Az egyes műtétek utáni felépülés időszaka gyakran jár jelentős fájdalommal, ezért sok beteg kap otthoni használatra felírt opioid tartalmú fájdalomcsillapítót. Ezek a gyógyszerek hatékonyan csökkentik az akut fájdalmat, ugyanakkor komoly odafigyelést igényelnek, mert könnyen kialakulhat hozzászokás vagy egyéb nem kívánt mellékhatások. Különös óvatossággal kell eljárni az ilyen esetekben, ugyanis a betegek sokszor nincsenek tisztában azzal, hogy az előírtnál hosszabb vagy nagyobb dózisú szedés jelentős kockázatokat hordoz. Emellett az opioidok nemcsak fizikai függőséget alakíthatnak ki, hanem befolyásolhatják a mentális működésünket, a reakcióidőt és a mindennapi tevékenységekre is nagy hatással lehetnek. Különösen fontos, hogy a betegek megértsék: a gyógyszerek helytelen tárolása vagy másokkal való megosztása további veszélyeket teremt. A felelős használat, az orvosi utasítások pontos követése és a mellékhatások korai felismerése kulcsszerepet játszik a biztonságos felépülésben.

Milyen opioid tartalmú fájdalomcsillapítókat alkalmaznak műtétek után?

A leggyakrabban gyorsan ható opioidokat írnak fel a betegeknek a fájdalom csillapítására. Mivel ezek a rövid távú fájdalmak kezelésére szolgálnak és gyorsan fejtik ki a hatásukat, az adagolásuk könnyen igazítható az aktuális fájdalomszinthez. Az orvos általában részletes útmutatást ad arra vonatkozóan, hogyan módosítható az adag a fájdalom erőssége alapján.[1]

Léteznek lassú felszívódású opioidok is, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a hatóanyag fokozatosan, körülbelül fél nap vagy egy teljes nap alatt szabaduljon fel. Ezeket elsősorban krónikus vagy tartós fájdalom esetén alkalmazzák. A lassú felszívódás előnye, hogy ritkábban kell bevenni a gyógyszert, ugyanakkor a hatás később jelentkezik, ezért műtét után általában nem ez az elsődleges választás.[2]

A műtét utáni fájdalom megfelelő kontrollja nagyon fontos, mert így a beteg hamarabb fel tud kelni és mozogni, ami gyorsabb felépülést tesz lehetővé. A korai mobilizáció segít megelőzni az izomsorvadást és azokat a szövődményeket, amelyek a tartós mozdulatlanságból adódhatnak, például a felfekvéseket vagy a vérrögképződést.[3]

Mindenkinek más a fájdalomtűrése és más mennyiségű fájdalomcsillapítóra van szüksége. Ahogy pedig a műtéti seb gyógyul, a fájdalom fokozatosan csökken, így a gyógyszeradag is csökkenthető a felépülés során.

Mik az opioidot tartalmazó készítmények otthoni alkalmazásának veszélyei?

Fontos tudni, hogy az opioidok mellékhatásai közé tartozik a székrekedés, valamint az álmosság vagy hányinger érzése. Az álmosság pedig növelheti az elesés kockázatát is.

A műtét után, otthoni fájdalomcsillapításra felírt opioidokat általában rövid távú használatra írják fel. Egy kutatás azonban kimutatta, hogy sokan nem tudják, hogyan kell biztonságosan abbahagyni az opioidok szedését. A hosszú távú opioidhasználat függőséghez és túladagoláshoz vezethet, valamint csökkentheti a gyógyszer hatékonyságát. Ennek oka, hogy a szervezet hozzászokik az opioidhoz, és ugyanazon hatás eléréséhez egyre nagyobb mennyiségre van szükség.[4]

További rizikófaktorként tekinthetünk arra a jelenségre, hogy a függőség és a mellékhatások gyakoribbak a lassú felszabadulású opioidoknál, mint az azonnali hatásúaknál, mivel ezeket általában hosszabb ideig szedik. Emellett pedig további aggodalomra ad okot a megmaradt opioidok kérdése. Egy tanulmány szerint a résztvevők 40%-ának a szükséges mennyiség több mint kétszeresét írják fel.[5] Ez azt eredményezi, hogy a háztartásokban fel nem használt opioidok maradnak, amelyek veszélyt jelenthetnek a betegre és a családjára is. Az otthon tárolt maradék opioidok növelik a túladagolás, a másokkal való helytelen megosztás és az orvosi felügyelet nélküli használat kockázatát.[6]

Hogyan tudjuk elkerülni ezeket a veszélyeket vagy a leghatékonyabban védekezni ellenük?

Mielőtt opioidokat kezdenénk el használni, fontos, hogy konzultáljunk az kezelő orvosunkkal vagy a vény nélkül kapható fájdalomcsillapítókról, például a paracetamolról vagy a gyulladáscsökkentőkről, vagy a diklofenákról. Ezek a szerek hatékonyan csillapíthatják a fájdalmat, és csökkenthetik az opioidok iránti igényt. Sok esetben teljesen kiválthatják az opioidokat, de bizonyos helyzetekben a kettő kombinációjára lehet szükség.[7]

Bizonyos esetekben szükséges lehet alternatív fájdalomcsillapítási módszerek megfontolása. A fájdalom kezelésének egyéb módjai közé tartozik a gyógytorna, a testmozgás, valamint a meleg- vagy hidegpakolások alkalmazása.

Azonban ha mégis szükségünk van opioidokra, van néhány módja annak, hogy biztonságosan és hatékonyan használjuk őket:

• Kérjünk azonnali hatású, ne pedig lassú felszabadulású opioidot, mert ezek kisebb eséllyel okoznak mellékhatásokat,
• ne fogyasszunk alkoholt, és ne vegyünk be altatókat az opioidok szedése alatt, mert ezek fokozhatják az álmosságot, csökkenthetik az éberséget és lassíthatják a légzést,
• mielőtt elkezdenénk az opioidok szedését, beszéljük át az orvosunkkal, hogyan és mikor kell majd abbahagyni a gyógyszert. A műtét utáni opioidokat ideális esetben a lehető legalacsonyabb dózisban és a legrövidebb ideig kell alkalmazni.[8]

[1] Fong, I. S., Yiu, C. H., Abelev, M. D., Allaf, S., Begley, D. A., Bugeja, B. A., … & Penm, J. (2023). Supply of opioids and information provided to patients after surgery in an Australian hospital: A cross-sectional study. Anaesthesia and Intensive Care, 51(5), 340-347.

[2] Jauregui K., Patanwala A., Penm J., Liu S. (2024). I’ve been given opioids after surgery to take at home. What do I need to know? The Conversation.

[3] Corke, P. (2013). Postoperative pain management. Australian Prescriber, 36(6).

[4] Liu, S., Almansour, H. A., Pham, L., Genel, F., Harris, I. A., Patanwala, A. E., … & Naylor, J. (2023). Patients’ experiences of subacute pain management following total hip or knee arthroplasty: A qualitative study. Musculoskeletal care, 21(4), 1612-1621.

[5] Fong, I. S. et al. (2023)

[6] https://www.anzca.edu.au/getContentAsset/136f5a83-d1d0-4f34-be72-87b62b721d14/80feb437-d24d-46b8-a858-4a2a28b9b970/PS41(G)-Acute-pain-2023.pdf?language=en

[7] Jauregui K. et al. (2024)

[8] Jauregui K. et al. (2024)