Azok az élethelyzetek, amelyekben a drog a gyors megkönnyebbülés illúziójával kecsegtet, nem jellem-gyengeségből fakadnak, hanem olyan neuropszichológiai és viselkedési mechanizmusokból, amelyek már a szerhasználat kezdetén átalakulnak. Kétrészes elemzésünk első részében azt mutattuk be, miként kapcsolódik össze az impulzivitás, az önkontroll és a szerhasználat egy önmagát erősítő folyamatban, és miért teszi ez illúzióvá a „kontrollált használat” lehetőségét a zéró tolerancia szempontjából. Sorozatunk második részében, most arra a kérdésre keressük a választ, milyen valódi, drogmentes alternatívák állnak rendelkezésre az impulzív feszültségek és jutalom-igény kezelésére. Ezekre azért van szükség, mert a természetes jutalmak megfelelő módon képesek ellensúlyozni a drogok által kiváltott rövid távú „jutalomspirált”, és hosszú távon valódi kontrollkapacitást építeni. Elemzésünk különös figyelmet fordít azokra a közösségi és pszicho-szociális programokra, amelyek nemcsak a szerhasználat elhagyását, hanem az absztinencia fenntartását és alternatív jutalmazási struktúrák kialakítását támogatják. 

Az egyik legelterjedtebb drogmentes alternatíva a 12-lépcsős önsegítő és közösségi részvétel. Az olyan csoportok, mint az Alcoholics Anonymous vagy a Narcotics Anonymous nemcsak a szerhasználat elhagyását ösztönzik, hanem strukturált közösségi keretet is kínálnak. Ezekben a programokban a jutalom nem a szerhez, hanem a részvételhez kapcsolódik. A társas támogatás, a visszajelzés és az elszámoltathatóság mind olyan elemek, amelyek képesek ellensúlyozni a droghasználat azonnali jutalmát. A kutatások szerint a rendszeres csoportlátogatás összefügg az absztinencia hosszabb fennmaradásával. A közösség itt nem háttér, hanem aktív védőfaktor. (Aase et al., 2008, 1237–1239. o.)

Ezekben a közösségi programokban a jutalom szocializált formában jelenik meg. A résztvevő olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akik ugyanazt a célt követik, és akik visszajelzései megerősítik az absztinens döntéseket. A társas háló átalakulása önmagában is csökkenti a szerhasználat kockázatát. Ez nem pusztán pszichológiai hatás, hanem viselkedési jutalmazási rendszer. A jutalom forrása nem a kémiai hatás, hanem az elfogadás, az elismerés és a közösségi szerep. Ez hosszabb távon stabilabb kontrollt biztosít, mint az azonnali drogjutalom.

A tanulmány arra is rámutat, hogy a 12-lépcsős részvétel hatása nem automatikus. Nem a puszta jelenlét, hanem az aktív részvétel számít. A sponsorral való kapcsolat, a csoportfeladatok vállalása és a rendszeres megszólalás erősebben kapcsolódik a pozitív kimenetekhez, mint a passzív részvétel. A jutalom tehát nem „jár”, hanem épül. Ez a logika élesen különbözik a droghasználattól, ahol a jutalom azonnali és feltétel nélküli. A közösségi alternatíva éppen ezért tanítja újra a késleltetést és az önkontrollt. Más kutatások szerint a közösségi jutalmak hatékonysága azon is múlik, hogy az egyén képes-e értékelni a nem szerhez kötődő jutalmakat. Ide tartozik a társas kapcsolatok mélyülése, a célok elérése vagy új szerepek betöltése.

Ezek a természetes jutalmak lassabban épülnek fel, de tartósabb hatásúak. A vizsgálatok szerint hosszú távon stabilabb kontrollt biztosítanak, mint a droghasználat gyors jutalmazása. Ez a különbség kulcsfontosságú a zéró tolerancia szempontjából. A tartósság itt fontosabb, mint az azonnaliság.

A drogmentes alternatívák között megjelennek a viselkedési gazdaságtanra épülő jutalomstratégiák is. Ezek a megközelítések arra tanítanak, hogyan lehet tudatosan értékelni a késleltetett, de valódi jutalmakat. Ilyen lehet a fizikai aktivitás, a szakmai előrelépés vagy a társadalmi elismerés. A cél az, hogy az egyén megtanulja átrendezni a jutalomértékelését. Ez csökkenti az azonnali kielégülés iránti hajlamot. A mechanizmus nem tiltásra, hanem új tanulási folyamatra épül.

Egyes programok kifejezetten a tervezett jutalomgyűjtésre helyezik a hangsúlyt. Ezekben az úgynevezett „jutalompályákban” a résztvevők előre megtervezett, drogmentes tevékenységeket kapcsolnak össze hosszabb távú célokkal. A jutalom nem egyszeri élmény, hanem folyamat. Ez segít abban, hogy a feszültséghelyzetekben ne a szerhasználat legyen az egyetlen elképzelhető megoldás. A kontroll itt strukturált döntésekből épül fel, nem pillanatnyi elhatározásokból.

A drogmentes jutalmak és közösségi struktúrák nem pusztán „helyettesítők”. Empirikus vizsgálatok szerint ezek valódi alternatívát jelentenek az impulzív droghasználattal szemben. Új, adaptív mechanizmusokat alakítanak ki a jutalom elérésére és a kontroll fenntartására. A jutalom és az önkontroll nem egymással szemben, hanem egymást erősítve jelenik meg. Ez a működés áll szemben a droghasználat önfenntartó spiráljával. A drogmentes alternatívák tehát – mint a 12-lépcsős közösségi részvétel, a jutalom-átkeretező viselkedési stratégiák és a tudatos késleltetett jutalomértékelés – olyan hosszú távú jutalomrendszereket hoznak létre, amelyek élesen szemben állnak a droghasználat rövid távú jutalmaival. Ezek nem idealista elképzelések, hanem empirikusan alátámasztott gyakorlatok. A drogmentes jutalom stabilabb és kontrolláltabb életutat kínál.

Forrás:

Darrin M. Aase, Leonard A. Jason, W. LaVome Robinson (2008): 12-step participation among dually-diagnosed individuals: A review of individual and contextual factors. Clinical Psychology Review. Elérhető itt.