A Tisztás Közösségi Hely éves konferenciáján jártunk, ami 2022. május 19-én került megrendezésre a „Küllő” református templomban. Témája a Jó gyakorlatok a drogprevencióban volt. A nyitóbeszédet Tóth Lejla a Tisztás vezetője mondta, majd Dr. Makara Mihály a Szent László Kórház Központi Felnőtt Szakrendelőjének Hepatológiai centrumából érkezett előadást tartani A szenvedélybetegségek háttere címmel. A délután választható műhelyekkel indult, melyek témája a Szertelen módszerek a serdülők ellátásában, és az Iskolai prevenció volt. Előbbit Széplaki Zsolt, a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon programvezetője, utóbbit pedig Hamar János, a szervezet járóbeteg-intézményének vezetője tartotta. A konferenciát Erdős Eszter, az Otthon vezetője zárta.

Tóth Lejla nyitóbeszédében bemutatta a Tisztás tevékenységét és feladatait.

A Tisztás Közösségi Hely ifjúsági klubként 2012 tavasza óta áll a fiatalok rendelkezésére. Jelenleg a 1107 Budapest, Zágrábi utca 5. szám alatt földszinti sarokingatlanban Lejla és Siti Levente várja a fiatalokat hétfőtől péntekig 14:00-18:00 között. A cél, hogy biztonságos, alkohol-, füst- és drogmentes helyet teremtsenek a szabadidő értékes eltöltéséhez, ezáltal előzve meg az addikciós és más életvezetési problémák kialakulását. Az ideérkezőknek lehetőségük van csocsózni, dartsozni, társasjátékozni, ezen felül pedig önismereti játékokkal, közös énekléssel, filmklubbal és egyéb színes programokkal is várják őket.

Erdős Eszter a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon vezetője is üdvözölte a jelenlevőket, valamint bemutatta kollégáit és az otthonban gyógyuló fiatalembereket, buzdítva mindenkit a velük való kapcsolatfelvételre. Mivel az említett az intézmények a Magyar Református Egyház fenntartása alatt állnak, így programjaik során természetes, hogy szó esik Istenről és a dicsőítő éneklésekbe a vendégeket is szívesen bevonják, így nem volt meglepő, hogy a megnyitó után gitárral kísért közös éneklés következett. A dalok szövegei különösen meghatóak voltak az elhangzott függő életutak után. Jól érzékeltetik az elesett életek fájdalmát és reményeit.

Az éneklés után korábbi videós interjúinkból (link) ismerős Bajcsi Norbert felépülő függő életútját hallgathattuk meg, egészen a gyermekkori negatív tapasztalatoktól a fiatalkori hányattatásokon keresztül a mai nyugodt és tiszta életig.

Ezután Dr. Makara Mihály előadása következett, akinek személyében egy nagyon elhivatott orvost ismerhettünk meg, aki a Szent László Kórház Központi Felnőtt Szakrendelőjének Hepatológiai centrumában tevékenykedik és végez kutatási tevékenységet többek közt a pszichoaktív szerhasználattal összefüggésben is. Előadását azzal a felütéssel kezdte, hogy nagyon jó volt megérezni ezt a fajta őszinteséget és szinte felesleges bármit is mondania, hiszen az előtte szóló lényegében mindent összefoglalt arról, amiről beszélni szeretett volna. Az ő témája a negatív gyermekkori élmények (ACE – adverse childhood experiences) és az alkoholizmus, drogfüggőség, dohányzás, öngyilkosság, evészavar összefüggéseiről szólt (amit egy későbbi cikkünkben részletesen tárgyalunk majd). A doktor úr a WHO által összeállított ACE kérdőív alapján 644 személyt kérdezett meg a betegei közül a rizikófaktorokkal kapcsolatban. Kutatását kiegészítette a páciensek jelenlegi megbetegedéseivel és azok okainak megnevezésével is (droghasználat, szexfüggőség, stb.). Végül az ACE körforgás megakadályozásának lehetőségeire tért ki. A sorozatos negatív gyermekkori élmények ellen „mentális védőoltásként” a szülészek, védőnők aktív bevonását ajánlaná, hogy a gyermekgondozási tanácsok mellett edukálják is a leendő szülőket gyermeknevelési területen, valamint hasznosnak látná, hogy a házasságok előtt a párok jegyesoktatáson vegyenek részt, ahol megtanulhatják hogyan tudnak egészséges gyermeket nevelni. Végül nagyvonalakban elmondta, hogy zajlott az izlandi csoda néven emlegetett sikeres prevenciós mozgalom.  Előadását azzal az alábbi mondattal zárta.

Az ebédszünet után a munka a két választható műhelyben folytatódott, mely közül a résztvevők a regisztráció során választhattak.  Széplaki Zsolt előadásában a rehabilitációs otthonok elvi és gyakorlati megvalósulásáról beszélt, majd a Portage modellről  – ami egy kanadai megoldás a rehabok megvalósítására és ami alapján a ráckeresztúri otthon is elindult. Bemutatásra került a Tinirehab és a Felnőttház lakóműködése és a dilemma, amivel a pandémia során szembesülni kényszerültek. Az ÁNTSZ rendelkezése szerint karanténházat kellett kinevezniük, ami miatt a két addig szinte teljesen elkülönített ház lakói összeköltöztek. Ezzel kapcsolatban jó tapasztalatai vannak a vezetőségnek, mivel a felnőttek és a kamaszok jó hatással voltak egymás gyógyulására, folyamataira. Lehetőség adódott arra, hogy az ebből fakadó stresszt megtanulják kezelni. Ezek a benti nehézségek segítik a felépülők felkészülését a való életre.

Hamar János az iskolai prevenció lehetőségeiről és korlátairól beszélt, majd vezetett szakmai beszélgetést a résztvevő pedagógusokkal, szociális munkásokkal és más, prevencióban érintett szakemberekkel. Jellemző kérdésként merült fel, hogy milyen a jó prevenció és hogy hiteles tud-e lenni egy nem felépülő függő által tartott ilyen jellegű foglalkozás. Ami érdekes tanulsága volt ennek a csoportmunkának, hogy a szakemberek mennyire vágynak arra, hogy szakmai programokon, egyeztetéseken, képzéseken vehessenek részt, hogy tájékozódjanak egymás munkájáról és hogy egy valós szakmai együttműködés alakuljon köztük.

A záráson újra közösen vettek részt a csoportok, hogy megoszthassák egymással a délután folyamán megszerzett információkat, dilemmákat és hogy visszajelzést adjanak a szervezőknek, előadóknak a tapasztalataikról. A résztvevők kiemelték a jó hangulatot, az élénkítő beszélgetéseket és a közös éneklés meghittségét. Mindannyian fellelkesülve és jókedvűen távoztunk.

Köszönjük, hogy részt vehettünk az eseményen!

További elemzéseink, amelyek érdekelhetik