A köznyelvben „drog” kifejezés alatt jellemzően illegális szerekre gondolunk, azonban, ha pontosan akarunk fogalmazni, elengedhetetlen tisztában lennünk bizonyos fogalmi elhatárolásokkal. Ez annál is inkább fontos, mert a közelmúltban gyakran hallható dizájner drog elnevezés is fontos tartalmi különbségeket fed le, legalább is a jogi megítélés szempontjából.

Fontos kiemelni, hogy drog kifejezés alatt tulajdonképpen érthető minden olyan természetes, vagy mesterséges anyag, amely az élő szervezetbe jutva, megváltoztatja annak, de különösen a központi idegrendszernek működését, illetve amelynek fogyasztása függőséget okozhat.

A klasszikus értelemben vett illegális drogokat a hatályos hazai büntetőjogi szabályozás kábítószer elnevezéssel illeti, illetve bünteti az azokkal való visszaélés szerű magatartásokat, az „Egészséget veszélyeztető bűncselekmények” körében a Kábítószer-kereskedelem, valamint a Kábítószer birtoklása bűncselekményén keresztül, melyek elkövetését az előbbi alapesetében két évtől nyolc- míg utóbbi alapesetében egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálja.

Azt, hogy mi minősül kábítószernek, alapvetően nemzetközi egyezmények mellékleteiben szereplő listák határozzák meg. Ezek nevezetesen a New Yorkban 1961. március 30-án kelt Egységes Kábítószer Egyezmény (Single Convention on Narcotic Drugs) mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott anyagok, az 1971. évi február hó 21. napján aláírt egyezmény (Convention on Psychotropic Substances) mellékletének I. és II. Jegyzékében meghatározott veszélyes pszichotróp anyagok, illetve a kábítószerekhez kapcsolódó egyéb anyagfajta még a kábítószerek előállításához használt kábítószer-prekurzor, melyekre vonatkozóan az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988.december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény tartalmaz előírásokat.

Ennek tisztázása azért is fontos, mert noha például az alkohol is tekinthető drognak ilyen értelmezés alapján, hiszen befolyásolja a központi idegrendszer működését, sőt függőséget is okozhat, viszont a jogalkotó nem kriminalizálja az alkoholfogyasztást, ahogyan egyébként a dohányzást sem. Dénes Balázs szavaival élve, „a függőség nem válogat, de a jogalkotók igen”. (DÉNES, 2009. 57.)

Fontos még ez annak okán is, hogy láthatóvá váljon miszerint az ún. dizájner drogok sem minősülnek jogi értelemben vett kábítószernek, noha a közelmúltban felbukkanó ilyen szerek némelyikének élettani hatása egyébként meglehetősen indokolttá tenné az elnevezést.

Ennek oka részben éppen a dizájner drogok funkciójában rejlik, hiszen olyan pszichoaktív szereket értünk alatta, amelyeket azért fejlesztettek ki, hogy hatásmechanizmusukban megközelítsék a már illegális drogokat, viszont cél szerint ne szerepeljenek kábítószerlistán, tehát legális úton hozzáférhetők legyenek.

Az EU területén már az 1990-es évek elejétől voltak tapasztalatok az ilyen anyagok drogpiaci szerepével kapcsolatban, melynek hatására az Európai Unió Tanácsa elfogadott egy dokumentumot az új szintetikus kábítószerekre vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről. „Új szintetikus kábítószer” -ként azokat a szereket definiálták, melyeknek korlátozott gyógyászati értéke volt, és az idő szerint nem jelentek meg az 1971-es Pszichotrop Anyagokról szóló ENSZ Egyezményben, bár ugyanolyan komoly fenyegetést jelentettek a közegészségügyre, mint az egyezmény I. és II. jegyzékében szereplő szerek.

Az elmúlt tíz évben Magyarországon is megfigyelhető volt, hogy az ezredforduló stabil, kiszámíthatóbb drogpiacán, ahol a jellemző szerek a marihuána, az amfetaminok, a heroin, illetve az ecstasy tabletták jellemző hatóanyaga, az MDMA voltak, amik éveken át tartó trendekben változtak, 2008 után megjelentek a dizájner drogok. Hazánkban 2009 elejére lecsökkent a tablettalefoglalások száma, és az MDMA jelenléte is háttérbe szorult. Míg a kilencvenes évek végén az MDMA hiánya által keletkezett űrt amfetamin tablettákkal töltötték ki, addig a 2009-ben a gyakori hatóanyagok mellett feltűntek olyan korábban ezen a téren nem használt hatóanyagok, mint pl. a GHB, metamfetamin, MDPV, illetve a szexuális bűncselekmények miatt nagyobb visszhangot kapó GBL (gamma-butirolakton), utcai nevén „Gina”. Ezzel egy időben megfigyelhető volt a kokain- illetve heroinlefoglalások csökkenő száma, gyakorivá váltak az erősen felhigított készítmények, majd 2010 végére a heroin gyakorlatilag eltűnt az utcáról. (CSESZTREGI 2016, 116–120.) Ez többek között annak is köszönhető volt, hogy számos rendkívül nagyvolumenű lefoglalás történt Európa szerte, amikor a nemzetközi rendőri együttműködés eredményeképpen jelentős csapásokat szenvedtek el a nemzetközi drogterjesztő csoportok. Az Európa kapuinak számító kereskedelmi gócpontokon; így Spanyolországban, Olaszországban, a nyugat-európai nagy kikötőkben többször sikerült az akár több tonnát kitevő drogszállítmányok lefoglalása. Ezek a sikerek a bűnszervezeteknél stratégiaváltást tettek szükségessé. A kockázatos csempészés helyett a sokkal sikeresebbnek ígérkező új szerek kifejlesztése mellett döntöttek. (SIVADÓ 2020. 486.)

2010 jelentette a fordulópontot a mefedron megjelenésével, melynek előfordulása hazánkban őszre már meghaladta az amfetaminét, majd 2011-től való kábítószerlistára kerülése után megkezdődött egy „versenyfutás”, hiszen sorra jelentek meg az újabb, még legális szerek, katinonszármazékok, melyek a heroin visszaszorulásával különösen az intravénás szerhasználók körében váltak jellemzővé, valamint a szintetikus kannabionidok, melyeket túlnyomórészt száraz növényi törmelékre impregnálva értékesítettek, 2014-re meghaladva a klasszikus marihuána piaci részesedését. Az ilyen újra és újra megjelenő dizájnerdrogokat kifejlesztő vegyészek azt tartják szem előtt, hogy a korábban ismerten pszichoaktív hatású szer kémiai képletét kis mértékben megváltoztatva, az a jogi szabályozás hatálya alól kikerüljön, de a tudatmódosító hatása megmaradjon. Ez utóbbinál azonban lehetetlen biztosra menni, ezáltal az új szerek embereken kifejtett hatásvizsgálatának gyakorlatilag a fogyasztók a kísérleti alanyai, aminek következtében jelentősen megnő a halálos végkimenetelű szerhasználat kockázata, különös tekintettel arra, hogy ha maguk a fejlesztők sem tudnak vagy éppen akarnak biztonságos szerek előállítására törekedni, akkor a terjesztőktől mégannyira sem várható el, hogy tisztában legyenek az árusított termék kémiai összetételével, a végső fogyasztókról nem is beszélve.(SIVADÓ 2017, 169.) Ezzel összefüggésben a probléma súlyát jól szemlélteti a  Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontjának 2020-as jelentése, miszerint 2012-óta évente több mint 50 új dizájner drog jelenik meg a piacon. (EMCDDA, 2020. 42.)

Ezek a szerek Magyarországon új pszichoaktív anyag néven kerültek meghatározásra 2012. március 1-jei hatállyal, a Gyógyszertörvényben, ezen anyagok listáját pedig eredetileg a 66/2012. (IV. 2.) Kormányrendeletben határozta meg a jogalkotó a sokat emlegetett „C” listán, ami nem más, mint a jogszabálynak a nemzetközi egyezmény által tiltott kábítószereket, illetve a pszichotróp anyagokat tartalmazó A) illetve B) jegyzéke melletti új pszichoaktív anyagokat tartalmazó C) jegyzéke, viszont 2015. január 1-jétől ez átkerült a 55/2014. (XII.30.) EMMI rendeletbe. Egy adott anyag akkor kerülhet az új pszichoaktív anyagok jegyzékére, ha a magyar hatóságok, szakértői előtt nem ismert olyan adat, amely 1) az anyag gyógyászati felhasználására utalna, 2) kizárná, hogy az anyag hasonló mértékű fenyegetést jelenthet az egészségügyre, mint a kábítószer és pszichotróp listákon szereplő anyagok. A Gytv. 15/C. §-a szerint az EMMI rendelet listájára vett egyedi vegyületeket egy éven belül kockázatértékelésnek kell alávetni, majd annak eredményétől függően át kell helyezni a vegyületet a Gytv. pszichotróp listájára.

Szintén 2012. március 1-jei hatállyal még a korábbi Btk., az 1978. évi IV. törvény tényállásai között jelent meg a visszaélés új pszichoaktív anyaggal bűncselekménye, azonosan – három évig terjedő szabadságvesztéssel – értékelve bizonyos fogyasztói és kereskedői típusú elkövetési magatartásokat, amit aztán a jelenlegi Btk. is átvett, noha a konkrét fogyasztás, tartás és a megszerzés akkor még egyáltalán nem számított bűncselekménynek. Az elmúlt években viszont jelentős cizelláláson ment keresztül a tényállás szabályozása, 2014. január 1-jétől a bűncselekmény alapesetének büntetése szigorúbb, egytől öt évig terjedő szabadságvesztés lett, valamint a Kábítószer-kereskedelem és a Kábítószer-birtoklás tényállásainak mintájára megjelentek a törvényben az elkövetés minősítő esetei, bizonyos esetekben a büntetett előkészület, továbbá privilegizált esetként a csekély mennyiségre elkövetés, amit ekkor még 10 grammban határozott meg a Btk., és ezt meghaladó mennyiségre büntetendővé vált a megszerzés és a tartás is. Ezzel szemben viszont a 10 grammnál kevesebb mennyiség megszerzése és tartása továbbra sem vont maga után jogi következményeket.

2016. január 1-jétől a 2012. évi II. törvény 199/B §-a alapján már szabálysértésnek minősül a csekély mennyiséget meg nem haladó mennyiségű új pszichoaktív anyag tartása, vagy megszerzése, amelynek felső határát 2017. május 23-tól már 2 gramm tiszta hatóanyagtartalomban határozta meg a törvény, az indoklás alapján azért, mert egyrészt a korábbi megfogalmazás pontatlan volt, a hatóanyagtartalomra vonatkoztatás hiányában, másrészről pedig a korábbi évek tapasztalatai bebizonyították, hogy a 10 grammos mennyiség a becsült hatásos adag több ezerszerese is lehet akár, aminek következtében a privilegizálás intézménye kiüresedett.

A közeljövőben újabb módosítások várhatóak, nevezetesen, hogy 2021. január 1-jétől, az új pszichoaktív anyaggal visszaélés szabályozásánál is megjelenik a jelentős, illetve a különösen jelentős mennyiség kategóriája, mint minősítő körülmény, illetve az ehhez kapcsolódó súlyosabb, már öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés büntetése.

Felhasznált források:

Csesztregi Tamás: Kábítószerek és dizájnerdrogok a magyarországi kábítószerpiacon. Belügyi Szemle 2016/4. 116 – 127.

Dénes Balázs: A droghasználat jogi vonatkozásai. In: Demetrovics Zsolt (Szerk.): Az addiktológia alapjai III. ELTE Eötvös Kiadó, 2009. 57 – 78.

EMCDDA: European Drug Report – Trends and Developments. Publications Office of the European Union. Louxembourg, 2020. 1 – 88. https://www.emcdda.europa.eu/system/files/publications/13236/TDAT20001ENN_web.pdf

Sivadó Máté: Frontok és hidak a kábítószer-politikában. In: Madai – Pallgi – Polt (Szerk.): Sic itur ad astra. Ünnepi kötet a 70 éves Blaskó Béla tiszteletére. Ludovika Egyetemi Kiadó 2020. 483 – 490.

Sivadó Máté: Pozitív tendenciák a pszichoaktív szerek ügyében? In: Pécsi Határőr, Tudományos közlemények. 19. [köt.] Szent Lászlótól a modernkori magyar rendészettudományig (2017.) 169-174.