Rodrigo Duterte, Fülöp-szigetek korábbi miniszterelnöke hivatalba lépése óta az egyik leginkább megosztó és figyelemfelkeltő politikai személyiség a világon. Az elnöksége idején főképp a drogpolitikája és a hozzá kapcsolódó intézkedései miatt került a középpontba. Duterte elnök azzal a céllal lépett hivatalba, hogy radikális módon számoljon fel a Fülöp-szigeteket érintő drogproblémákkal. A vezetése alatt zajló drogellenes kampány számos vitát váltott ki nemzetközi és helyi szinten egyaránt. 

A 2016-os évet megelőzően 22 évig töltötte be Davao városának polgármesteri pozícióját. A megválasztását követő felmérések azt mutatták, hogy a választók 91%-a bízik Duterte drogellenes háborújában, valamint azt is jelezték, megválasztásának egyik oka az lehetett, hogy a választók úgy gondolják, a korábbi rendszerek képtelenek voltak megfelelően alkalmazni a jogot, a bürokráciát és a rendfenntartást.

Ebben a cikkben megvizsgáljuk Duterte elnök drogpolitikáját, intézkedéseit és azok hatásait a Fülöp-szigeteki társadalomra, mert tevékenysége érdekes esettanulmány a drogkezelési stratégiák terén.

Duterte ígérete és eszközei

Rodrigo Duterte 2016. júniusától 2022-ig töltötte be Fülöp-szigetek miniszterelnöki pozícióját – 2021 októberében jelentette be, hogy a következő választáson már nem indul, és visszavonul a politikai szerepvállalástól. Miniszterelnök-jelöltként is nagy hangsúlyt fektetett azon ígéretére, hogy felszámolja a drogkereskedelmet és a bűnözést, megtisztítja az utcákat a drogárusoktól. Kampányát a bűnözés és a drogterjesztés elleni háborúra fűzte fel, ami 2016-ban ugyan csak 39%-os támogatottságot hozott neki, de ekkor ez is elég volt a győzelemhez. (Kiss, 2018) Egyes felmérések szerint a megválasztását követő második évben már 70%-os támogatottsággal rendelkezett. (Enrico, 2018)

Duterte intézményesítette a drogügyletekben résztvevőkkel szemben elkövetett erőszakot és előre megtervezett terrortaktikát alkalmazott ellenük, példátlan mértékű brutalitást generálva. Az erőszak korán, hivatali idejének első néhány hónapjában tetőzött, majd csökkent, és ezt követően évekig alacsony szinten maradt. Az állami terror olyan túlzott, aránytalan, szisztematikusan alkalmazott erőszak volt, mint a tömeggyilkosság vagy a népirtás. A Nemzetközi Törvényszék szerint 12-13 ezer embert öltek meg a drogellenes háború kapcsán. Az erőszak a főváros központjában koncentrálódott, a halálesetek 30,9%-a Metro Manila-régióban történt. (Iglesias, 2023)

Duterte a megválasztását követő első napon intézett beszédet a rendőrökhöz, melyben felhatalmazást adott a kábítószer-fogyasztók megölésére, és biztosította a rendőröket arról is, hogy megvédi őket. Drogpolitikájának extrémizmusát az is igazolja, hogy nyíltan vette semmibe az emberi jogokat a cél elérésének érdekében (Rishi, 2016). Egy hónappal később a civileknek pénzt és kitüntetést ajánlottak fel, ha drogdílereket ölnek. 

A radikális intézkedések háttere

Fontos szót ejtenünk a miniszterelnök megválasztását megelőző bűnözési állapotokról. Egy ennyire szélsőségesen erőszakos fellépést indokolni kell valamivel, hogy az a választópolgárok számára is elfogadható legyen, legitimmé váljon. Milyen helyzet állhat az extrém drogpolitika mögött? 

A Fülöp-szigeteken 2014-ben 98 millió lakosra vetítve 232 685 esetben jelentettek testi sértéssel járó bűncselekményt. Összehasonlításképpen, az UNODC (United Nations Office on Drugs and Crime) szerint ugyanebben az évben csaknem 375 ezer testi sértéses eset történt az Egyesült Királyságban, ahol – 64 millió lakossal – jóval kevesebben élnek. (Rishi, 2016)

Ugyanebben az évben a Fülöp-szigeteken 10 294 nemi erőszakos esetet jelentettek. Eközben több mint 30 ezer esetet regisztráltak az Egyesült Királyságban; 12 157-et Franciaországban (amelynek lakossága nagyjából hasonló, mint az Egyesült Királyságé, 66 millió fő); és 6 294-et Svédországban, ahol a lakosságszám mindössze 9,5 millió fő. (Rishi, 2016)

Szintén 2014-ben 52 798 rablást jelentettek a Fülöp-szigeteken. Ez körülbelül annyi, mint Costa Ricában (52 126 eset), de a Costa Ricában élő 4,7 millió ember kevesebb, mint a Fülöp-szigetek lakosságának 20 százaléka, tehát a Fülöp-szigeteki arány sokkal alacsonyabb. Az összesített adat pedig jóval kevesebb, mint a Belgiumban (11,2 millió lakos) bejelentett 171 686 eset. (Rishi, 2016)

A Fülöp-szigeteken a lőfegyverbirtoklás aránya sem magas. A Sydney-i Egyetem Közegészségügyi Iskolája szerint, amely a magántulajdonban lévő lőfegyverek számát kutatja világszerte, a Fülöp-szigeteken 100 000 lakosra 4,7 fegyver jut, ami a 179 országot tartalmazó listán a 105. helyet jelenti. Finnországban 45,3 fegyver jut 100 000 lakosra, Kanadában 30, Ausztráliában pedig 15. (Rishi, 2016)

A fent említett bűnözési statisztikák nem adnak átfogó képet, csak 1-2 bűnelkövetési arányt szemléltettünk, de valamelyest mégis tükrözik, hogy a Fülöp-szigeteki bűnözés nem volt kiemelkedő sok más – akár nyugat-európai – országgal összehasonlítva Rodrigo Duterte miniszterelnökké avatását megelőzően. De nézzük meg a számunkra legfontosabb mutatókat is: mit lehetett tudni a kábítószer-fogyasztásról Duterte megválasztása előtt?

Az UNODC adatai szerint a Fülöp-szigeteken a metamfetamin-használat gyakoriságának valaha mért legmagasabb (a 15-64 éves népesség százalékában kifejezett) értéke 2,35 volt. Ez elég magasnak számít, de az USA-ban ez az érték 2,20, és a világ igazi metamfetamin-válsága az ausztrál férfiak körében van, ahol az előfordulási arány 2,90. Ami az illegális opioid-használatot illeti, a Fülöp-szigeteki előfordulási gyakoriság mindössze 0,05, míg az Egyesült Államokban 5,41, Ausztráliában pedig 3,30. A kokain esetében a Fülöp-szigeteki érték mindössze 0,03, az Egyesült Királyságban 2,40, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban pedig 2,10. (Rishi, 2016) A fentiekből kiindulva könnyen megállapítható, hogy a droghasználatból adódó problémák elsősorban a metamfetaminhoz kötődnek. Ennek elsődleges oka valószínűleg a metamfetamin viszonylag alacsony beszerzési ára.

A Fülöp-szigeteken a metamfetamin beceneve a shabu, amely a leggyakrabban használt illegális kábítószer az országban, különösen a lakosság többségét kitevő alacsony jövedelmű közösségek körében, ami miatt a „szegény ember kokainja”-ként elhíresült kábítószerként is hivatkoznak rá. A Fülöp-szigeteki Nemzeti Rendőrség (PNP), a drogháború fő végrehajtójának szavaival élve: „Az illegális kábítószerek minden típusára összpontosítunk. […] De az első számú drog a shabu, ezért a letartóztatásaink főként shabu-fogyasztókra korlátozódnak” (Lasco et al., 2021). Következésképpen a legtöbb ember, akit ezekben a rendőri műveletekben megöltek, ehhez a bizonyos kábítószerhez kapcsolódott valamilyen formában. 

A Fülöp-szigeteki drogháború metamfetaminra való összpontosítása azonban arról is szólt, hogy a drogot hogyan konstruálták meg és rendszerezték a politikai diskurzusban. Maga Duterte indokolta, hogy a drogháború elsődleges célpontja miért is a metamfetamin, amikor kijelentette: „A kokain és a heroin nem olyan pusztító, mint a shabu, mert ezeket a mák származékaiból állítják elő, úgy ültetik őket, mint a marihuánát. Tehát nem olyan romboló hatású az elmére, mint a metamfetamin […]”. (Lasco et al., 2021) Duterte drogellenes háborúja tehát a shabu elleni háborúként jelent meg, amely nem csak a drogokkal általában, hanem különösen a kristály-metamfetaminnal kapcsolatos ismereteken és széles körben elterjedt hiedelmeken alapult. Egy 2021-es tanulmány ezt a jelenséget „metamfetamin-exceptualizmusként” definiálja. (Lasco et al., 2021)

A gondolkodásmód alapja, hogy a metamfetamint olyan romboló hatású szernek tartja, amely a fogyasztókat szélsőséges és erőszakos cselekményekre készteti. A kábítószer hatása alatt úgy tűnik, mintha egy olyan erő szállta volna meg a fogyasztóját, amelyet nem tud irányítani, és az ilyen típusú befolyásoltság hatására követ el bűncselekményeket. Mindemellett a shabu tönkreteszi a használóinak mentális képességeit és erkölcsét is. Az embertelennek tekintett drogfogyasztók így egzisztenciális fenyegetést jelentettek a körülöttük élőkre, Duterte számára az egyetlen megoldás pedig a kiirtásuk volt. (Lasco et al., 2021)

Természetesen nem egy ártalmatlan szer démonizálásáról van szó. Egy 2008-as tanulmány szerint a metamfetamin-használat számos rendkívül súlyos negatív egészségügyi hatással jár, és bár a közbeszédben kiemelt szerepet kapnak az olyan „mellékhatások”, mint a pszichózis, valójában a következmények messze túlmutatnak ezen. Ez egy olyan drogosztály, amely szívbetegségeket okoz, súlyos függőséggel jár, és magas az öngyilkos magatartás aránya is a használók körében. A metamfetaminról alkotott közvéleménykép nem mutatja be megfelelően az általa okozott kiterjedt, és sok esetben alattomos károkat. (Darke, 2008)

Társadalmi elfogadottság

A téma egyik legnagyobb érdekessége, hogy miként reagált a társadalom Duterte extrém drogpolitikájára. Egy 2018-as felmérést emelnénk ki, amit a filippínó lakosság körében végeztek el annak érdekében, hogy megnézzék a miniszterelnök aktuális támogatottságát és a társadalom elégedettségét a megválasztása óta véghez vitt programokkal kapcsolatban. (Azért fontos ezzel az időszakkal foglalkozni, mert ahogyan korábban említettük, a gyilkosságok száma Duterte elnökségének elején tetőzött, a felmérés időpontjában pedig Duterte még csak a második évét töltötte a miniszterelnöki székben.) A felnőtt filippínók 79%-a volt elégedett, 9%-a elégedetlen, míg 12% sem elégedett, sem elégedetlen nem volt – áll az SWS (Social Weather Stations) közleményében. Ez az eredmény a „kiváló” kategóriába emelte Duterte elnökségét. Korábban a „nagyon jó” szintet sikerült elérnie. (Enrico, 2018) 

Egyesek szerint ez a szintű támogatottság annak köszönhető, hogy betartotta az ígéreteit, nem csak a drogügyletekkel szembeni kemény fellépés terén, hanem a korrupció visszaszorítására és az infrastrukturális beruházásokra tett ígéretei is megvalósultak. Az adatok ugyanezt a tendenciát tükrözik Duterte bizalmi értékelésében, amely az SWS felmérésében decemberben „kiváló” értékre emelkedett a három hónappal korábbi „nagyon magas”-ról. Az SWS szerint a 18 értékelt téma közül ötben kapott „nagyon jó” pontszámot, például a terrorizmus elleni küzdelem, a szegények segítése, az infrastruktúra fejlesztése, a külkapcsolatok és a munkahelyteremtés terén. A kormány 11 témakörben kapott „jó” pontszámot, beleértve a területi és az emberi jogok védelmét, de az infláció elleni küzdelem és a közlekedési problémák megoldása terén rosszul teljesített – közölte az SWS. (Enrico, 2018)

Duterte nemzetközi megítélése ennél sokkal kevésbé előnyös képet fest. A drogháború okozta halálesetek, az emberi jogok eltiprása és Duterte rendkívül vulgáris stílusa többször kivívta a Human Rights Watch, az Amnesty International és egyéb nemzetközi szervezetek nemtetszését. (Enrico, 2018)

Összefoglalás

Annak érdekében, hogy Duterte megteremthesse a drogellenes kampánya infrastrukturális hátterét, át kellett csoportosítania bizonyos forrásokat. Növelte a rendőrség, saját hivatala és a hadsereg költségvetését, miközben csökkentette az egészségügy, a külügy, a mezőgazdaság és a munkaügy területén. Ezeket a pénzeket több rendőr alkalmazására, fegyverekre, járművekre és egyéb eszközökre fordították, hogy hatékonyabban tudják kezelni a bűnözést. Fontos kiemelni, hogy nemcsak az erőszakszervezetek tagjai kaptak felhatalmazást, hogy cselekedjenek a kábítószer-kereskedők ellen, hanem a civilek is: Duterte pénzjutalmat és kitüntetést ígért azoknak, akik ezt megteszik (Rishi, 2016). Ezek az átcsoportosítások a költségvetésben bizonyos ellentmondásokat vetettek fel, mivel az egészségügyi ellátás hiánya az egyik kulcsfontosságú szociális probléma volt, amelyért a drogfogyasztókat és -kereskedőket tették felelőssé. Mégis éppen erről a területről helyeztek át pénzt a kábítószer-kereskedelem visszaszorítása érdekében. További aggodalomra adott okot az is, hogy a civil lakosságot könnyen önbíráskodásra ösztönözheti, ha felhatalmazzák a drogügyletekben érintett személyek megölésével.

Egyéb intézkedésként olyan listákat hoztak létre, amelyeken azok neve szerepelt, akik kapcsolatba hozhatók drogügyletekkel, vagy akiket korrupcióval és más bűncselekménnyel vádoltak (Rishi, 2016). A listák összeállításának egyik forrása a lakosság bejelentései voltak, ami könnyen vezetett konfliktusokhoz és az emberek egymás ellen fordításához.

Alternatíva lehetne a kábítószerfüggők számára a rehabilitáció, de ez olyan költséges, hogy a már amúgy is szegény filippínó társadalom nem lett volna képes kifizetni. Ráadásul a rendelkezésre álló rehabilitációs helyek száma is általában olyan alacsony, hogy még a gazdagoknak is hosszú sorban kell állniuk, ha részt akarnak venni a kezelésen. Ezen túlmenően a börtönök is zsúfoltak voltak, rossz körülmények uralkodtak, fejlesztéseket pedig nem eszközöltek. A nagyobb bűnszervezetek vezetői viszont magánbörtönökben tartózkodtak, ahonnan továbbra is irányíthatták a kábítószer-forgalmazást, míg az utcai árusokat meggyilkolták.

Általánosságban elmondható, hogy a korábbi miniszterelnök a legradikálisabb intézkedéseket hajtotta végre. Sem a rehabilitációs ellátás átalakításának, sem pedig a börtönrendszer megújításának gondolata nem merült fel benne. Valószínűleg az előző rendszerek iránt érzett mély társadalmi elégedetlenség lehetett az oka annak, hogy a többség elfogadta, támogatta Duterte elnök extrémizmusát.

Irodalomjegyzék

Darke, S., Kaye, S., McKetin, R., & Duflou, J. (2008). Major physical and psychological harms of methamphetamine use. Drug and alcohol review, 27(3), 253-262.

Enrico de la C. (2018). Survey shows Filipinos more satisfied with Duterte government than any other. Reuters. [online]. 01.18. Elérhető: https://www.reuters.com/article/us-philippines-duterte/survey-shows-filipinos-more-satisfied-with-duterte-government-than-any-other-idUSKBN1F70XA [Letöltve: 2023.09.24.].

Iglesias, S. (2023). Explaining the pattern of “war on drugs” violence in the Philippines under Duterte. Asian Politics & Policy.

Kiss, T. (2018). A Fülöp-szigetek drogellenes háborúja. Biztonságpolitikai szakportál. [online]. 11.08. Elérhető: https://biztonsagpolitika.hu/egyeb/a-fulop-szigetek-drogellenes-haboruja [Letöltve: 2023.09.24.]

Lasco, G., & Yu, V. G. (2021). “Shabu is different”: extrajudicial killings, death penalty, and ‘methamphetamine exceptionalism’in the Philippines. International Journal of Drug Policy, 92, 103168.

Rishi I. (2016). The Killing Time: Inside Philippine President Rodrigo Duterte’s War on Drugs. Time. [online]. 08.25. Elérhető: https://time.com/4462352/rodrigo-duterte-drug-war-drugs-philippines-killing/ [Letöltve: 2023.09.24.].

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik