A fogyatékossággal élő személyek drogfogyasztásáról előző elemzésünkben bővebben olvashattok, jelen írás pedig egy speciális csoport, az intellektuális képességzavarral élő személyek helyzetével foglalkozik. A cikk célja kizárólag az ismeretterjesztés és a segítségnyújtás. Az esetlegesen felmerülő rizikófaktorok feltárásával új szempontokat szeretnénk az érintettek, a segítő szakemberek, valamint az érdeklődők figyelmébe ajánlani.
Az intellektuális képességzavar fogalma számos változáson ment keresztül az elmúlt évtizedek során. A DSM-V. szerint az idegrendszer fejlődési zavarai között definiált intellektuális képességzavar vagy értelmi fejlődés zavara „olyan zavar, mely a fejlődési időszakban jelenik meg mind az intellektuális, mind az adaptív működés elvont gondolkodást igénylő, társas és gyakorlati területein.” A diagnózis kritériuma, hogy az értelmi képességek egyes területeinek zavarait klinikai vizsgálat és standardizált intelligenciateszt erősítse meg, az alkalmazkodási funkciók hiányossága egy vagy több napi tevékenységben akadályozza a működést, illetve hogy a kórkép fejlődési időszakban (jellemzően gyermekkorban) jelenjen meg. Mind a DSM-5., mind a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) négy csoportba sorolja az intellektuális képességzavarral vagy más néven értelmi fogyatékossággal élő személyeket. Ezek a kategóriák a következők: enyhe, mérsékelt, súlyos, igen súlyos.
Kevés olyan kutatás van, amely az intellektuális képességzavarral élő személyek cigaretta-, alkohol- és kábítószer-fogyasztását térképezte fel. Egy 2019-es holland kutatás szerzői több mint 150 érintett személlyel vettek fel kérdőívet, illetve készítettek interjút. Az eredmények szerint a résztvevők 62%-a fogyasztott alkoholt, 34%-a kannabiszt és 20%-a úgynevezett kemény drogot is használt már.
Összességében a vizsgálati személyek 41%-a meghaladta a problematikus szerhasználatra vonatkozó kritériumot, mely felhívja a figyelmet az érintettek speciális helyzetére.
Milyen okok feltételezhetőek a szerfogyasztás hátterében?
A kérdőívek a fogyasztás gyakorisága mellett felderítették annak motivációs faktorait is. A kérdések négy rizikófaktor köré csoportosultak, melyek nagyobb eséllyel vezethetnek egészségkárosító magatartáshoz. Ezek a következők:
• szociális motiváció (pl. társasági események, ünneplések, bulizás)
• konformitás (pl. elfogadás, könnyebb beilleszkedés)
• megküzdés (pl. problémák elfelejtése, rossz hangulat javítása)
• élményfokozás (izgalomkeresés, szórakozás).