Az egészségügyi ellátórendszerben az alkoholbetegek mellett a gyógyszerek okozta abúzus jelent óriási problémát. Sokan elkeseredettségükben elindulnak egy fájdalmas úton. Az elején jóesetben még szakember segítségével próbálnak nehézségeikre megoldást találni, később viszont sokszor bezárkózva, gyógyszerek okozta tompa állapotban élik mindennapjaikat. Sokan azt gondolják, hogy a gyógyszer megoldja a problémájukat és visszatérhetnek az eredeti, jól megszokott életükhöz.
Ebben a formában ez önámítás. Ha az ember elindult egy lejtőn, nagyon sokat kell mentálisan dolgozni azon, hogy változás következzen be az életében. A gyógyszerek, természetesen csak orvosi javaslatra, az elviselhetetlen időszakban lehetnek segítségére. Nem elhanyagolható mellé a szakemberrel való nyílt, őszinte kommunikáció. Kijelenthető, hogy a gyógyulás bizony egy hosszú folyamat.
Szakember segítségének hiányában a mentális állapot folyamatos romlásnak indulhat, mivel a személy önállóan képtelen megküzdeni problémájával – és a gyógyszer önmagában nem elég.
Sokan egyre mélyebben befordulnak és a végén nem látják a kiutat.
A problémák megjelenésének első időszakban még csak több kedélyjavító gyógyszert fogyasztanak, mondván, hogy aludni szeretnének.
Általában nem titkolják ezen cselekedetüket: a családjuk és a barátok tudnak a szándékról. Megelőző jelleggel panaszkodnak az ismerősöknek és ki is mondják szándékukat. Ez általában már egyfajta segélykérés.
Sokszor kilátástalan helyzetük miatt csinálnak visszafordíthatatlan dolgokat. Vannak olyan gyógyszerek, amiket a család más tagja szed, ami a hozzátartozó állapotához és annak betegségéhez van orvosilag beállítva. Egyéb esetekben minden más fogyasztó számára súlyos mérgezést okozhat.
Jöjjön néhány mentőellátás közbeni eset. Egy 30 éves nő, aki abban látta a megoldást problémájára, hogy nagyobb mennyiségben ritmusszabályzó gyógyszert vett be, ami nem is a neki felírt gyógyszer volt. Nem gondolt a következményekre, ami rá nézve káros, illetve akinek fel lett írva a gyógyszer, annak a hiánya okozta egészségkárosodást szenvedhet. Későbbiekben végig gondolta a történteket, utána olvasott és még időben segítséget kért.
Egy 40 éves férfi a közelmúltban elvált és ezen életszakaszát nehezen éli meg. Barátját felhívta, hogy nem bírja tovább, egy egész üveg kedélyjavításra felírt gyógyszert vett be öngyilkossági szándékból. A barátja kért segítséget, a mérgezés ellátása után pszichiátriai kezelés következett.
Egy 20 éves lány párkapcsolati krízist élt meg, patikában recept nélkül kapható gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító tablettákból az előírt maximális adag többszörösét vette be öngyilkossági szándékkal. Nála szintén családtag hívott segítséget. Panasza nem volt, mégis egy olyan folyamat indult el testében, ami halálos kimenetelű lehet. Napokkal később már az életéért küzdöttek a kórházban…
Következzen egy történet egy 7 éves lány felnőtté válásáról. Az ember életében ezek a korai évek csodálatos szakaszt jelentenek, amikor a gyermek még formázható és alakítható. Még gyermeki korban van, a játék kíváncsisága és elevensége buzgólkodik benne. Az említett kislány családjában minden rendben van, szülei szeretik, mindkettő foglalkozik vele. Apukája a legfőbb bizalmasa, elmesél neki mindent. Anyukája bevonja a házimunkába, ő ezt érdeklődően fogadja, segít és tevékeny. Majd megváltozik fokozatosan minden, szülei egyre kevesebbet beszélnek egymással, egyre többször emelik fel hangjukat egymás irányába. Bár vele végig szeretettel bánnak, de őt szülei kapcsolatának romlása nagyon megviseli. Nem tudja elhelyezni érzelmei között a kialakult állapotot. Az évekig fenntartott fokozódó stressz 12 éves korában megmutatja magát, az iskolában teljesen visszahúzódó lett, környezetével keveset kommunikál, haragot érez tanárai és diáktársai felé. A bezárkózás otthon is testet ölt, többet van szobájában egyedül, nem keresi szülei társaságát, akiknek kérdéseire hárít. Barátból is csak egy marad, első gyermeki kapcsolata egy fiúval is rosszul sikerül, a fiút szintén okolja a sérelmekért.
Szülei pszichológus segítségét kérik, aki megállapítja, hogy a közösség nem tesz jót a gyermeknek, amiben van. Ekkor ő már végzős az általános iskolában és akkor még tanulmányi eredményeinek köszönhetően biztos továbbjutása van a középiskolába.
A gimnázium első évében hirtelen nagy változás jön az életébe, szülei elválnak, 6 hónapon belül anyukája már más helyen lakik. Ő apukájánál marad, letargiája fokozódik. Saját magával szemben az első legsúlyosabb próbálkozása, amikor egy alkalommal két levél C-vitamint vett be tanítási időben öngyilkossági szándékkal. Akkor kórházi kezelésben részesült, kedélyjavító használatát írta fel az orvos. Állapota stagnált, volt, hogy jobban, volt, hogy rosszabbul érezte magát. Egy év múlva tudott anyukájával találkozni újra. Mindkét szülő más indokot mondott, miért is hiúsult meg a találkozás. Ez nagyon megzavarta őt. Mivel örült, hogy mindkét szülővel újra kapcsolata van, ezért próbált kifelé problémamentes életet mutatni.
A miértekre számára nem érkezett kézzel fogható válasz. Ellentmondásokba ütközött a két szülő.
A középiskola elvégzése után dolgozni kezdett. Hol az egyik, hol a másik szülőjénél lakott, akik továbbra is haragban voltak egymással, ezzel még nagyobb nehézséget és fájdalmat okoztak gyermeküknek.
Már napi szinten háromszor kellett gyógyszert szednie, mivel a letargikus állapota okán orvosa így látta jónak. A személyes konzultációkra és beszélgetésekre már csak alkalmanként ment el. Ekkor még erősnek érezte magát, úgy hitte, egyedül is megbirkózik szorongásával.
Amikor első komoly kapcsolata lett egy fiúval, összeköltöztek, akkor a boldogság időszakát élte meg. A szorongások megszűntek és szüleivel a kapcsolata ritkább lett. Már kiegyensúlyozottabbnak is érezte magát. Mivel párja határozott időre külföldön kapott állásajánlatot, jelentősen segítette az előre jutásukat, ezért a munkát elvállalta.
A lány életében ismét jött a magány, amit csak az esti telefonbeszélgetések enyhítettek. Azonban eljött az a pillanat, amikor már napokig nem kommunikáltak. Akkor történt meg az első kísérlete, felhívta barátnőjét, és elpanaszolta, hogy nem keresi szerelme napok óta. Elmesélte, hogy ezt nem bírja, úgy érzi, a fiút elvesztette, ezért véget vet az életének, és egy üveg gyógyszert szedett be.
Az egyik kórházban tért magához, hosszú, pszichiátrián eltöltött napok következtek.
Hiába a kezelés, hiába kapott magyarázatot a nem keresésre párjától, akkor és ott megváltozott valami.
Szakított szerelmével, elkezdte tervezgetni, hogyan és mikor vet véget életének. Minden alkalommal, amikor próbálkozott, időben felfedezték barátai vagy szülei.
Az egyre kifinomultabb módszerek miatt sokszor kezelték intenzív osztályokon, szülei felváltva voltak vele már kórházon kívül is, 24 órás felügyelet mellet élt.
Egy alakalommal, amikor egyedül maradt pár percre, megszökött, magához vette a szükségesnek vélt vegyi anyagokat és elbújt egy erdő mélyére. A halálos dózist most sikerült beadnia, nem talált rá senki.
Kihűlt testét mezőőr találta meg napokkal később.
Ő olyan volt, aki ártatlan gyermekkorától szorongott, gyógyszerfüggővé vált, nehezen kezelte a stresszt.
Fiatalon hagyta itt a világot, pedig rengeteg lehetősége lett volna még…
