Az elmúlt napokban a Józsefváros utcáin történt drogügylet nem csupán egy elszigetelt rendőrségi
eset: sokkal inkább egy tünet. Egy figyelmeztető jel, ami arra hívja fel a figyelmet, mi történik akkor,
ha egy közösség – akár csak hallgatólagosan is – elengedi a kontrollt a drogkérdésben. A Vajda Péter
utcai autóban elkapott dílerek, a kerületszerte látott tűk, és a köztereken kóválygó, tudatmódosult
állapotban lévő emberek nem a jövő ígéretei, hanem a közösségi hanyatlás jelei. A kérdés nem
bonyolult: együtt akarunk-e élni ezzel, vagy követjük a zéró tolerancia elvét, amely világosan kijelöli a
határokat?

Gyakran halljuk: „ne büntessük a fogyasztót, inkább segítsünk neki.” Ez önmagában érthető gondolat,
de a megvalósítása sokszor félrecsúszik. A dekriminalizáció hívei azt javasolják, hogy a személyes
használatra tartott drogok ne számítsanak bűncselekménynek. Csakhogy ennek hatása nem áll meg a
bírósági akták csökkenésénél.

A legnagyobb veszély a társadalmi üzenet, amit közvetít: ha nem illegális, akkor nem is olyan komoly.
Ez a hozzáállás különösen a fiatalokat érinti érzékenyen, akik még kialakulóban lévő értékrendjük
mentén keresik a határokat. A tiltás megszűnése a gyakorlatban gyakran a normalizációt jelenti: amit
nem tiltanak, az elfogadottá válik.

Azokban az országokban, ahol a dekriminalizációt bevezették, a drogproblémák nem tűntek el.
Portugáliát gyakran emlegetik mintaszerű példaként, ahol 2001-ben a személyes fogyasztású
mennyiség birtoklását nem büntetik. De a teljes kép árnyaltabb:

• Az Európai Kábítószer-monitorozó Ügynökség (EMCDDA) adatai szerint az utóbbi tíz évben
Portugáliában ismét emelkedni kezdett a kemény drogok – különösen a kokain – használata.
• A fiatalok körében a kannabisz használat azóta is jelen van, és az új pszichoaktív szerek megjelenése
új kihívásokat teremtett, amelyekkel a rendszer nem tudott megbirkózni.

Más országok, például Hollandia vagy Kanada, ahol lazább szabályozást vezettek be, szintén küzdenek
a következményekkel: nő a fiatalok szerhasználata, terjed az iskolákba is beszivárgó kannabisz- és
vaporizálási kultúra, és ezzel együtt emelkedik a szorongásos, depressziós és pszichotikus esetek
száma is.

A zéró tolerancia nem arról szól, hogy mindenkit azonnal börtönbe kell zárni, aki hibázik. Hanem
arról, hogy a társadalom világos határt húz: a drogokkal való élet nem elfogadott. Az elrettentés nem
öncél, hanem eszköz arra, hogy az emberek – különösen a fiatalok – ne kerüljenek olyan
élethelyzetekbe, amelyekből később nehéz vagy lehetetlen visszajönni.

Ez a megközelítés nem csak jogi, hanem nevelési szempontból is fontos. A tiltás és következmény
megléte a szülők, tanárok és közösségi vezetők számára is eszközt ad a kezükbe. A „nem szabad”
nemcsak egyéni döntés, hanem közösségi üzenet is: ezt nem nézzük jó szemmel, mert tudjuk, hova
vezet.

Józsefvárosban ma már nem elméleti vita zajlik. A nyílt droghasználat, az elérhető, olcsó kristály, a
közterek visszaszorulása a tisztességes lakók elől mind arra mutat, mi történik, ha nem vagyunk elég
határozottak. Az egykor rendbe tett kerület újra a szociális szétesés tüneteit mutatja – és ez nem
független attól, hogy a kerület vezetése az elmúlt években nem következetes drogpolitikát folytatott.

A közbiztonság, a gyerekek jövője, az iskolai teljesítmény, a lakóközösségek hangulata – mind
összefüggenek azzal, hogy egy társadalom hogyan viszonyul a tudatmódosító szerekhez. A zérótolerancia
nem azért fontos, mert „keménykezű”, hanem mert megóv. Mert nem ad hamis szabadságot, hanem
valódi lehetőséget: tiszta fejjel dönteni, értékes életet élni.

A dekriminalizáció hívei gyakran a szabadság nevében beszélnek. De valójában éppen a szabadságot
ássa alá, ha egy generáció már úgy nő fel, hogy a droghasználat nemhogy nem tiltott, de nem is
számít különösebben súlyos dolognak. Egy társadalom akkor működik jól, ha a szabadsághoz
felelősség is társul. A zéró tolerancia ennek az elvnek az érvényre juttatása.

Józsefváros már látja, mi történik, ha ezek a határok elmosódnak. A kérdés most az: tanulunk-e
belőle időben, vagy engedjük, hogy más kerületek, városok, sőt generációk is ugyanabba a hibába
essenek. A döntés a miénk. De a következmények is.

Forrás
https://nida.nih.gov/news-events/news-releases/2024/12/brain-structure-differences-are-
associated-with-early-use-of-substances-among-adolescents
https://transformdrugs.org/blog/drug-decriminalisation-in-portugal-setting-the-record-straight
https://metropol.hu/aktualis/2025/05/jozsefvarosban-piko-
drog?utm_source=hirkereso3%3Fxml_output_generate_by_type%3Dhirkereso3&utm_medium=refe
rral&utm_campaign=hiraggregator