2023 decemberében publikálta jelentését a DRUG-PREP Project, amelynek vezetője a holland Trimbos Intézet. A projektben 6 másik európai partner vett részt, valamint az Európai Unió Jogérvényesülés programja is társalapítója volt a jelentés elkészítésének. A jelentés címe: Hogyan járulnak hozzá a kábítószer információs rendszerek a felkészültség támogatásához? Az új kábítószer-ellenes tendenciákra adott európai válaszlépések megerősítése
Amint az a címből kiderül, a jelentés elsősorban a különféle, főleg uniós jelzőrendszerek hatékonyságnövelésének támogatását tűzte ki célul. A kutatási projekt célja az volt, hogy felmérje a kábítószerekkel kapcsolatos aktuális folyamatok és újonnan felmerülő veszélyek európai helyzetét. Célja volt továbbá olyan ajánlások és bevált „jó gyakorlatok” meghatározása, amelyek fokozhatják a kábítószerekkel kapcsolatos információs és – jelzőrendszerek, a fenyegetésértékelés és a válaszintézkedések felkészültségét. A jelentés elkészítésénél a “desk-research” (másodelemzés) keretében megtörtént a szakirodalmi áttekintés, az EMCDDA (Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja) Reitox nemzeti fókuszpontjaihoz benyújtott kérdőívek elemzése, és sor került 30 mélyinterjú elkészítésére is, amelyeket ún. „kulcsfontosságú” szakértőkkel készítettek. A jelentés áttekintést nyújt az elmúlt két év legfontosabb kábítószerrel kapcsolatos fejleményeiről és a kialakulóban lévő európai tendenciákról. Témák szerinti bontásban és ábrákon is bemutatva nyújt információt az EU tagállamai számára a jelenlegi helyzet megértéséhez, így segítve a rövidtávon kialakulóban lévő lehetséges irányok azonosítását.
Az elmúlt két év legfontosabb kábítószerrel kapcsolatos európai fejleményeit az alábbi témacsoportokban tekinti át a jelentés:
- A kábítószer használati minták (patterns in drug use)
- Drogpiacok (drug markets)
- A kábítószer-fogyasztók profilja (profile of people who use drugs)
- Társadalmi folyamatok (societal developments)
A kábítószer-használati minták
A (crack) kokain, a metamfetamin és a dinitrogén-oxid használatában, egész Európában egyértelmű növekedés mutatható ki. Szintén aggasztó fejlemény a gyógyszereknek, különösen a (hamisított) benzodiazepineknek rendeltetéstől eltérő használatának megjelenése. A kábítószer-használatban bekövetkezett fontos változás a poliszubsztancia (több kábítószer egyidejű használata) növekedése, amelyre már többször felhívták a figyelmet.
Drogpiacok
Európában a kokain hozzáférhetősége összességében megnőtt, és ezzel egyidejűleg a megjelenő kokain tisztább anyag, mint az elmúlt időkben, miközben az ára nem változott, ami relatív árcsökkenést jelent. A kannabisz árának változásáról és a kannabisz szintetikus kannabinoidokkal való hamisításáról is több jelzést rögzít a jelentés. De más „hagyományos” kábítószereket is esetenként különböző új pszichoaktív anyagokkal hamisítanak. Szintén aggasztó fejleményként jelenik meg az online piacokon és a közösségi médián keresztül történő kábítószer-kereskedelem, valamint a főként stimuláns típusú anyagok lefoglalásának növekedése.
A kábítószer-fogyasztók profilja
A kábítószer-használati mintákban számos változás figyelhető meg, különösen a marginalizált vagy megbélyegzett közösségekben, például az (utcai) opioidhasználók, a kemoszexben részt vevő személyek, az intravénás kábítószer-fogyasztók (PWID) és a vidéki/szegregált területek lakossága körében. Ezek közé tartozik a crack-kokain, GHB/GBL és a szintetikus opioidok újbóli használata. Az alkalmazási módok tekintetében a párologtatásra, dohányzásra vagy inhalálásra való átállás figyelhető meg. Egyes országokban az injekciós kábítószerrel élők körében új jelenség a katinonok injekciózása.
Társadalmi folyamatok
Fontos társadalmi fejleményként rögzíti a jelentés az új ártalomcsökkentő szolgáltatások bevezetésére vagy a meglévő szolgáltatások továbbfejlesztésére vonatkozó erőfeszítéseket, beleértve az alacsony küszöbű és integrált szolgáltatásokat. Emellett több ország is beszámolt a kezelési szolgáltatások terén munkaerő fejlesztésről és az ellátás bővítéséről. A legfontosabb drogpolitikai fejlemények közé tartoznak a kannabisz fogyasztói piacaival, és a tervezett jogszabályi változtatásokkal kapcsolatos viták, valamint az olyan (viszonylag) új anyagok, amelyeknek tesztelése még folyamatban van, mint például a dinitrogén-oxid.
A hat európai országban a kutatás, a szakpolitika és a gyakorlat területének kulcsfontosságú szakértőivel készített mélyinterjúk segítségével azonosították a nemzeti kábítószer-információs rendszerekkel és a válaszintézkedésekkel kapcsolatos legfontosabb hiányosságokat és kihívásokat, valamint ajánlásokat és bevált gyakorlatokat fogalmaztak meg más uniós tagállamok számára. Általános az egyetértés abban, hogy továbbra is kihívást jelent az új, jelenleg ismeretlen és/vagy váratlanul megjelenő kábítószerrel kapcsolatos fenyegetésekre való felkészülés, mivel a nemzeti kábítószer-információs rendszerek által jelenleg használt nyomonkövetési és felügyeleti eszközök gyakran túl lassúak az új jelzések észleléséhez. Az innovatív megfigyelési eszközökbe való beruházáshoz gyakran hiányoznak a források. A szakértők szerint a trendek észlelése és az információcsere gyakran csak néhány személytől és az ő személyes kapcsolatrendszerüktől függ. Ez azt jelentheti, hogy bizonyos személyes meggyőződések befolyásolhatják a megosztott információkat, esetleg bizonyos speciális szakértelem elveszhet, ha egy-egy szakértő kikerül a folyamatból. A válaszadók általánosságban kifejezték azt az óhajukat, hogy strukturálisan javítsák a terepen dolgozó szakemberek információhoz való hozzáférését a helyi változásjelzések időben történő összegyűjtése és értelmezése érdekében. Bár ezek az információk gyakran informálisak, sőt akár anekdotikusak is lehetnek, kiegészíthetik a meglévő monitoring és felügyeleti adatokat. Még mindig nehézségekbe ütközik a „jel” és a „zaj” megkülönböztetése, és ezáltal annak meghatározása, hogy ténylegesen mi lesz a várható irány a folyamatokban. A szakértők gyakran említették, hogy az információcserét illetően a területeket (egészségügy, szociális, igazságszolgáltatás) átfogó hivatalos koordináció hiányát érzékelik. A jelenlegi „rendszeres” információcsere-hálózatok túl lassúak, és túlságosan a mennyiségi adatokra összpontosítanak ahhoz, hogy értékelni lehessen a cselekvés hiányában okozott kapcsolódó károkat, és hogy megfelelő válaszlépéseket lehessen tenni.
A szakértők egyetértettek abban, hogy szükség van formalizált válaszlépésekre, amelyek kevésbé alapulnak a különböző területek eltérő prioritásain és személyes megfontolásokon. Ehhez az érintettek széles körének (beleértve az egyes társadalmi csoportokat és a közvetlen szolgáltatókat) rendszeres bevonására van szükség a válaszlépésekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatba. Ugyanakkor a szakértők elismerik az óvatosság fontosságát is, hogy mikor és mennyire széles körben vagy nyilvánosan reagálnak egy egy jelzésre a káros hatások kockázata miatt. A legtöbb válaszadó szerint a média és a politikusok befolyásolják, hogy mely jelenségek kapnak figyelmet, és hogyan és milyen válaszokat kérnek és alakítanak ki. Tanulságként a mélyinterjúk összességéből kimondható, hogy egy új jelzésre való reagálás könnyebben megoldható helyi szinten, ugyanakkor összehangoltabb uniós megközelítésre van szükség ahhoz, hogy nemzeti szinten stratégiai és koherens válaszlépéseket lehessen kidolgozni.
