Olvasási idő: 10 perc

Pszichedelikumok: spirituális növekedés helyett krízishez vezethetnek

Szerző
Pogácsás Nóra
Dátum
2022.10.13.

A köztudatban egyre inkább megjelenő pszichedelikumok spirituális hatását régóta egyfajta misztikum járja körül, amely sok esetben évezredes múltra tekint vissza. “Megnyitja az elméd! Kitágítja a tudatod!” – olvashatjuk az ehhez hasonló tételmondatokat az interneten, vagy akár a témával foglalkozó könyvekben. Miért van egyes pszichoaktív szereknek ekkora spirituális hírneve? Mi lehet az oka, hogy sokan a drogok segítségével keresik az érzékfeletti élményeket?

Az ember spiritualitás iránti igénye nem a modern kor szüleménye, a megmagyarázhatatlan jelenségek iránt való érdeklődés egyidős az emberiséggel. Ősidők óta kutatjuk a természetfeletti és saját létünk értelmének kérdéseit, történelmünk kezdete óta számos feljegyzést találunk a spirituális, misztikus világra vonatkozóan. Talán nem meglepő, hogy ezek között gyakran szerepel valamilyen pszichoaktív szerhez köthető módosult tudatállapot. A napjainkban “lélek indája”-ként ismert pszichedelikus ayahuasca főzetet például évezredek óta használják vallási, misztikus és gyógyító törzsi rituálékhoz szerte az Amazonas mentén. Az érzékfeletti, transzcendens élményekkel dolgozó ősi szertartásoknak (legyen ez akár szer által kiváltott, akár szermentes) kulturális jelentőségük mellett fontos egyéni hozadéka is volt. Az átélt, sokszor rendkívül erős érzelmi impulzus katartikus hatással bírt, mely a beszámolók szerint elvezetett a személy “megvilágosodásához”, spirituális fejlődéséhez. Előfordult azonban, hogy ezek az élmények éppen az ellenkező hatást váltották ki. Mi motiválhatta őseinket a -sokszor nem veszélytelen- pszichedelikus élmények keresésére?

Jelenlegi információink szerint az egyik lehetséges válasz a spiritualitásban, a spirituális növekedésben keresendő, mely szorosan kapcsolható különböző vallásokhoz, vallásos jellegű szertartásokhoz, melyek jelentős kulturális tényezőkkel bírnak. Mint ahogy napjainkban is fontos szerepet játszanak a hagyományok, ünnepek, közösségi események, úgy több évszázaddal ezelőtt talán még nagyobb jelentőséggel bírtak. A kulturális alkalmak során fokozottan átélhetjük a “valahová tartozás” élményét, melyek közösségösszekovácsoló hatásuk mellett segítik az egyén személyiségfejlődését is. A XXI. század felgyorsult, online világában egyre kevesebb alkalmunk van a közösségi események intenzív megtapasztalására, egyre inkább az egyéni szempontokat előtérbe helyezve éljük életünket. Ez sok esetben fokozott elmagányosodáshoz vezet, mely a spiritualitás kontextusában értelmezve a kollektív élmények helyett egy egyéni útkeresést feltételez. Ennek következtében azok a személyek, akik pszichoaktív szerek segítségével keresik a spirituális növekedést, elképzelhető, hogy gyakrabban használják egyedül a főként hallucinogén anyagokat, mely jóval több veszélyt hordoz magában.

Mit jelent a spiritualitás?

Maga a spiritualitás kifejezés a latin eredetű “spiritus” szóból származik, jelentése pedig: lélegzet. Napjainkban a spiritualitás fogalma meglehetősen összetett, nincs egységes definíció a magyarázatára. Egyes megközelítések szerint az egyén belső egységeinek a nagy egésszel, a transzcendenciával való kapcsolatát jelenti, míg mások szerint inkább egy közös emberi értékrendet jelent, melyben nagy hangsúly van az értelemkeresésen, humanizmuson. A spiritualitást sokan egy az egyben azonosítják a vallásossággal, ám a két fogalmat érdemes külön tárgyalni. Míg az egyes vallásokban a tanult környezeti elemek, szabályok, hagyományok is szerepet játszanak, addig a spiritualitás sokkal inkább egy intuitív, mély, belső tudásrendszert jelent. A kettő persze szorosan összefügghet, talán két halmaz közös metszeteként lehet őket elképzelni. A spirituális élmények keresésével, megélésével és a tapasztalatok megfelelő módú integrálásával elérhető a spirituális fejlődés, melynek hatására gazdagodhat személyiségünk. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az érem másik oldaláról sem, hiszen a transzcendens élmények negatívak, túlságosan elárasztóak is lehetnek. Ilyen esetben könnyen megtörténhet a személyiségszerveződés bizonyos fokú szétesése, mely akár különböző mentális betegségeket is előidézhet.

Hogyan vélekedik a pszichológia a spiritualitásról?

A pszichológia tudományterülete napjainkban sokat foglalkozik a spiritualitás, a transzcendencia kérdéskörével. Már a jungi analitikus pszichológia, valamint a humanisztikus irányzat nagyjai (pl. Carl Rogers) is elismerték a teljes életet élni vágyó ember spirituális szükségletét, a méltán híres Maslow-piramis csúcsán található önmegvalósítás szükséglete többek között a transzcendenciát is magába foglalja. Ezt a gondolatmenetet fejlesztette tovább a “negyedik erő”-ként emlegetett transzperszonális pszichológia irányzata, mely túllép az “itt és most” határain, a személyiségen túli, nagyobb és teljesebb élmények megdolgozásával és integrálásával foglalkozik. Feltételezi, hogy létezik az emberi pszichének egy legtöbbünk által még nem teljesen ismert magasabb szintje, célja pedig az ezzel történő harmonikus kapcsolat kialakítása. A transzperszonális pszichológia emberképe szerint szükségünk van a “magasabb nézőpontok” megértésére, személyiségfejlődésünk pedig csak a spirituális szükségleteink kielégülésével lehet teljes. Ennek érdekében a gyógyító munkát változatos, kreatív, sokszor misztikus eszközökkel képzeli el, mely minden személy számára teljesen egyedi formát ölthet. Kedvelt módszerei közé tartozik a meditáció, a relaxáció, a különböző testterápiák és a holotróp légzéstechnika, mely hiperventillációval egyfajta módosult tudatállapotot idéz elő. Az 1950-es években alkalmazott LSD-terápia is ebbe a csokorba tartozott, ám azt különböző aggályok miatt betiltották, napjainkban azonban ismét kísérleteznek a pszichedelikus élmények klinikai felhasználásával. Jelen cikk bővebben nem foglalkozik a pszichedelikumok terápiás alkalmazásával.

A transzperszonális pszichológia irányzata szerint a terápia rendkívül fontos része az átélt spirituális élmények megfelelő feldolgozása, melyet kizárólag szakképzett, tapasztalt terapeuta végezhet. A módszerek sok esetben múltbéli traumák, súlyos elakadások betörés-szerű felszínre kerülését eredményezhetik, mely veszélyes is lehet a spirituális fejlődésre vágyó személyre. Éppen ezért a szakemberek óva intik a kísérletezni vágyó laikusokat bármilyen pszichedelikus élmény öncélú, szakszerűtlen, kontrollálatlan használatától, mivel komoly károkat okozhatnak a személyiségszerkezetben.

Mi várható a pszichedelikumoktól, spirituális növekedés vagy spirituális krízis?

A spirituális élmények keresése habár ősidők óta jelen van az emberiség történelmében, egyáltalán nem veszélytelen vállalkozás. Nem véletlen, hogy a korai idők transzcendens élményeket előhívó szertartásait az arra megfelelőnek tartott személy vezette egy zárt közösségben, szigorú szabályok szerint. Nincs ugyanis egy jól bevált recept, amely mindenki számára ugyanúgy elhozza a kívánt katarzist és a megvilágosodást, sőt, egyes személyeknek kifejezetten óvakodniuk kell a módosult tudatállapotok ilyesfajta előidézésétől. Fokozottan igaz ez a pszichedelikus élményekkel kapcsolatban, melyet a többnyire hallucinogén hatású pszichoaktív szerek alkalmazásával érnek el a használók. Alapvetően a pszichedelikum szó tudatmódosító, tudattágító hatású szert jelent, nem véletlenül ezek az anyagok a legnépszerűbbek a spirituális élményt szerekkel kereső személyek körében. Napjainkban a legelterjedtebb pszichedelikus szerek az LSD, az MDMA vagy ecstasy, a pszilocibin-tartalmú varázsgomba, a látnokzsálya, valamint a DMT-tartalmú ayahuasca főzet. A pszichedelikumok nem megfelelő körülmények között történő használata ún. “bad trip”-eket (azaz rossz utazásokat) idézhet elő, mely kellemetlen élményeket, lidércnyomásos víziókat, szorongásos állapotot okozhat. Fontos, hogy ezek a negatív tapasztalatok később, a további szerhasználattól függetlenül is megjelenhetnek, mely rendkívül kellemetlen, és nem utolsó sorban veszélyes lehet az érintett személy számára.

Hogyan befolyásolhatja egy “bad trip” a spirituális fejlődést? Elképzelhető, hogy a lelki fejlődésre vágyó személy egy rosszul sikerült pszichedelikus élményt követően a spirituális növekedés ellenkezőjét tapasztalja. A Stanislav Grof által megfogalmazott spirituális krízis vagy válság során különféle szokatlan érzelmi és testi jelek, akár hallucinációk tapasztalhatóak, melyeket a szakemberek sokszor pszichotikus állapotként diagnosztizálnak. Habár az élmények szubjektivitása miatt egy nehezen körülhatárolható jelenségről beszélünk, a személyiség (és sokszor a valóság) szétesése komoly negatív következményekkel jár.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy a spiritualitás iránti szükségletünk nem újkeletű. A megfelelően integrált spiritualitás alapvetően segíti a személyiség gyarapodását és pozitív hatással van az életminőségre. A spirituális élmények többféle módon előhívhatóak, vannak akik szermentesen, vannak, akik pedig a napjainkban egyre népszerűbb, Magyarországon illegális pszichedelikus szereket hívják segítségül. Fontos, hogy a pszichedelikumok használata a spirituális növekedés helyett krízishez is vezethet, mely a személyiség, és szélsőséges esetben a valóság szétesésével járhat. Önmagunk megértésére és a kiteljesedésre számos olyan módszer áll rendelkezésünkre, mely biztonságos, kontrollált körülmények között működik, a spirituális növekedés tehát szermentesen is elérhető, melyről előző cikkünkben olvashattok. Habár napjainkban a közösségi eseményeket egyre inkább az egyéni útkeresés váltja fel, a “valahová tartozás” élménye is fontos szempont a spirituális fejlődésben.

 

 

Felhasznált irodalom

Bokor, P., Andrejkovics, M., & Frecska, E. (2015). Spiritualitás a medicinában. In: A pszichiátria magyar kézikönyve (5. átdolgozott és bővített kiadás). Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, pp. 111-116.

Frecska, E., Bokor, P., Andrássy, G., & Kovács, A. (2016). Az ayahuasca pszichiátriai felhasználásának lehetőségei. Neuropsychopharmacol Hung, 18(2), 79-86.

Horváth-Szabó, K. (2010). Van-e köze a lélektannak a lélekhez?: Spiritualitás és személyiség. Sapientiana, 3(1), 41-62.

Popovics, J. (2017). Pszichedelikumok és spiritualitás. Orpheus Noster. A KRE Eszme-, Kultúr-, és Vallástörténeti Folyóirata, 9(3), 183-184.

Szabo, A., Kazai, A., Frecska, E., & Brys, Z. (2015). Pszichedelikumok és kvázi-pszichedelikumok a modern kutatások tükrében: orvosi kannabisz, MDMA, szalvinorin A, ibogain és ayahuasca. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 17(3), 120-128.

Szummer, Cs. (2015). Pszichedelikumok és spiritualitás. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem. L’Harmattan Kiadó.

Tremkó, M., Tóth, A., Molnár, R., & Petke, Zs. (2016).  A spiritualitás megjelenése a szenvedélybetegek 12 lépéses kezelési modelljében. LAM-Tudomány, 26(11-12), 503-512.

 

Internetes források:

https://mindsetpszichologia.hu/spiritualitas-es-a-vallasossag-szerepe-a-lelki-jolletben

http://www.transzperszonalis.hu/

http://integralakademia.hu/data/file/2013/06/05/spiritualis_krizis_integrativ_hirmondo.pdf

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik

2020.10.21
6 perc olvasási idő
Dizájner drogok használatának szankcionálása Magyarországon
Az elúlt tíz év büntetőjogi reakciói
2020.10.21
3 perc olvasási idő
Kérsz egy slukkot? – ez vár rád, ha drogot találnak nálad!
A kábítószer használat szankcionálása 
2020.10.17
8 perc olvasási idő
Hogyan érhetjük el a megváltozott tudati állapotot szermentesen?
A megváltozott tudati állapotok jelenségvilága végtelenül gazdag, érdemes megismerni, azonban fontos tisztában lennünk vele, hogy ez szerhasználat nélkül is elérhető!