A kábítószerek a társadalomban bárhol előfordulhatnak, a fogyasztás nem kötött a különböző társadalmi rétegekhez. Ahogy a mélyszegénységben is jelen van, úgy a dolgozó, illetve a tehetősebb embereknél is. Amíg a szegényebb réteg keresete az olcsó, könnyen megszerezhető termékekre koncentrálódik, a jobb anyagi körülmények között élők már szelektálnak, illetve tudatosabban keresik a „minőségibb” szereket a káros örömforráshoz. Ami biztos, hogy az egymás befolyásolása, a rosszul értelmezett „bizalom” sokszor tévútra vezet.
Az alábbi történet tanulságként tud szolgálni sokaknak. Hosszú éveket ölel fel az írás, amiben látható a személy mind mentális, mind fizikális változása. Látható a leépülése, a családi, a baráti és a munkahelyi kapcsolatok megszűnése.
Évekkel ezelőtt egy negyvenes éveiben járó jógaoktató hölgy segítségért folyamodott. Első alkalom volt, hogy pszichoaktív szert fogyasztott, de ez később derült ki. Szédült, rossz volt a közérzetet, hasi panaszai voltak, mellette hányingert és szájszárazságot említett. Először feltűnő volt, hogy pupillái tágak voltak, mentálisan túl érzékeny, ideges, beszéde olykor összefüggéstelen volt. Jellemző volt az ijedt, esetenként hallucináció állapota. Otthonuk konyhájában száraz növénydarabkák voltak kis mennyiségben elszóródva. A konyhaasztalon frissen főzött tea, illetve alkoholos tartalmú megbontott ital volt látható.
Elmondta, hogy az állóképességét szerette volna javítani, mivel sok volt a munkája, és az egyik ismerőse ajánlott egy gyógyfű készítményt, amelyet egy tasakban adott át neki. Kratom néven említette a növényt. Az ismerős felhívta a figyelmét, hogy spirituális látomásai lehetnek, „dimenzió kapuk nyílhatnak meg” előtte, amellyel olyan dolgokat is láthat, ami az avatatlan szemnek láthatatlan marad. Az elkészítés módjáról csak felületes felvilágosítást kapott, ezért saját nemlétező tudása alapján próbálta meg a kívánt hatás elérése érdekében előállítani a szert. A kívánt hatást természetesen nem sikerült elérni, ellenben testi és mentális tünetei alakultak ki.
Az ő állapota komolyabb vizsgálatokat és ellátást igényelt, ezért a mentők kórházba szállították. Mivel első alkalom történt és a megbánás jeleit is mutatta, remélhető volt, hogy nem fog komolyabban kábítószerekhez nyúlni.
Nem így történt.
A tágabb közösség, ahol társadalmi életet élt, meggyőzően hatottak rá. Az eltérő világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi és természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésével foglalkoznak, nagyon vonzották. A társaságban egyre többször beszélgettek a hallucinációkról, látomásokról és megélésekről. Sokáig tartotta magát, emlékezve az első alkalomra, milyen rosszul volt, és az orvos óvó szavai még a fülében csengtek. De a kíváncsisága mindent felülírt. Mivel információhoz jutott, hogyan is kell használni a szert, döntésre jutott. Megtervezte, előkészítette, mindenre felkészült, az esetleges rosszullétre is. Úgy intézte, legyen mellette olyan személy, aki tud segíteni, ha bajban van.
Nem lett panasza, az „jól sikerült” a próba, így ettől kezdve a megfelelő információk bírtokában egyre többször, egyre szélesebb körben, több fajta hallucinogén szert használt. Mivel a szervezete hozzászokott egy mennyiséghez, így már egyre több drogra volt szüksége. Sok barátját elveszítette, akik nem nézték jó szemmel az életvitelét, szóvá is tették, hogy rossz úton jár. Családja sem nézte jó szemmel újfajta életvitelét. Ugyan mi köze van bárkinek hozzá, ez az ő teste, az ő élete azt csinál vele, amit akar.
Teltek a hónapok és az évek, többször megfordult kórházakban, azért mert olyan cselekedetei voltak, amelyek utalhattak mentális állapotának hanyatlására. Megélte a depressziót, és hallucinált drog hatása alatt. Ismételten többször igénybe vette a mentőszolgálatot, a kórházi és az orvosi ellátást. Mindez az ő személyes döntésének következményeként.
Munkáját nem tudta kellő pontossággal és odafigyeléssel elvégezni, az ügyfelei elhagyták. Még ekkor sem ismerte be, hogy beteg. Testén kezdtek látszani a kábítószer fogyasztás tünetei; fogyni kezdett, arca beesett lett, személyi higiéniája is megváltozott. Egyre ápolatlanabbá vált, fogai megromlottak.
Amikor metamfetamint (kristálymetet) fogyasztott, paranoid lett és depressziója felerősödött.
Pszichiátriai kezelés kapcsán belátta, hogy segítségre szorul.
Járt terápiára, úgy erezte jól halad, a családja végig támogatta. Elkezdte magát fejleszteni már nem a „tanítókra” hallgatott, hanem szakkönyveket vásárolt, és aktívan belevetette magát a spirituális életbe.
A környezete reményt látott, hogy gyógyultan, bár megtörve, kissé megváltozva visszakapják szerettüket. Telt az idő, hangulatváltozások, a nehezebb időszakok megviselték, de tartotta magát elhatározásához, hogy tiszta marad. Új munkahelye lett, a régi társaság eltűnt. Új barátok jelentek meg életében. Minden kezdett jól alakulni.
Egyszer egy súlyos tragédia történt, ami kibillentette az egyensúlyából. Egy családtag hirtelen halála. Nem bírta a fájdalmat elviselni, gyenge pillanatában visszatért a szerhez. Hiába a család támogatása, hiába óvták, ő visszaeső lett. Férje, gyerekei elfordultak tőle, nem bírták a szélsőséges viselkedését, napi szintűek lettek a viták, a küzdelem, az anyagi problémák felemésztették a családi kötelékeket. A tarthatatlan állapotok miatt saját döntésből az utcára került.
Mivel anyagi forrásai nem engedték meg, igy már műtrágyából előállított szereket inhalációs formában kezdett használni, , illetve orron felszívva, de intravénásan is kipróbálta. Családja, akikhez még visszatért néha, a kirohanásait nem tűrte, rövid idő múlva újra az utcára került, egyedül tengette az életét, néhány barátja, aki még megmaradt, néha szállást adott neki, de amikor viselkedése elfogadhatatlan lett, ők sem látták szívesen.
Idővel elfogytak körülötte a régi ismerősök. Drogfogyasztók körében talált új „barátokat”, akik megmutatták neki az utcán élés „lehetőségeit”. A drog mellett megjelent az alkohol és annak az olcsóbb változata, amikor tudott, antidepresszánst szerezni, akkor alkohollal keverve elérte a kívánt hatást. Persze egyre több időt töltött kórházban mérgezéssel, illetve detoxikálás céljából.
Sokszor vette igénybe a mentők szolgáltatását, a kórházi ágyat foglalta hosszabb ideig. Mindez saját döntésének következménye okán.
A leépülése felgyorsult, ételt nagyon ritkán fogyasztott, inkább a bódult állapot elérése volt a cél. Az évek során kratom, kokain, marihuána, metamfetamin, opiát származékok, inhalánsok, depresszánsok, nyugtatók, barbiturátok és alkohol, amiket rendszeresen fogyasztott.
Teltek a hónapok, már a hajléktalan melegedők sem fogadták be rendszeres ittas állapota miatt. Sok helyről viselkedése és tárgyak eltulajdonítása végett kiutasították, nem mehetett szállóra.
A téli időszakban fázott, sokszor kezelték kórházban tüdőgyulladással és egyéb belsőszervi problémáival.
Volt, hogy a kórház emberségből osztályon tartotta a szükséges időn túl is.
Sok mentődolgozó ismerte már, napi szinten többször szállították, sokszor kényszer megoldást kellett alkalmazniuk. Egyszer egy józanabb pillanatában elmesélte az egyik ápolónak élettörténetét.
Elmondta, honnan indult. Megbecsült boldog családban élt, jó anyagi körülmények között. Voltak élményei nyaralásokról, családi eseményekről. Gyermekei szerették, büszkék voltak rá. Egy élet, ami a szabad döntésen alapult, következményként sokszor a társadalmi normákat figyelmen kívül hagyta, egy élet, ami szembe került a törvénnyel, költségei meghaladták azt az összeget, amit életében befizetett.
Abban a pillanatban, amikor mesélte történetét, megbánás jelei látszottak rajta. Már nem látott kiutat életében, a saját bevallása szerint akkor úgy gondolta, hogy neki már nincs kiút.
Néhány héttel később a mentősök körében elterjedt a hír, hogy nincs már az élők sorában, egy mentőegység megpróbálta őt visszahozni, de sikertelen volt küzdelmük. A szervezete feladta a harcot. Ötvenes évei végén járt.
Valahogy a története, tanulságként is szolgálhat. Szabad akarat van, de minden cselekedetünk hatással van más személyekre, társadalmi helyzetekre…
