Olvasási idő: 10 perc

Pszichoaktív anyagok törvényi és tudományos besorolása – mennyire különbözik a kettő?

Szerző
Dr. Szabó Írisz
Dátum
2021.10.05.

A pszichoaktív anyagok veszélyességi besorolása, amely a világ minden országában iránymutató ajánlásként használható, nem könnyű feladat. Egyrészt minden országban eltérő drog tendenciákkal találkozhatunk, másrészt újabb és újabb kutatási eredmények látnak napvilágot akár a kábítószerekkel kapcsolatban is. Milyen besorolási rendszer vonatkozik a pszichoaktív anyagokra vagy a kábítószerekre? Mi mire használható és hol szerepel a pszichoaktív anyagok veszélyességi skáláján? Mit gondol erről a törvényalkotó és mit a tapasztalt szakember? Ezeknek a kérdéseknek járunk utána ebben a cikkben.

A történet 1909-ben kezdődik, amikor Sanghaiban 12 ország követe találkozott, hogy a Kínában egyre nagyobb mértéket öltő ópiumfogyasztás miatt létrehozzák a Nemzetközi Ópium Bizottságot. Ezzel először a világon kontroll alá vonták az ópiummal való kereskedést és redukálták a használatát pusztán orvosi célokra, de ekkor még nem született büntetőjogi szabályozás az ópiumhasználattal kapcsolatban. Ez volt a háttere az első Nemzetközi Ópium Egyezmény létrejöttének 1912-ben Hágában. Ez az egyezmény és a Népszövetség (az ENSZ elődje, 1919-1946) által létrehozott későbbi szerződések is inkább szabályozó, mint tiltó jellegűek voltak és céljuk a szabad kereskedelem túlzásainak megfékezése volt. A Nemzetközi Ópium Egyezményben nem volt kriminalizálva sem a kannabisz, sem kokain, sem pedig az ópium maga vagy a fogyasztása. A kriminalizálás hiánya volt az oka annak, hogy az akkori két leginkább tiltás párti ország, az Egyesült Államok és Kína visszalépett az 1925-ös Nemzetközi Ópium Egyezményhez vezető tárgyalásoktól, mert úgy ítélték meg, hogy az intézkedések nem elég szigorúak. Az Egyesült Államok ráadásul nem csak a kábítószerek tilalmát, hanem az alkohol előállításának és nem gyógyászati ​​célú felhasználásának betiltását is igyekezett elérni és szerették volna ezt nemzetközi szinten is megvalósítani. Az Egyesült Államokat nem támogatták az európai gyarmati nagyhatalmak (Franciaország, Nagy-Britannia, Portugália és Hollandia) ebben a küldetésben, mivel ezek tengerentúli területeik miatt az Európai és az Egyesült Államokbeli gyógyszerpiacra szánt kábítószer monopóliumot élveztek (ópium, morfin, heroin és kokain), így a kezdeményezés elbukott. Viszont a második világháborúból győztesen kikerülve az Egyesült Államok abba a helyzetben került, hogy új kábítószer-ellenőrzési rendszert (1946) alakíthatott ki és hathatós nyomással lehetett az ENSZ tagállamokra. Így az akkori politikai légkör lehetővé tette a kábítószerek szigorúbb kontrolljának megvalósítását.

Az ENSZ által létrehozott rendszer

Három ENSZ egyezmény (1961, 1971, 1988) határozza meg a kábítószerek és a pszichoaktív anyagok ellenőrzését és felügyeletét, amelyek kapcsán figyelembe veszik a tudományos és az orvosi felhasználás kockázatait. A három egyezmény a következő: az 1961-es Egységes egyezmény a kábítószerekről, az 1971-es Egyezmény a pszichotróp anyagokról és az 1988-as Egyezmény a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalma ellen. Az osztályozás a drogok terápiás értéke, abúzus potenciálja és egészségügyi veszélye alapján történt.

Az első egyezmény „kizárólag orvosi és tudományos célokra korlátozza a kábítószerek előállítását, gyártását, exportját, importját, forgalmazását, kereskedelmét, használatát és birtoklását”. Négy csoportba sorolják a kábítószereket, ezeket vesszük most végig. Az I. jegyzékben olyan anyagok szerepelnek, amelyek komoly visszaélési potenciállal rendelkező addiktív tulajdonságú anyagok, így ellenőrzésük nagyon szigorú. Ide tartozik például a kannabisz (és az extraktumok és tinktúrák), a hasis, a kokain, a metadon, a morfin, az ópium és a heroin. A II. jegyzéken általában orvosi célból használt anyagok vannak, amelyeknek a legalacsonyabb a visszaélési potenciálja, így ellenőrzésük kevésbé szigorú. Ide tartozik például a kodein és a dihidrokodein. III. jegyzéken a II. jegyzéken lévő anyagoknak és a kokainnak a készítményei szerepelnek, ellenőrzésük pedig nem annyira szigorú. Itt szerepelnek például a kodein származékok. A IV. jegyzékben a legveszélyesebb anyagok szerepelnek, olyanok, amelyek az I. jegyzékben megtalálhatóak, különösen ártalmasak és limitált orvosi és terápiás értékük van, így ezek ellenőrzése nagyon szigorú. Teljesen tiltott a használatuk minden téren, kivéve orvosi- vagy tudományos kutatás esetén. Itt szerepel például a heroin és 2020. december 2-ig ezen a jegyzéken szerepelt a kannabisz és a hasis is. A WHO javaslatára távolították el a kannabiszt és a hasist a IV. jegyzékről 27 mellette, 25 ellene és 1 tartózkodó szavazattal. Azonban az a javaslata a WHO-nak, hogy az I. jegyzékről is távolítsák el, nem nyert elegendő támogatást (24 vs. 27), így azon továbbra is megtalálható a kannabisz és a hasis is.

Az 1971-es egyezményben limitálják a pszichotróp szerek orvosi és tudományos célból történő használatát. Ezenkívül belevettek olyan anyagokat is ebbe a jegyzékbe, amelyek újonnan felfedezettek és nem szerepelnek az 1961-es egyezményben. Az 1971-es egyezmény az I. jegyzékben szereplő szerek kivételével kevésbe szigorú ellenőrzés alatt tartja a pszichotróp anyagokat. Növények vagy gombák, mint a szerek forrásai ebben az egyezményben már nem szerepelnek, csak a hatóanyagaik. Ebben az egyezményben szintén négyes osztályozást használnak. Az I. jegyzékhez tartozó anyagok abúzus kockázata kifejezetten magas és különösen komoly fenyegetést jelentenek a társadalom egészségére nézve. Ezenkívül nagyon kicsi, vagy semmiféle terápiás hatással nem rendelkeznek. Nagyon szigorú kontroll alatt állnak az I. jegyzéken lévő szerek és tiltott a használatuk, kivéve nagyon limitált orvosi vagy tudományos céllal. Ide tartozik például az LSD, az MDMA (extasy), a meszkalin, a pszilocibin és a THC (6 izomerje). A II. jegyzéken szereplő szerek esetén abúzus potenciál fennáll, komoly egészségkárosító hatással rendelkeznek és alacsony vagy mérsékelt terápiás értékük van. Ellenőrzésük kevésbé szigorú és ide tartozik például az amfetamin, az amfetamin típusú stimulánsok, a dronabinol és sztereoizomerjei. A III. jegyzéken lévő szerek abúzus potenciállal és komoly egészségkárosító hatással rendelkeznek, de mérsékelt vagy magas terápiás értékük van. Ide tartoznak például a barbiturátok, beleértve amobarbitál és a buprenorfin. IV. jegyzéken lévő szerek esetén szintén fennáll az abúzus kockázata, de kicsi az egészségkárosító hatásuk és nagy a terápiás értékük. Ezek orvosi használatra elérhetőek és ide tartoznak a nyugtatók, fájdalomcsillapítók és altatók, például allobarbitál, diazepám, lovazepám, fenobarbitál és temazepám.

Magyar jogszabály: 66/2012. (IV. 2.) Korm. rendelet

Megegyezik az ENSZ egyezményei által előírtakkal, mely szerint alapvetően 3 csoportba sorolják a kábítószereket (K1, K2, K3) és négy csoportba a pszichotróp anyagokat (P1, P2, P3, P4). A pszichotróp egyezményben foglaltak a magyar jogalkotásban kiegészülnek az EU előírás és a hazai és nemzetközi rendészeti tapasztalatok alapján más szigorúan ellenőrzött anyagokkal, illetve néhány anyag tekintetében a tapasztalatok alapján szigorúbb az ellenőrzés itthon.

Más példák: az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok

Az Egyesült Királyságban három kategóriába sorolják a pszichotróp szereket a társadalmi hatásuk és veszélyességük alapján. Az „A” osztályba kerülnek a legveszélyesebbek, így a heroin, kokain, ecstasy és az LSD. „B” osztályba az „A”-nál kevésbé veszélyesek, mint például a speed (amfetamin), a kannabisz, a ketamin, a mefedron és valamennyi amfetamin származék. „C” osztályba kerülnek az anabolikus szteroidok, a GHB (Gina) és néhány nyugtató.

Az Egyesült Államokban a Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) öt kategóriába sorolja a pszichoaktív szereket az orvosi felhasználás és az abúzus, illetve a dependencia potenciál alapján. I. jegyzéken azok a szerek szerepelnek, amelyeknek ma nincs elfogadott orvosi hasznuk és nagyon magas az abúzus potenciáljuk. Ide tartozik a heroin, az LSD, a kannabisz, az MDMA és a peyote. II. jegyzéken a magas abúzus potenciálú szerek szerepelnek, amelyek használata potenciálisan súlyos pszichológiai és fizikai dependenciához vezethet. Ide tartoznak például azok a kombinált termékek, amelyek kevesebb mint 15 mg hidrokodon/dózis egységgel rendelkeznek (Vicodin), a kokain, a metamfetamin, a metadon, a hidromorfon, az oxikodon, a fentanil, az Adderall és a Ritalin. III. jegyzéken a mérsékelt vagy alacsony, fizikai vagy pszichológiai dependencia potenciállal rendelkezők szerepelnek (de magasabb, mint a IV. jegyzéken lévő szereké). Ide tartozik például a ketamin, az anabolikus szteroidok és a tesztoszteron. IV. jegyzéken alacsony abúzus potenciálú és dependencia kockázatú szerek szerepelnek, mint például a Xanax, a Válium és a Tramadol. V. jegyzéken az olyan anyagok szerepelnek, amelyeknek a IV. jegyzéken lévőkénél alacsonyabb az abúzus potenciáljuk és limitált mennyiségben tartalmaznak valamilyen kábítószert. Például hasmenés elleni készítmények, köhögéscsillapítók, fájdalomcsillapítók. Ezek tehát a DEA ajánlásai, de az államoknak joguk van felülbírálni ezt, így például Oregonban az I. jegyzékről a kannabiszt a II. jegyzékre helyezték.

Tudományos alapú felosztások

Manapság a drogok kockázati besorolásának számos kutató szerint kevés tudományos alapja van, amelyet néhány tanulmány bizonyított is. Például Nutt és kollegái 2007-ben felülvizsgálták szakemberek megkérdezésével az Egyesült Királyságban használt hármas felosztást (A, B, C). Három irányvonal mentén haladtak a szerfogyasztás okozta károkozás tekintetében, még pedig a fizikai kár, a dependencia potenciál és a társadalomra, illetve a fogyasztó közvetlen környezetére gyakorolt hatás mentén. Ezek alapján pontozták a szakemberek a különféle drogokat, majd felállt a végső sorrend a legtöbb pontot kapó, vagyis legkárosabbtól a legenyhébbig:

  1. Heroin
  2. Kokain
  3. Barbiturátok
  4. Utcai metadon
  5. Alkohol
  6. Ketamin
  7. Benzodiazepinek
  8. Amfetamin (speed)
  9. Dohány
  10. Buprenorfin
  11. Kannabisz
  12. Oldószerek
  13. 4-MTA (S-5, MK)
  14. LSD
  15. Metilfenidát (Ritalin)
  16. Anabolikus szteroidok
  17. GHB
  18. Extasy
  19. Alkil nitrátok
  20. Khat

Az alkohol és a dohány is igen „előkelő” helyen végzett, de meg kell jegyezni, hogy az alkohol és a dohány direkt összehasonlítása a többi droggal nem lehetséges, hiszen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a legalitásuk számos módon hatással van az általuk okozott károkra, leginkább a könnyű hozzáférhetőségük végett. Nagyon alacsony volt a korreláció, vagyis az összefüggés az Egyesült Királyságban használt felosztás és az itt kapott kockázati sorrend között. A leginkább szembetűnő különbség a pszichedelikus szerekkel kapcsolatban érzékelhető, hiszen a szerzők által készített lista kevésbé kártékony felén szerepelnek, míg a törvényalkotásban a legveszélyesebb drogok közé vannak sorolva. A szerzők bírálják a három csoport éles elkülönítését, amelyek ugyan a törvényhozást megkönnyítik, de inkább egy szélesebb skálán érdemes nézni a drogok károkozását. Viszont ragaszkodva az eddigi struktúrához a következőképp kategorizálnák a drogokat: „A” osztályba kerülne minden az alkohol károkozásával megegyező vagy annál kártékonyabb szer, „C” osztályba a kannabisz és ami alatta szerepel, „B” osztályba pedig az „A” és a „C” osztály közöttiek.

Egy másik kutatásban van Amsterdam és társai (2015) célul tűzték ki, hogy teszteljék az egyes pszichoaktív szerekkel kapcsolatos károk Uniós szintű rangsorolhatóságának megvalósíthatóságát. 40 szakember érkezett a közös megbeszélésre 21 Uniós tagállamból. Figyelembe vették a fogyasztókra és a nem fogyasztókra háruló veszélyt több szempont alapján az egyes drogokkal kapcsolatban. Így összesítve a fogyasztóknak és nem fogyasztóknak okozott károkat a következő sorrend állt fel:

  1. Alkohol
  2. Heroin
  3. Crack
  4. Kokain
  5. Metamfetamin
  6. Dohány
  7. Amfetamin
  8. Kannabisz
  9. GHB
  10. Metadon
  11. Ketamin
  12. Benzodiazepinek
  13. Mefedron (Kati)
  14. Bután
  15. Ecstasy
  16. Khat
  17. Anabolikus szteroidok
  18. LSD
  19. Buprenorfin
  20. „Varázs” gomba

Az eredmények hasonlóságot mutatnak azokkal, amit Nutt és kollegái (2007) kaptak az Egyesült Királyságban. Szintén megfigyelhető a pszichedelikumok enyhébb besorolása ebben a rendszerben is, habár a mentális funkciókat leginkább az LSD és a gomba károsítja. Az alkohol itt az első helyen végzett ugyan, de érdekes tény, hogy az alkohol volt az egyetlen szer, amely esetében a másoknak okozott károkozás nagyobb volt a magát a fogyasztót terhelő károkozásnál. Ha nem vesszük figyelembe a másoknak okozott kárt, akkor az alkohol a negyedik helyre csúszna vissza. A szerzők szerint az EU-nak azokra a drogokra kéne fókuszálni, amelyek vagy kevésbé ártalmasak ugyan, de nagyon gyakori a használatuk vagy olyanokra, amiket relatív kevesebben használnak, de nagyon kártékonyak. A szerzők szerint a kontroll enyhülhetne azok felett a drogok felett, amit keveset használnak feltéve, ha nem nagyon kártékony. Tehát a kannabisz, a ketamin, az ecstasy és a gomba helyett több figyelemnek kéne irányulnia a heroin, a crack, a (met)amfetamin, az alkohol és a dohány fogyasztásra.

… de akkor miért legális az alkohol?

Több oka lehet annak, hogy az alkohol mégis legális annak ellenére, hogy láthatóan a fogyasztása nem jár kevesebb veszéllyel, mint más drogoké. A fő oka valószínűleg az, hogy egy évszázaddal ezelőtt próbálták már betiltani az Egyesült Államokban, ám sikertelenül. Először is az alkoholt nagyon könnyű otthon elkészíteni és a fogyasztása az emberi történelmet átszövi, ugyanis bizonyosan i.e. 10 000 évre visszavezethető. Ebből fakadóan rengetegen fogyasztják, jeles események, ünnepek velejárója a koccintás. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a kertesztény vallás szerves része. Az évezredek alatt pedig az ipar számtalan területén használták és használják többek között oldószerként, üzemanyagként és tisztítószerként.

Természetesen nem minden népcsoport történelme alakult hasonlóan, így az alkohol fogyasztása sok helyen tilos. Ilyen számos muszlim többségű ország, bár sok helyen kivételek a tiltás alól a nem muzulmán vallásúak. Ausztrál bennszülött törzsek, egyes észak kanadai közösségek és India egyes régióiban is tilos az alkohol fogyasztása.

Előfordul olyan is, hogy nálunk tiltott drog más országokban az alkoholhoz hasonlóan a kultúra részét képezi. Ilyen például a khat növény, amely az amfetaminhoz (speed) nagyon hasonló hatású stimulánst a katinont tartalmazza. A khat termesztése, értékesítése és fogyasztása legális azon nemzetiségek esetén, ahol hagyományos módon használják. Ilyen például Djibouti, Kenya, Uganda, Etiópia és Jemen.

A másik jó példa a kokacserje, melyből a mindenhol illegális kokaint vonják ki. Ám a kokacserje szárított leveleit (koka) a perui és bolíviai indiánok évszázadok óta fogyasztják élénkítőszerként. Az ősi wari inka kultúrán át az Andok-hegység modern, őshonos kultúráinak utódain keresztül az őslakosok a kokaleveleket elrágják, tea formájában vagy más alternatív módon fogyasztják és a hideg, az éhség és a magassági betegség hatásainak leküzdésére használják. Így a kokalevél fogyasztása szigorú felügyelettel, de legális néhány dél-amerikai országban, mint például a már említett Peruban és Bolíviában.

A változáshoz idő kell

Az ENSZ a relatív kockázat alapján sorolja be a drogokat, de a folyamat, amellyel ezt meghatározzák, általában nem nyilvános. Ha mégis publikussá válik, akkor is nehézkesen érthető, homályos és sokszor ellentmondásos. A tudományos bizonyítékok tárháza nem véges, evolúciója folyamatos így az információk mindig bővülnek, tehát a régi tudományos dogmák gyakran megdőlnek. Viszont azt is be kell látni, hogy a változásokhoz idő kell és veszélyes lenne mindent felrúgva egy újfajta rendszert létrehozni. A kannabisz IV. jegyzékről történő levételéből látszik, hogy az ENSZ hajlandó változtatni, ha tudományos alátámasztást nyer a javaslat. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a legtöbb kábítószer átértékelése számtalan veszélyt hordoz magában, amit előre megjósolni majdhogynem lehetetlen.

Felhasznált irodalom:

https://www.tni.org/my/node/22317

https://www.emcdda.europa.eu/publications/topic-overviews/classification-of-controlled-drugs/html_en

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1200066.kor

https://www.dea.gov/drug-information/drug-scheduling

https://www.nidirect.gov.uk/articles/drugs-and-crime

Amsterdam, J. van, Nutt, D., Phillips, L., Brink, W. van den (2015). European rating of drug harms. J Psychopharmacol. 29(6):655-60.

Nutt, D., King, L. A., Saulsbury, W., Blakemore, C. (2007). Development of a rational scale to assess the harm of drugs of potential misuse. Lancet. 369(9566):1047-53.

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik

2020.10.21
6 perc olvasási idő
Dizájner drogok használatának szankcionálása Magyarországon
Az elúlt tíz év büntetőjogi reakciói
2020.10.21
3 perc olvasási idő
Kérsz egy slukkot? – ez vár rád, ha drogot találnak nálad!
A kábítószer használat szankcionálása 
2020.10.17
8 perc olvasási idő
Hogyan érhetjük el a megváltozott tudati állapotot szermentesen?
A megváltozott tudati állapotok jelenségvilága végtelenül gazdag, érdemes megismerni, azonban fontos tisztában lennünk vele, hogy ez szerhasználat nélkül is elérhető!