Svédország hosszú évtizedeken keresztül a drogpolitikák egyik mintapéldája volt: egy olyan állam,
amely következetesen elutasította a drogliberalizációt, és szigorú, zéró tolerancián alapuló
szabályozást vezetett be a kábítószer használat minden formájával szemben.

Az ország a hetvenes évek végétől kezdődően célul tűzte ki a kábítószermentes társadalmat, és
ennek eléréséhez szigorú rendőri fellépéssel, hatékony prevenciós programokkal és kiterjedt
rehabilitációs hálózattal próbálta visszaszorítani a szerfogyasztást. Az akkori eredmények valóban
figyelemreméltóak voltak: Európában Svédországban volt az egyik legalacsonyabb arányú
droghasználat, és a társadalom széles rétegei támogatták a szigorú hozzáállást.

Az utóbbi másfél évtizedben azonban a korábban következetes svéd modell megingott. A nyugat-
európai országokra jellemző liberalizációs törekvések, a társadalmi tolerancia erősödése a kannabisz
és más szerek iránt, valamint az évtizedek óta tartó, tömeges migráció alapjaiban változtatta meg a
svéd társadalom szerkezetét és értékrendjét. Az egykori egységes, magas fokú konszenzuson nyugvó
társadalom helyét egy megosztott, párhuzamos valóságokat élő közösségekből álló ország vette át,
ahol az újonnan érkező, sokszor integrálatlan bevándorló hátterű fiatalok körében megerősödtek a
bűnszervezetek és kialakult egy párhuzamos, a svéd államtól függetlenül működő alvilági rend.

Ezek az új struktúrák jelentős mértékben a drogkereskedelemre épülnek. A migrációval érkező
bűnözői csoportok, főként a Közel-Keletről, Észak-Afrikából, a Balkánról és Kelet-Afrikából származó
hálózatok gyorsan átvették a svéd nagyvárosok bizonyos részein a kontrollt, és kiépítették saját
terjesztői hálózataikat. A svéd hatóságok számára új kihívásként jelentkezett, hogy ezekkel a
közösségekkel szemben nem hatékonyak a korábban működő, bizalomra és együttműködésre épülő
szociálpolitikai eszközök. A bűnözés, különösen a drogkereskedelem, egyes fiatalok számára
életstratégiává vált, amit tovább súlyosbít, hogy ezekben a közösségekben az államhatalomnak nincs
tekintélye.

A következmények drámaiak. Stockholm, Malmö és Göteborg utcáin ma már rendszeresek a
fegyveres leszámolások, kézigránátos támadások, amelyeket rivális drogbandák hajtanak végre
egymás ellen. A bűncselekmények gyakran lakóövezetek közepén, nappali fényben történnek, és
ártatlan járókelők is áldozatául esnek. A svéd rendőrség adatai szerint 2023-ban több mint 60 halálos
kimenetelű lövöldözés történt, ami példátlan az ország történetében. Ez nem csupán közbiztonsági,
hanem mély társadalmi válságot jelez: Svédország elvesztette kontrollját azok felett a területek
felett, ahol a bevándorlók gettószerűen elkülönülve, saját szabályaik szerint élnek, és ahol a
drogkereskedelem vált az egyik fő gazdasági tevékenységgé.

Mindezekkel párhuzamosan megjelent a társadalomban egy olyan véleményáramlat is, amely a
dekriminalizációban látja a megoldást. Egyes politikai pártok, különösen a liberális és zöld oldalról, a
kannabisz legalizálását szorgalmazzák, a rendőrség terheinek csökkentésére és a bűnözés
visszaszorítására hivatkozva. A javaslatokat azonban egyre nagyobb ellenállás övezi, hiszen
nyilvánvalóvá vált, hogy a drogprobléma mélyebben gyökerezik: nem csupán a fogyasztók számáról
van szó, hanem arról, hogy a drogkereskedelem állandósult, erőszakos alvilágot hozott létre
Svédország szívében.

Az állam most kapkodva próbálja helyreállítani az egyensúlyt szigorításokkal, rendőri jelenlét
fokozásával, de a bizalom és az integrációs kudarcok már nehezen orvosolhatók.

A svéd helyzettel szemben Magyarország következetesen elutasította a drogliberalizáció minden
formáját, és fenntartja a zéró tolerancia elvét. A magyar jogszabályok világosak: kábítószer birtoklása,
terjesztése vagy előállítása bűncselekmény, még kis mennyiség esetén is. Ezzel párhuzamosan az
állam lehetőséget kínál az elterelésre és a megelőzésre, vagyis a cél nem a megtorlás, hanem a
közösség védelme.

Magyarország nem kíván eljutni oda, ahol Svédország ma tart: nem kíván kialakítani párhuzamos
társadalmakat, nem akarja kiszervezni a drogprobléma kezelését civil szervezeteknek vagy
nemzetközi mintaprojekteknek, és nem hagyja, hogy a droghasználat társadalmilag elfogadott
normává váljon.

A magyar állam célja egy stabil, biztonságos, rendalapú társadalom fenntartása, ahol a
drogkereskedelem nem képezhet megélhetési formát, és a szervezett bűnözés nem épülhet be a
hétköznapi életbe. Ennek érdekében nemcsak a jogi eszközöket alkalmazza, hanem a fiatalokat célzó
megelőző programokat, iskolai felvilágosítást, családsegítést és közösségépítést is. A jogalkotás és
jogalkalmazás terén a hatóságok egységesen lépnek fel, szoros együttműködésben dolgoznak a
rendvédelmi, egészségügyi és oktatási intézmények.

Svédország példája világosan megmutatja, hová vezet a túlságosan engedékeny, ideológiailag
vezérelt, migrációval átitatott társadalompolitika: a drogkereskedelem nemcsak a közbiztonságot
ássa alá, hanem a társadalmi kohéziót is szétzilálja.

Magyarország ezzel szemben felismerte: a jövő biztonságát ma kell megalapozni. A szigor nem öncél,
hanem eszköz a közrend és a fiatal generációk egészségének védelmére. Az ország e tekintetben jó
úton jár, és ha megőrzi jelenlegi irányvonalát, elkerülheti mindazokat a hibákat és tragédiákat,
amelyek Svédországot utolérték.

Forrás:
https://www.euronews.com/my-europe/2024/10/15/swedens-homicide-rate-linked-to-gang-
warfare-is-one-of-the-highest-in-europe
https://www.theguardian.com/world/2023/nov/30/how-gang-violence-took-hold-of-sweden-in-five-
charts
https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/E-9-2021-003972_EN.html
https://www.reuters.com/world/europe/swedish-pm-says-integration-immigrants-has-failed-fueled-
gang-crime-2022-04-28/