Magyarországon rendelkezésre állnak különböző lehetőségek azok számára, akik szeretnének felépülni drogfüggőségükből, legyen szó ambuláns ellátásról, bentlakásos rehabilitációról vagy önsegítő csoportokról. Az elérhető programok között kiemelkedik a Portage modell, amely egy innovatív, terápiás közösségen alapuló módszer, amely sikeresen segítette már sokak felépülését világszerte.
A Portage modell egy innovatív drogrehabilitációs terápiás módszer, amely a terápiás közösség elvén alapul. A kanadai eredetű program célja, hogy a függőségben szenvedők számára strukturált, támogató környezetet biztosítson, amely segíti őket az önálló, felelősségteljes élet kialakításában. A modell filozófiája szerint a drogfüggőség nem betegség, hanem egy rossz viselkedési válasz, amely tanult készségekkel és pozitív megerősítéssel korrigálható.
A program egyik alapelve az önsegítés, amely azt jelenti, hogy a terápiás közösség tagjai aktívan részt vesznek egymás gyógyulási folyamatában. A lakók nem csupán passzív résztvevői a terápiának, hanem felelősséget vállalnak a közösség működéséért, így fejlesztve saját készségeiket. A terápia során megtanulják az énközlés fontosságát, a konfliktusok kezelését és az érzelmek pontos kifejezését. Az idősebb lakók mentorálják az újakat, így mindenki aktív szereplője a terápiás folyamatnak, és a program végére „mini terapeutává” válik.
A program struktúrája szigorúan meghatározott, napi és heti rend alapján zajlik. A terápiás időt különböző csoportfoglalkozások töltik ki, amelyek lehetőséget biztosítanak az önreflexióra, konfliktuskezelésre, kreatív tevékenységekre és visszaesés megelőzésére. A közösségi élet központi szerepet játszik a rehabilitációban, mivel a csoport kollektív bölcsessége és támogatása hatékonyabbnak bizonyul, mint az egyéni terápiás megközelítések. A közösségi élmény nem csupán érzelmi támogatást nyújt, hanem strukturált keretet is biztosít, amely segíti a lakókat a mindennapi élet újraszervezésében.
A terápiás folyamat négy szakaszból áll, amelyeket a kliens kompetenciáinak fejlődése határoz meg. Nem az eltöltött idő, hanem a megszerzett készségek és felelősségvállalás alapján történik az előrelépés. A terápiás hierarchia nem merev, hanem a megszerzett képességek függvénye, így a haladás motiváló és mérhető módon zajlik. A terápiás közösség tagjai egyre nagyobb felelősséget kapnak, ahogy haladnak előre a programban, és végül olyan készségeket sajátítanak el, amelyekkel önálló életet élhetnek.
A terápiás közösség szemlélete a humanisztikus pszichológia és a pozitív pszichológia alapelveire épül. Az egyént nem „bajkeverőként” kezeli, hanem segíti abban, hogy megtalálja saját megoldásait, és felelősséget vállaljon saját életéért. A stáb szerepe nem a kontroll, hanem az iránymutatás: a lakókat abban támogatják, hogy saját erőforrásaikra támaszkodva építsék fel új életüket. Az alkalmazott módszerek közé tartozik a motivációs interjú, a kognitív viselkedésterápia és a tapasztalati tanulás, amelyek segítik a résztvevőket abban, hogy jobban megértsék függőségük gyökereit és megtanuljanak hatékonyabb megküzdési stratégiákat.
A Portage modell Magyarországon is adaptálásra került több drogterápiás otthonban és rehabilitációs intézményben. Az alkalmazása sikeresnek bizonyult, mivel rugalmasan integrálható más segítő rendszerekbe, így például hajléktalanellátásba, pszichiátriai intézményekbe és javítóintézetekbe is. A módszer előnye, hogy könnyen érthető, gyakorlati alapú, és nemcsak szakemberek, hanem a lakók által is hatékonyan működtethető. Magyarországon a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon, a Zsibriki Drogterápiás Otthon és a Válaszút Drogkonzultációs Iroda is sikeresen alkalmazza a Portage elveit, amelyek segítenek a függőségből való kilábalásban.
A modell egyik sajátossága a hierarchia, amely a kompetenciák megszerzéséhez igazodik, és amely biztosítja, hogy a lakók egyre nagyobb felelősséget vállaljanak saját életükért és társaik támogatásáért. Az új lakók fokozatosan ismerkednek meg a rendszerrel, és idővel maguk is mentorrá válnak. Ez az önsegítő struktúra biztosítja a terápia hosszú távú hatékonyságát és fenntarthatóságát.
A terápiás program hossza változó, általában hat hónaptól két évig terjed, és több fázisból áll. A kliens fejlődése során egyre komplexebb feladatokat kap, és egyre nagyobb önállóságot nyer. A program során nagy hangsúlyt kap az önreflexió, a döntéshozatal és a problémamegoldás fejlesztése. Az elérendő cél az, hogy a kliensek stabil, szermentes életet alakítsanak ki, amelyben képesek megbirkózni a mindennapi kihívásokkal és sikeresen integrálódni a társadalomba.
Összességében a Portage modell egy olyan komplex rehabilitációs módszer, amely a közösség erejére, az önsegítés elvére és a készségfejlesztésre épít. Segítségével a szenvedélybetegek képesek lehetnek visszailleszkedni a társadalomba, és hosszú távon fenntartható, szermentes életet kialakítani. A módszer egyedi megközelítése révén hatékony alternatívát kínál a hagyományos rehabilitációs programokkal szemben, és egyre több országban alkalmazzák sikeresen (pl: Olaszország, Portugália, Fülöp szigetek, Bermuda, Honduras, USA, Magyarország, Románia).
Forrás:
A-portage-modell-bemutatasa.pdf
