetekben van egy tipikus csúcskód, személyiségminta.” (31. o., Girasek és mtsai., 2025). Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek ismétlődő konfigurációk. Az addiktológiai zavarok strukturált, mérhető, visszatérő személyiség- és viselkedésmintázatokhoz kapcsolódnak. A tudomány nem azt állítja, hogy „minden addiktus ilyen”. Azt állítja, hogy bizonyos kockázati minták azonosíthatók és előrejelezhetők. És ahol a kockázat mérhető, ott a felelősség kérdése sem relativizálható.

A pszichometria tehát nem moralizál, hanem számszerűsít. Nem felment, hanem feltár. A szerhasználat mögött impulzivitás, externalizáció, dühkezelési deficit és normakonfliktus húzódhat meg – és ezek a mintázatok mérhetők. A zéró toleranciás megközelítés nem az egyén megbélyegzéséről szól, hanem a kockázat világos kimondásáról. Ha az addiktológiai zavarok strukturált és előrejelezhető működésmintákhoz kapcsolódnak, akkor a társadalmi válasz sem lehet bizonytalan. A felelősség ott kezdődik, ahol a kockázat mérhetővé válik.

Források: 

Butcher, J. N., Dahlstrom, W. G., Graham, J. R., Tellegen, A., & Kaemmer, B. (1989). Minnesota multiphasic personality inventory-2 (MMPI-2). Manual for administration and scoring. Minneapolis, MN: University of Minnesota Press.

Girasek, H., Soós, A., Janicsák, H., Dudás, D., & Reinhardt, M. (2023). Változások és újítások a Minnesota Multiphasic Personality Inventory-2 (MMPI-2) pszichodiagnosztikai tesztben. Magyar Pszichológiai Szemle, 78(1), 135–156.

Girasek Hunor – Batal Brigitta Aishah – Kiss Anna – Soós Alexandra (2025): Az MMPI-2 értelmezési és alkalmazási lehetőségei addiktológiai zavarok esetében. Magyar Pszichológiai Szemle Vol 80, No. 1. Elérhető itt.