Egy újabb, állatgyógyászatból szalajtott szer pusztít az amerikai utcákon, mintegy az
opioidválság egy újabb stációjaként. A „szabadság hazája” ma már inkább egy álmoktól
fosztott, zombiktól hemzsegő, szenvedélybetegektől bénult ország benyomását kelti.
Miközben az európai közvélemény többnyire az orosz-ukrán háborúval és az uniós
választásokkal van elfoglalva, az Egyesült Államokban egy egészen másfajta háború zajlik –
az utolsó csepp tiszta tudatért. Most azonban még a fentanilnál is veszélyesebb új drog
lépett színre: a medetomidin.

Ez a szer, amit eredetileg macskák és kutyák altatására fejlesztettek ki, ma már tömegével
szed emberi áldozatokat a nagyvárosok utcáin. És a legijesztőbb? Nem lehet ellene használni
a korábbi „csodaszert”, a naloxont sem.

Úgy tűnik, ma már a fentanil nem elég erős a szerhasználók körében. Nem, nem elírás: a
fentanil, az a szer, amely ezerszer erősebb a morfiumnál, már „nem üt akkorát” a
túladagolásban fürdő amerikai fogyasztónak. Így került a képletbe először a xilazin – az ún.
„tranq” –, majd most már egyre gyakrabban a medetomidin. Ez utóbbi egy alfa-2 adrenerg
agonista, amit állatorvosok használnak – állatoknál. Embernél viszont mély szedációt,
lelassult szívverést, légzési elégtelenséget és sok esetben halált okoz.

A kutatások szerint a fentanilhoz keverve most már egyre többször ezt a szert találják a
laboratóriumokban bevizsgáláskor. A korábbi „tranq”, azaz a xilazin ideje lejárt – a dílerek és
a vegyészek a medetomidint preferálják, mert hosszabb ideig tartó hatást biztosít, miközben
a tudat teljes kiiktatásával jár. A „járni sem tud, de legalább nem hal meg rögtön” elv
mentén.

A kémiai pokol új bugyra nem maradt lokális. Philadelphiában a vizsgált minták 72%-ában
már medetomidint is találtak. Pittsburgh, Chicago, San Francisco – ugyanaz a minta. A
legnagyobb amerikai városok droghasználó populációja ma már olyan szert visz be, amelyre
nincs ellenanyag. És nem csak a túladagolás kezelése lehetetlen: a medetomidin elvonása is
súlyosabb, mint bármi, amit korábban az orvosok láttak. Izgatottság, hallucináció, extrém
vérnyomás- és pulzuskiugrás, kontrollálhatatlan hányás – miközben a klasszikus opioid-
elvonásra használt szerek (buprenorfin, metadon) itt teljesen hatástalanok.

A Lancet Regional Health Americas friss tanulmánya szerint az amerikai egészségügyi
rendszer nincs felkészülve erre. Sem protokoll, sem tesztcsík, sem antidotum. A
frontvonalban dolgozó mentősök, kórházi orvosok tehetetlenek.

Az Egyesült Államok politikai osztálya látszólag tanácstalan. A demokraták kormányzása alatt
a határvédelem lazítása, a drogkartellek ellenőrizetlen terjeszkedése, és a
„szenvedélybetegeket ne kriminalizáljuk” mantra határozta meg az elmúlt éveket. Ennek
köszönhetően az illegális szerek szinte akadálytalanul áramlanak Mexikóból, Kínából és
laboratóriumokból – immár nemcsak por formájában, hanem kész koktélokként.

A republikánus oldal ugyan próbálkozik „keményebb fellépéssel” – több börtön, kevesebb
tűcsere –, de az évtizedes krízis rendszerszintű választ igényelne. Kérdés, van-e még politikai
akarat, vagy csupán gazdasági érdek az egészségügyi ipar szintjén, hogy fenntartsák a
függőségből élő „kezelési rendszert”.

Egyelőre Európa még messze van ettől az állapottól – de a kísértés megvan. A Balkánon,
Hollandiában, sőt már Ausztriában is jelentettek xilazinnal kevert heroineseteket. A
nemzetközi drogpiac nem ismer határokat. És ahogy a globális trendek haladnak, úgy
kerülhetnek nálunk is porcióba olyan szerek, amelyeket eddig kizárólag állatorvosi
rendelőkben láttunk.

A magyar döntéshozóknak, egészségügyi szakembereknek és hatóságoknak már most
érdemes lenne figyelniük. A medetomidin esete nem egyszerűen újabb drogkrízis: ez már
maga a civilizációs összeomlás biokémiai előjátéka. Amikor már nem az élvezet, hanem a
teljes tudatmegvonás válik céllá, ott már régen nem csak a szerhasználó beteg – hanem
maga a társadalom is.

https://www.statnews.com/2025/05/01/medetomidine-replacing-xylazine-in-fentanyl-
increases-overdose-danger-withdrawal-risks/
https://www.thelancet.com/journals/lanam/article/PIIS2667-193X%2825%2900063-
8/fulltext