A 2020-ban kitört Covid-19 világjárvány következtében a központi közigazgatással rendelkező államok jelentős korlátozásokat vezetett be. Az üzletek, vendéglátóhelyek bezártak, a munkahelyek nagy része otthoni munkavégzésre váltott. Mindeközben a gyerekeknek is otthonról kellett tanulmányaikat folytatni, ami a szülőkre további fokozott terheket rótt. Ez a drogfogyasztók számára teljesen új helyzetet teremtett. Egyrészről az alkalmi drogfogyasztók nyilvánvalóan nehezebben jutottak hozzá a használt szerükhöz, nehezebben találkoztak a dílerükkel. Vélhetően a fogyasztásuk az adott szer vonatkozásában csökkent, bár valószínűsíthető, hogy alkoholból többet ittak.

Ettől érdekesebb a helyzet a függők, ezen belül is az intravénásan fogyasztók terén. Az ellátási láncban már a korábbi években is megvalósult egy jelentős változás, a helyi dílert sok esetben felváltotta az internetes drogrendelés. Azonban a drogszcéna legsúlyosabb helyzetben lévő tagjai sok esetben a hajléktalanság küszöbén táncolnak, jövedelmük minimális, lakhatásuk, táplálkozásuk, ruházkodásuk megoldatlan. Számukra nagyobb nehézséget jelenthetett internetről rendelni drogot, másik oldalról a kijárási korlátozások pont azokat sújtják leginkább, akik valódi otthonnal, intim térrel nem rendelkeznek. Kézenfekvő válasz lenne erre a helyzetre, hogy ezek az emberek végre elkezdhették bentlakásos rehabilitációjukat valamely erre szakosodott intézetben. Ezt viszont cáfolják az otthonok feltöltöttségi adatai, ami szerint a járványhelyzetben töredék számban jelentkeztek hozzájuk, illetve megnőtt a folyamatot idő előtt megszakítók aránya.