Nádas Tamás nevével néhány héttel ezelőtt ismerkedett meg az ország az RTL Fókusz című műsorában. Tamás bő 20 éve él Amerikában, ma már filmforgatással foglalkozik, de 2016-2017-ben még beépített nyomozóként dolgozott a DEA-nak és az FBI-nak is a kábítószer-kereskedelem megfékezésén. Erről az időszakról beszélgettünk vele, valamint feleségével, Nádas Hevér Tímeával, aki miután éveken át hallgatta Tamás történeteit, 2018-ban megnyitotta a lakóhelyükön, az új-mexikói Albuquerque-ben a The Recovery House nevű rehabilitációs központot.
Tamás, hogy kerül Amerikában egy rendőr munkakapcsolatba a DEA-val és az FBI-jal, és vesz részt náluk 7 bevetésen, aminek nagy része a kábítószer-kereskedelemhez köthető?
Albuquerque-ben a rendőrségnek azon az „IMPACT” nevű nyomozói részlegén dolgoztam akkoriban. Hozzánk tartozott minden betörés, 20 ezer dolláros alatti ügy, emberölési kísérlet, családi erőszak. És miután rengeteg gyilkosság van nálunk, ezért bevontak minket a gyilkossági csoportba. A közös munka a két szervvel pedig az FBI-jal kezdődött. Letartóztattam egy személyt, aki épp abba a börtönbe került, ahol az FBI beépített embert keresett, mert egy mexikói kartell „toborozott” bent valakit az egyik magasrangú börtönőr meggyilkolására. És mivel az általam letartóztatott személynek még nem volt priusza, tisztának számított a börtöntársadalomban, épp ilyen illető kellett az FBI-nak, ugyanis a kartellek mindenkit ismernek a saját köreikben, ott nem lehet próbálkozni. Az én „emberemnek” sikerült megkapnia ezt a feladatot, és ezzel én is bizonyítottam az FBI szemében, hogy megbízható vagyok. Így elkezdtünk együtt dolgozni, és mivel ezek az állami szervek kapcsolatban állnak egymással, egy napon a DEA is megkeresett. Nekik 2-3 főre volt szükségük, akiknek van akcentusuk, mert a dílereknek nem annyira feltűnő, ha cserediákok vásárolnak tőlük anyagot. Egy másik európai fiút és egy mexikói srácot választottak ki rajtam kívül az első bevetésre.
Mi volt a feladatotok?
Meg kellett találnunk, kitől veszi a díler az anyagot. Ez volt ugyanis az az időszak, amikor a fentanil elkezdett hatalmas méreteket ölteni Amerikában. 2013-ban jelent meg először a piacon, és 2016-ra már szinte mindent elárasztott. Előtte az volt, hogy a pénzes emberek a drágább drogokat vették, mint mondjuk a heroin, akiknek nem volt pénzük, ők gyógyszeren éltek, elsősorban az oxikodonon. Aztán megjelent a fentanil, és mindent elkezdtek felütni vele, és ez az első perctől kezdve hatalmas problémának tűnt, hiszen a tiszta heroinról és az oxikodonról még csak-csak le lehetett nagy küzdelmek árán jönni, de a fentanilról nem.
A fentanilnek valahogy be kellett jutnia az országba, és ilyen sebességgel gondolom csak úgy tudott működni, ha a Kormány is szerepet játszott a határon való átjutásban.
Erre sajnos nem válaszolhatok neked teljesen nyíltan, de igen, mindenképp volt politikai kapcsolódás, és nem is kellett olyan sok lépcsőt felfelé menni a dílerektől ahhoz, hogy azokat a személyeket már meg is tudjuk nevesíteni, akik beengedték a drogot a területünkre. És a fejlődés nagyon gyors ütemben haladt. 2018-ban 349 haláleset volt nálunk, ami 2023-ra 599-re nőtt, idén pedig már több mint ezer emberről beszélünk egy 1 milliós városban. Szóval nagyon messzire nem kellett menni a dílertől a politikusokig.
És mi a helyzet a marihuánával? Egyre több államban legalizálják az USA-ban. Mekkora problémát okoz ez nálatok?
A marihuána legalizációja az államnak jó igazán, mert rengeteg adót fizetnek be utána, és legalább a marihuána után a kartellek nem tudják kivinni a pénzt az országból. Ezt el lehet dönteni, hogy kinek jó vagy rossz. A marihuána egyelőre nem okoz problémát, hiszen nagyon gyerekcipőben jár még a legalizálás esetleges hatása, és mellette a fentanil olyan szinten van jelen, és annyi bajt okoz, hogy a marihuánának most talán örül is mindenki, mert legalább egy problémával kevesebb van a piacon. De mivel ebben az esetben is kábítószerről beszélünk, a fiatalokra nézve ez akár aggasztó is lehet, mert könnyebben hozzá tudnak jutni. Viszont ami „nyugtató” lehet, hogy a fekete piacról egyre inkább kezd eltűnni, és a boltokban, ahol legálisan kapni lehet a marihuánát, egyelőre nagyon komoly ellenőrzés alatt vannak. Mindent ráírnak a dobozokra, amit a fűről tudni kell. Nem csak azt, hogy indica vagy sativa, hanem egész egyszerűen az utolsó apró részletig mindent. És mivel ez még nagyon új dolog Amerikában, egyelőre a boltokban beszerezhető marihuána nincs felütve semmivel. Tudni kell, Amerikában nagyon fiatalon kezdenek füvezni. Timi fia alig volt 12 éves – ez bő tíz évvel ezelőtti történet -, amikor még Los Angelesben laktak, és kiközösítették az iskolában, mert nem füvezet. Nyilván ez sem biztos, hogy jó irány lesz, de egyelőre így az elején azt látjuk, hogy mivel valóban nagyon erős kontroll alatt van az árusítás, működik a rendszer, és a hatóságok nagyobb figyelmet tudnak fordítani a szintetikus drogokkal való küzdelemre.
Tímea, te, hogy látod ezt a központodon keresztül? Mennyi szerhasználó vagy visszaeső kerül hozzátok marihuána problémával?
Hozzánk nem került be eddig kliens marihuána problémával, de nyilván ez azért is van így, mert erre a termékre a biztosító nem fizet, hiszen nem tartják kábítószernek Amerikában már néhány éve. A legalizálás most egészen más szintre helyezi a marihuánát. A munkáltató sem tesztel már marihuánára sehol. Nem tudom megmondani, mi lesz ennek a vége, de most a legalizáció azt jelenti itt, hogy a marihuána elfogadott termék lett, nem kezelik kábítószerként, már elektromos cigaretta formájában is kapható. Meglátjuk, mi lesz a helyzet pár év múlva, hiszen azt ne felejtsük el, a marihuánára is rá lehet szokni.
Milyen függőséggel vagy visszaeséssel érkeznek hozzád elsősorban a pácienseid?
Egyértelműen fentanil és oxikodon. És ezek pont azok a termékek, amelyekhez azonnali közbelépés szükséges. Amerikában éppúgy, ahogy Magyarországon, csak az kerülhet rehabilitációs programba, aki önmaga szeretne leszokni – nem pl. szülői nyomásra -, és az állami intézmények erre a gyors reakcióra nem alkalmasak. Amikor 2018-ban megnyitottam a rehaot, elkezdtem a lakhelyünkön utána nézni, az emberek miért nem kérnek segítséget. Egyetlen állami szervig tudtam eljutni, ahova minimum 6 hónap volt a várakozási idő, és ez ma sem változott. Szóval az állami szervek nem tudnak igazán rehabilitációs pontként működni, mert ha valaki egy tiszta pillanatában eljut addig, hogy le akar jönni a szerről, ott a 24 óra is hosszú idő. 1-2 óra alatt cselekedni kell, mert azonnal szerhez nyúl az illető, ha elkezdi az elvonási tüneteket érezni. Úgy képzeld el, attól függetlenül, hogy hozzánk olyan emberek kerülnek be, akik önmaguk döntenek a leszokás mellett, még így is át kell őket teljesen motozni, mert elképesztő, milyen helyekre tudnak drogot eldugni maguknak, csupán a biztonságérzet miatt. Ezért is van az, hogy amikor bejönnek hozzánk, mindenüket elvesszük, a ruhájuk is, és kapnak egy szettet, amit a detox idő alatt végig hordaniuk kell.
Melyik korosztály van a legnagyobb veszélynek kitéve Amerikában?
Ez egy nehéz kérdés. Hozzánk 18 fölöttiek tudnak csak jönni, de a városban mindent látunk. Az egész fiataltól az idősig. Attól függ, ki, milyen körökben mozog, az adott közegben található szert fogja használni. A mi legfiatalabb páciensünk 19 éves volt, és azért szokott rá a fentanilra, mert volt egy buliban, ahol lövöldözés tört ki, és őt több helyen meglőtték. Sokszor kellett műteni, magas dózisban és folyamatosan kapta az oxikodont, és ő ezért lett függő. Egy idő után az orvos már nem írta fel neki, viszont a szervezete akkor már teljesen hozzá volt szokva, és a fiú konkrétan kezdett megőrülni az elvonási tünetektől. És nagyon durván rászokott a fentanilra. Ő nagyon sokáig volt bent nálunk, egyszer meg is szökött, de magától visszajött. Az a fiú a poklot járta meg, mire leszokott róla. Mi a detox ideje alatt egy tapaszt használunk, amivel fokozatosan csökkentjük a fentanil erősségét. Ezért nagyon hosszú idő, mire valakinek a szervezete teljesen ki tud tisztulni. És amikor tőlünk elmennek, még hosszú ideig orvosi ellenőrzésre kell járniuk, mert még sajnos így is nagy esély van a visszaesésre.
Nálatok milyen arányú a visszaesések száma?
Mi nagyon jók vagyunk, kb. 25%-os a visszaesők száma. De nagyon kevés emberrel dolgozunk egyszerre. 12 főt tudunk befogadni, viszont 7 főnél többel nem szeretünk együtt dolgozni. Ez tud működni, nagyobb létszám nem.
Ugyanazzal a szerrel esnek vissza legtöbbször, mint amivel bekerülnek?
Igen, általában ugyanazzal. Amerikában, ha valakinek van pénze, az mindent meg vesz magának, de akinek nincs pénze, ő hamarabb fog drogot venni, mint alkoholt. Viszont, keverni ritkán szokták. Legtöbbször, ha valaki túlitta magát, felszív egy csík kokaint, hogy kijózanodjon, de szerencsére más esetben nem keverik az alkoholt és a kábítószert.
Az elmúlt hat évben látsz valami változást a kábítószer piacon?
Nagyon sokat változott ez a piac. Az elején inkább a meth volt a jellemző és amfetamin, a fentanil később jött, úgy egy évvel ezelőtt. Viszont az akkora erővel csapott le ránk is, hogy el is veszítettünk egy pácienst. Az az igazság, hogy a szintetikus drogokkal egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Sorra halnak meg az emberek az országban, szó szerint azt lehet mondani, hullanak, mint a legyek. Elképesztően magasak a számok, és rohamosan növekszik. És azt sem lehet mondani, hogy ne akarnának segítséget kérni, mert van a ki a saját lábán még bemegy a kórházba, de nem tudják megmenteni. Őrült nagy a baj Amerikában a fentanil miatt. Fel sem lehet fogni, hogy mekkora.
Ti milyen szinten vagytok erre felkészülve a rehabotokon?
Őszinte leszek, sejtésem sincs egyelőre, hogy mi a jövő ebben. Rengeteg képzésen veszünk részt, sokat beszélünk egymással online az ország bármelyik részéről, de erre nem tudunk egyszerűen felkészülni. Ez most egy olyan világ ezekkel a szintetikus anyagokkal, ahol az összetevőket nem tudjuk egyszerűen tetten érni, és így azt sem tudjuk, mire kezdjük el kezelni a hozzánk érkezőt. Itt már nem működik az az első körös szűrés, amit a betegeknél az elmúlt években az első percben végig csinálunk. Ide teljesen más módszertan fog kelleni, de még egyáltalán nem látjuk, mi tudna az lenni. Egyelőre csak félni tudunk, amikor egy ilyen páciens jön be, mert nem tudjuk, mivel állunk szemben. És ez nem csak a mi rehabunkon van így, hanem az egész országban. Eddig az alkohol volt a legnagyobb problémánk, mert ott haltak meg a legtöbben, ha nem voltak jól kezelve. Mert akik drogokról akartak lejönni, azok borzasztóan megszenvedték a detoxot, de élve tudtak maradni. Viszont a szintetikus drogok ezt úgy látom, felül fogják írni pillanatok alatt, mert tényleg rengetegen halnak meg már most is az utcákon, otthon, a rehabokon, mindenhol. Egy olyan új világ előtt állunk, ami nagyon félelmetes ránk nézve is, mint rehabilitációs intézetre, de a páciensekre nézve is. És ezt nem lehet megállítani, egyelőre legalábbis biztos, hogy nem.
Tamás, te is így látod a helyeztet?
Most a szintetikus drogokkal olyan, vagy nagyobb problémával áll szemben a világ, mint néhány éve a ’bath salt’-tal, vagy krokodillal vagy a zombi droggal, amiktől olyan szinten őrültek meg az emberek, hogy nem érzékelték a halálukat. Azoktól a szerektől nem azért haltak meg az emberek, mert belehaltak a fájdalomba, hanem egyszerűen úgy véreztek el, hogy észre sem vették. Rengetegen haltak meg akkor is. De ezeknek az összetevőit nagyjából fel lehetett ismerni, és sajnos még így is nagyon kevés embert lehetett megmenteni, aki ráállt ezekre a drogokra. Viszont ezek szerencsére mára szinte teljesen eltűntek a piacról, mert ez nem eufóriát okozott, amit valójában az emberek el akarnak érni a drogokkal, ezért megijedtek a fogyasztók, és önmagától elhalt a kereskedelem. Viszont a mai szintetikus drogok folyamatosan fejlődnek, szinte percről percre. Egyszerűen nem lehet tetten érni az összetevők körét, percek alatt megváltoztatják őket, így nem igazán lehet egyelőre gyógymódot találni rá. Az emberek pedig veszik, mint a cukrot, fogyasztják, mert ez viszont eufóriát okoz, és az ember nem tudja elképzelni, hogy ő lehet a következő áldozat.
Mi lehet erre a megoldás szerintetek?
(Tímea) Sokkal nagyobb állami figyelem és támogatás kellene a rehabilitációs központokra. Éppúgy az államira, ahogy a magánokra, mert ezek a kezelések nagyon drágák. Akik bekerülnek akár hozzánk, akár másik privát rehabilitációra, már sokszor az utolsó fillérjeiket is elköltötték drogra, és akkor ott állnak, hogy miből fizessék ki a detox kezelést. És ebbe családok tudnak tönkre menni, kilátástalan helyzetbe kerülni. Én őszintén mondom, a marihuána legalizációja levett egy problémát a vállunkról, viszont a szintetikus anyagok rohamos terjedése akkora terhet ró ránk, a társadalomra, az egyénre egyaránt, amit szinte meg sem lehet fogalmazni.
