Összegezzük Smith (2020) tanulmányának első részét. A szerző megállapítja, hogy a kölcsönös determinizmus a vizsgált elmélet a központi eleme, és azt sugallja, hogy az emberi viselkedést a személyes tényezők, a külső környezet és maga a viselkedés közötti funkcionális kapcsolatok határozzák meg. Ezzel a modellel a kábítószer-függőségre úgy tekinthetünk, mint az egyén személyes jellemzője, a társas környezete és drogcentrikus viselkedése közötti funkcionális kapcsolatok eredménye. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy Smith szerint a függőség egy krónikusan fejlődő bio-pszicho-szociális rendellenességnek tekinthető, amely az egyén belső és külső dimenzióit egyaránt magába foglalja.