Sokáig azt gondolhattuk, hogy a kábítószerekhez kapcsolódó bűnözés és erőszak elsősorban Latin-Amerikát érinti, Európába nem kell bandaháborúkról vagy ezek során elkövetett bűncselekmények civil áldozatairól beszámolnunk. Sajnos a jelenlegi tendencia azt mutatja, hogy a kábítószerek erőteljes terjedése, ezek egyre nagyobb számban történő Európába jutása az előbb említett következményeket eredményezte.

Az Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL), illetve a Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) már a 2022. májusi, európai kábítószer piaci elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa szerepe a nemzetközi kábítószer-termelésben és -kereskedelemben egyaránt változni fog az elkövetkezendő években (1). Nemzetközi szervezetek legújabb elemzései, melyek lefedik az egész ellátási lánc aktuális trendjeit, rámutatnak arra, hogy a hatóságok aggodalma nem alaptalan, ugyanis Európa egyre inkább fontossá válik az illegális kábítószer piac számára. 

Általánosságban mondható, hogy a kábítószer-kereskedelem egy összetett kérdés és számos tényező járul hozzá az európai piac fejlődéséhez. Maga a kábítószer-kereskedelem egy globális üzlet, amely a szervezett bűnözésből származó összes nyereség ötödét hozza átlagosan (2). Mivel illegális üzletről beszélünk, így ennek veszélyei sem alul értékelendők. A folyamatosan bővülő piaci igények érdekében, a kábítószerek felhasználása és kereskedelme is szüntelenül változik és egyre bonyolultabb technikai és szervezeti fejlesztések mennek végbe ennek érdekében. Ha régi olasz maffia filmeken nőttünk fel, akkor azt gondolhatjuk, hogy ezek a szervezetek klasszikus hierarchikus felépítésben működnek. Napjainkban azonban ez már nem így van. A szervezett bűnözői csoportok tekintetében folyamatos diverzifikálódás, specializálódás, illetve horizontális expanzió figyelhető meg. Jelenleg ezek a csoportok összetett kapcsolati hálóból állnak, illetve a cél- és tranzitországokban jelen lévő helyi szervezett bűnözői bandákra támaszkodva végzik tevékenységüket. Ez az oka annak, hogy Európában is megnövekedett a számuk, különösen Hollandia, Belgium és Németország északi területén. 

A kábítószerrel való visszaélés egy olyan probléma, amely a világ minden szegletét érinti, így Európa sem kivétel ez alól. A tiltott kábítószerek iránti kereslet az évek során egyre nőtt Európában, kimutatások szerint az európai polgárok évente több tízmilliárd eurót költenek tiltott szerekre (3).  Ennek a jelentős kereskedelmi növekedésnek okai között találjuk a változó társadalmi hozzáállást, az európai piacon elérhető magas haszonkulcsot, a stratégiailag fontos földrajzi elhelyezkedést, valamint a kevésbé erős és hatékony bűnüldözési szervek hiányát. Amikor valaki illegális szerekhez nyúl, azt a feketepiacról szerzi be. Aki ezeknek a szereknek a használatával él az közvetetten hozzájárul a kábítószer-kereskedelem által előidézett rendkívül jövedelmező, ám igen erőszakos üzlethez. 

A kábítószer iránti kereslet olyan piacot teremt, amely rendkívül sok hasznot hoz az ezzel való kereskedők számára, akik bármit megtesznek annak érdekében, hogy azt fenntartsák, beleértve az erőszakot, a megfélemlítést és a piacért folyó harcokat is. Az ezzel foglalkozó kábítószer-kereskedő szervezetek gyakran a bűnözés más formáiban is részt vesznek, például pénzmosásban, vesztegetéekben, zsarolásban vagy fegyverkereskedelemben, ami szintén erőszakhoz vezet. Emellett hozzájárulhatnak kormányzati intézmények korrupciójához is, ami tovább súlyosbítja a problémát (4). 

Egyre több külföldi hírportálon és tanulmányban olvashatunk olyanokat, hogy: Hollandia az új „narco állam”, ami sajnos nem egy kattintásvadász cím. Maga a szó jelentésében egy olyan nemzetállamot mutat, melynek kormányába, igazságszolgáltatásába és hadseregébe ténylegesen beszivárogtak a kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó bűnözői szervezetek. Ugyan ez újságírói kifejezés, azonban többször használták már például Kolumbia, Mexikó, Suriname leírásának vonatkozásában is. 2018-ban a Holland Rendőrszövetség közleményében arra figyelmeztetett, hogy Hollandia kezd hasonlítani egy ilyen, a fentebb leírt kábítószer-államra, ahol a rendőrség nem képes felvenni a harcot a párhuzamos gazdaság kialakulásával (5). 

Az utóbbi években Hollandia, Belgiummal együtt, a tiltott kábítószerekkel kapcsolatos tevékenységek egyik fő központjává vált Európában, a – főleg – szintetikus kábítószerek előállításától kezdve, a heroin és a kokain tranzitjáig, feldolgozásáig és forgalmazásáig. A jelenleg gyártott és Hollandiából exportált kábítószerek listáján szerepel a kannabisz, a szintetikus kábítószerek, az ecstasy és a metamfetamin, a kokain, valamint a heroin is. 

Forrás: Europe Is Seeing More Cocaine Seizures, Statista, 2022.06.16. (saját szerkesztés)

A statisztikai adatokat elemezve, az látható, hogy míg Belgium esetében 2013-tól, addig Hollandiában 2017-tól beszélhetünk jelentős emelkedésről a lefoglalt kokain tonnában kifejezett mennyiségében (6). A 2022-es év adatait nézve viszont mindkét országban rekordmennyiségű illegális kábítószer lefoglalásáról számoltak be, ami 109,9 tonnát jelent, az előző évi 89,5 tonnához képest (7). Itt fontos megjegyezni, hogy ezek a lefoglalások a forgalomban lévő kábítószer teljes mennyiségének mindössze 10-20%-át teszik csak ki. Ennek ellenére az utcai ár ugyan úgy stabil marad, vagyis ez a mennyiségű elkobzás nem zavarja meg a piacot. A 2017-es adatok alapján, becslések szerint, a holland szintetikus kábítószerek 18,9 milliárd eurót termeltek, ezzel kivívva a legnagyobb kábítószerpiac címet a világon (8). 

A hivatalos adatok szerint a bűnözés csökkenő tendenciát mutat, de a rendőri szervek szerint a legtöbb áldozat nem jelenti be az őket érő atrocitásokat, ezzel a szervezett bűnszervezetek szabad kezet kapnak működésükben. Ez is mutatja, hogy az ország egyre több „kábítószer-állam” jellemzővel kezd rendelkezni. Az igazságügyi szervek arra figyelmeztetik folyamatosan a lakosságot, hogy a bűnözés és annak láthatatlan formái a jövőben növekedést fognak mutatni, amelyek egy-egy városrészbe gyűrűznek be és gyakran kikerülnek a hatóságok irányítása és látóköre alól. Az egyik legmegrázóbb haláleset 2023 januárjában következett be, ami a rivális bandák közötti “drogháború” következménye volt. Belgiumban egy 11 éves kislány vált a kábítószerek okozta erőszak áldozatává, de nem ez az egy eset, amiről a külföldi sajtó beszámolt. További aggodalomra ad okot, hogy az egyik igazságügyi-minisztert 24 órás védelem alá helyezték, mert a szervezett bűnözői bandák látókörébe került és fenyegetés érte (9). Hollandiában szintén megrendítő volt, amikor 2019-ben és 2021-ben meggyilkoltak egy újságírót és egy ügyvédet, akik részt vettek egy drogbáró perében (10). Ha Mexikó példáját nézzük, akkor az ottani tisztviselőket és pártjelölteket érő halálos támadások nem számítanak ritkának, számosítva: a 2018-as választás előtt a mexikói kartellek legalább 130 jelöltet és politikust öltek meg.  Ezek hátterében leginkább érdekérvényesítés és vesztegetés áll, ami ezekben a nyugat-európai országokban is egyre gyakrabban előfordul (11). A belga és holland vámtiszteket is folyamatosan arra utasítják, hogy kerüljék a nyilvánosságot, ezzel megvédve a személyazonosságukat azoktól, akik ezt kihasználva fenyegetni vagy megvesztegetni akarják őket. Nem csak a frontvonalban lévő rendőrök és vámhatóságok vannak veszélyben, hanem a vállalkozók és politikusok is, és csak idő kérdése, hogy ez a fajta fenyegetés az egész társadalom szintjén megjelenjen (12). 

A kábítószerrel összefüggő emberölések nem egyformán érintik az egész országot, hanem meghatározott területeken csoportosulnak. Ezek nagyrészben az ország nyugati és déli részén koncentrálódnak és ott is egyes, a kábítószer-kereskedelembe bevont városokban, ami Hollandia esetében Hágát, Rotterdamot és Amszterdamot, míg Belgium esetében főként Antwerpent jelentik. 2018-ban az amszterdami rendőrség munkáját 60-70%-ban a merényletek tették ki, a továbbiakban pedig főként radikalizálódási és terrorizmus-vizsgálatokkal foglalkoztak. A folyamatos leterheltség pedig azt eredményezi, hogy csökken a kábítószer-kereskedelemre fordított figyelem is. Sajnos a határokon átnyúló rendészeti tevékenység és nyomozás nagyon költséges, munka– és időigényes a nemzeti rendőri szervek számára, amelynek finanszírozása sokszor akadályokba ütközik, viszont a növekvő tendencia mégis arra figyelmeztet, hogy nem szabad hagyni, hogy ez tovább eszkalálódjon (13) (14). 

Az Európai Unió nem rendelkezik egy egységes, központi politikával a kábítószerek legalizálásával kapcsolatban, ezáltal számos különböző példát láthatunk a nemzeti kormányok szabályozására. Gondolhatunk itt akár a svédországi szigorú végrehajtástól kezdve egészen a nyílt portugál dekriminalizálásig (15). Amit biztosan tudunk az az, hogy sem a legalizálás, sem  a dekriminalizálás nem nyújt megoldást a problémára. A fogyasztás normálisnak tűnhet, főleg Hollandiában, ahol engedékenyebbek a szabályok e tekintetben. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy emögött a hatalmas kábítószer-áradat mögött kiterjedt szervezett bűnözés áll. A folyamatos legalizációs törekvések ezt a felhasználói kört növelik. A kábítószer használat során talán a legnagyobb társadalmi problémákat a fogyasztással járó direkt, vagy indirekt módon jelentkező egészségügyi panaszok jelentik. A függőség egy olyan komplex fizikai, pszichológiai, érzelmi és lelki betegség, amivel mindenképpen foglalkozni kell már akár a gyerekkortól kezdve. Az oktatásban bevezetett prevenciós programok csökkenthetik a később a kábítószerrel vagy alkohollal való visszaélést. Azonban, amire nincs szükség az az, hogy egy szabályozás könnyebben beszerezhetővé és elfogadhatóvá tegye az illegális szereket. Mondhatnánk azt is, hogy a rendelkezésre állás a használat melegágya, amelynek kielégítésére a kínálati piacon szakadatlan harcok folynak a különböző bűnözői csoportok között. 

Jelenleg a kábítószerrel összefüggő szervezett bűnözés Európában felívelni látszik, és az ezzel kapcsolatban bekövetkező halálesetek komoly figyelmeztetést jelentettek az érintett országoknak arra vonatkozóan, hogy hathatósan cselekedni kell ez ellen. Kérdés, hogy meddig fog még növekedni ezeknek a transznacionális bűnbandáknak a hatalma a jövőben, a megfelelő lépések hiányában?