Van-e kapcsolat a gyermekkori traumák, negatív életesemények és a szerfüggőségre
való hajlam között? Mi is az ACE skála? Elemzésünkben ezeket a kérdéseket járjuk
körül.
A negatív életesemények (adverse childhood experiences, ACE) és a függőség közötti
kapcsolat rendkívül összetett, ám számos kutatás rávilágított már az összefüggések
mélységére és jelentőségére. A kutatások szerint a negatív gyermekkori élmények (ACE)
meghatározó szerepet játszanak abban, hogy valaki hajlamosabbá válik-e szerhasználatra
vagy a viselkedési függőségek kialakulására. A traumatikus élmények mély és hosszú távú
hatást gyakorolnak a személyiség fejlődésére, az érzelemszabályozásra, valamint a
stresszkezelési képességekre. Ezek az élmények gyakran instabil családi környezetből
fakadnak, ahol a gyermekek olyan stresszforrásoknak vannak kitéve, mint a szülők válása,
bántalmazás, érzelmi elhanyagolás vagy a családtagok függőségi problémái. A traumák
nyomot hagynak az agy fejlődésén, és növelik annak valószínűségét, hogy a gyermek későbbi
életében problémás megküzdési mechanizmusokat, például függőségeket alakít ki.
Az ACE skála – amely 0-tól 13 pontig méri a negatív gyermekkori élmények mértékét – segít
feltárni a kockázati tényezőket a későbbi egészségi állapot, viselkedési problémák és
függőségek kialakulásában. Kutatások szerint a magas ACE pontszámmal rendelkező
személyeknél lényegesen nagyobb a valószínűsége a függőségek megjelenésének, valamint
számos más egészségügyi probléma kialakulásának. Az ACE pontszámok statisztikai
elemzése jelentős összefüggéseket mutatott ki: 4 pont feletti ACE értékkel rendelkező
egyének körében az alkoholizmus kialakulásának kockázata akár 500%-kal nagyobb, míg a
drogfüggőség esélye 460%-kal nő az alacsony ACE értékűekhez képest.
Zilberman és munkatársai (2020) kutatásaikban szintén megerősítették, hogy az impulzivitás
és a negatív életesemények erős előrejelzői a függőségek kialakulásának. Az
alkoholfüggőséggel küzdő személyek körében az esetek 60%-ában kimutatható volt
valamilyen gyermekkori trauma, míg a drogfüggőségben szenvedők több, mint 70%-a
számolt be súlyos negatív életeseményekről. A kutatások alapján a gyermekkorban
elhanyagolást vagy érzelmi bántalmazást tapasztalók körében az alkoholfüggőség kockázata
kétszerese azokéhoz képest, akik nem szenvedtek el hasonló élményeket. Az is kiderült, hogy
az egyes függőségi formákhoz eltérő családi dinamikák társulnak: például az alacsonyabb
családi szervezettség és a kevésbé támogató környezet különösen az alkoholfogyasztási
problémákat növeli. Ezek a tényezők egy komplex rendszer részei, amelyek közösen alakítják
az egyén hajlamát a függőségre. Emellett a szerhasználati zavarok változó lefolyását –
beleértve a gyakori visszaeséseket – nagyban befolyásolják a trauma által kiváltott
stresszreakciók.
Az ACE pontszám növekedésével az egészségügyi kockázatok is exponenciálisan nőnek.
Például egy 6 vagy annál magasabb ACE értékkel rendelkező személy körében 3,5-szer
nagyobb valószínűséggel fordulnak elő kardiovaszkuláris betegségek, és a depresszió
előfordulási gyakorisága is legalább 460%-kal emelkedik a 0 ponttal rendelkezőkhöz képest.
Ezek az adatok rámutatnak arra, hogy a függőségek és más egészségügyi problémák nemcsak
pszichológiai, hanem biológiai következményekkel is járnak.
A traumák hosszú távon károsítják a stresszkezelésért felelős HPA-tengely működését, amely
az amigdala, a prefrontális kéreg és a hippokampusz működésére is hatással van. Ezek a
változások csökkenthetik az agy jutalmazórendszerének érzékenységét, miközben fokozzák a
stresszre adott reakciókat. Ez magyarázat lehet arra vonatkozóan, miért keresnek sokan
átmeneti enyhülést a szerhasználatban vagy más addiktív tevékenységekben, amelyek idővel
csak súlyosbítják az eredeti problémát. Ezek a biológiai és pszichoszociális tényezők
együttesen járulnak hozzá a függőség kialakulásához, valamint annak fennmaradásához.
Reziliencia és védőfaktorok hatása
Nem minden traumát átélt ember válik azonban függővé, és itt kerül előtérbe a reziliencia
szerepe. Sybil és Steven Wolin kutatói munkája azonosította azokat az ellenálló képességi
tényezőket, amelyek csökkenthetik a függőségi kockázatot. Ezek közé tartozik például a
problémák felismerése és tudatosítása, a stabil kapcsolatok kialakítása, valamint az
önkifejezés kreatív formái. Egy stabil felnőtt – legyen az szülő, nagyszülő vagy pedagógus –
jelenléte az élet korai szakaszában kiemelten fontos védelmi tényező lehet. Ahogy Dr. Makara
Mihály fogalmaz: „A reziliencia az, amikor elkezdem értékelni önmagam.” A biztonságos
kötődés, a célok megélése, és az örömteli tevékenységek – mint például a sport vagy a
művészetek – szintén elősegítik a lelki rugalmasság kialakulását. Az ilyen tényezők
hatékonyan ellensúlyozhatják a gyermekkori traumák negatív hatásait.
A megelőzés és a korai beavatkozás elengedhetetlen a függőségek kialakulásának
csökkentésében. A transzgenerációs kutatások szerint, ha sikerül időben kezelni egy trauma
által érintett személyt, azzal nemcsak az ő életét lehet jobbá tenni, hanem az őt követő
generációkét is. Makara Mihály előadásában kiemelte, hogy a jelenlegi generáció gyógyítása
egyben a jövő generáció prevenciója. Ez különösen igaz azokra az egyénekre, akik a magas
ACE pontszámok miatt a legnagyobb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve. A kutatások
egyértelműen kimutatták, hogy az ACE pontszámok emelkedésével arányosan nő a
depresszió, az öngyilkossági gondolatok, az alvászavarok és a függőségek kockázata.
Összességében elmondható, hogy a negatív életesemények és a függőségek szoros
kapcsolatban állnak egymással, de a megfelelő támogatás és beavatkozás révén ez a kapcsolat
megszakítható. A trauma nem végzet, és a sorsunk, „nem öröklött, hanem tanult.” Ez a
megközelítés segíthet abban, hogy az egyéni gyógyulás mellett a közösségek és generációk
szintjén is pozitív változások induljanak el.
Forrás:
Makara Mihály a negatív gyerekkori élményekről (ACE) – Apa, anya, pia
https://wmn.hu/ugy/61365-a-sorsunkat-nem-orokoljuk-hanem-megtanuljuk–a-negativ-
gyermekkori-elmenyek-az-egesz-eletunkre-hatassal-vannak
https://doi.org/10.1016/j.cpr.2013.01.012
