A köztudatban egyre inkább megjelenő pszichedelikumok spirituális hatását régóta egyfajta misztikum járja körül, amely sok esetben évezredes múltra tekint vissza. “Megnyitja az elméd! Kitágítja a tudatod!” – olvashatjuk az ehhez hasonló tételmondatokat az interneten, vagy akár a témával foglalkozó könyvekben. Miért van egyes pszichoaktív szereknek ekkora spirituális hírneve? Mi lehet az oka, hogy sokan a drogok segítségével keresik az érzékfeletti élményeket?
Az ember spiritualitás iránti igénye nem a modern kor szüleménye, a megmagyarázhatatlan jelenségek iránt való érdeklődés egyidős az emberiséggel. Ősidők óta kutatjuk a természetfeletti és saját létünk értelmének kérdéseit, történelmünk kezdete óta számos feljegyzést találunk a spirituális, misztikus világra vonatkozóan. Talán nem meglepő, hogy ezek között gyakran szerepel valamilyen pszichoaktív szerhez köthető módosult tudatállapot. A napjainkban “lélek indája”-ként ismert pszichedelikus ayahuasca főzetet például évezredek óta használják vallási, misztikus és gyógyító törzsi rituálékhoz szerte az Amazonas mentén. Az érzékfeletti, transzcendens élményekkel dolgozó ősi szertartásoknak (legyen ez akár szer által kiváltott, akár szermentes) kulturális jelentőségük mellett fontos egyéni hozadéka is volt. Az átélt, sokszor rendkívül erős érzelmi impulzus katartikus hatással bírt, mely a beszámolók szerint elvezetett a személy “megvilágosodásához”, spirituális fejlődéséhez. Előfordult azonban, hogy ezek az élmények éppen az ellenkező hatást váltották ki. Mi motiválhatta őseinket a -sokszor nem veszélytelen- pszichedelikus élmények keresésére?